Maffia

Prológus

Kimerly Black vagyok, 20 éves egyetemista lány. Chicagoban élek, és járok egyetemre a Chicago State University-be. A szüleim, Addison Black és Bryson Black 2 éve haltak meg egy autóbalesetben, jöttek volna meglátogatni engem és az autópályán karamboloztak. Azóta albérletben lakom, a barátnőmmel, Emily Parkerrel ő volt ott velem mikor megtudtam, hogy a szüleim meghaltak egyből azt mondta, hogy költözzünk össze, azóta vigyáz rám mint egy védelmező anyuka.
Suli mellett dolgozom, a tandíjat is fizetnem kell az albérletet és még ételt is kell venni...
Nem könnyű ez nekem. Ha Emily nem lenne szerintem már én sem lennék. Neki gazdagok a szülei bármi kell neki megkapja, nem azért mert én is ilyen életet szeretnék, csak legalább annyit, hogy éljenek a szüleim minden nap hiányoznak az esti beszélgetések, az ölelések, hogy valakik meghallgatnak, megdicsérnek milyen jó jegyeket szereztem. Hiányzik a hangjuk. Emilynek nem nagyon volt jó kapcsolata a szüleivel, azóta lett jobb amióta megmondtam neki, hogy addig legyen jóba velük amíg élnek, mert ha meghalnak nem tudják meg mennyire szereted őket. Az ünnepekkor Emily szüleihez szoktunk utazni, szinte már már nekem is a szüleim, a születésnapokat is náluk szoktuk ünnepelni. Én is szoktam kapni ajándékot, mintha a lányuk lennék, de tényleg.
Most épp vizsga időszak van, elég nehéz főleg úgy, hogy ügyvéd szeretnék lenni. Papám is és apukám is ügyvéd volt, így alapvetően én is az szeretnék lenni.

Jonathan Petrov 21 éves, az orosz maffia vezére vagyok, lassan egy éve vettem át apámtól a céget, Ivan Petrovtól édesanyám Diana Petrov nem örül neki, hogy átvettem apámtól a maffia vezetését, nagyon félt... Ilyenek ezek a nők.
Most éppen Chicagóba tartok, elintézni egy árulót, hű barátom és egyben jobb kezem Bryan Jones, jön velem. Az áruló elmondta az Olaszoknak, hogy hova és mikor érkezik meg a rengeteg mennyiségű drog és az Olaszok kaptak az alkalmon és ellopták, ezáltal ezt a kis szipirtyú Gregort elkell intézni. Nem tudom felfogni, hogy pont Gregor árult el, apám egyik barátjának a fia, az apja egyből kitagadta és elárulta nekem hol bujkál, Chicagóban bujkál ez a kis féreg, hát nem felfoghatatlan? Ilyen mélyre süllyedni. Az a szerencse, hogy van itt egy házam és nem kell a szar szállodai ágyakon aludni, gyűlölöm a szállodákat, előbb veszek egy házat, mint hogy szállodába töltsek egy éjszakát. Arra figyeltem fel a gondolat menetemben, hogy hív az öcsém Leontij telefonon.
- Привет, брат! (Szervusz testvérem!)
- Привет, Леонтий, что тебе нужно?
(Szia Leontij, mit szeretnél?)
-Наш отец спрашивает, ты уже туда попал и сделал ли уже свое дело?!  (Apánk kérdezi, hogy odaértél-e már és ha igen elintézted-e már a dolgod?!) -Nem tudja az öcsém, hogy mit csinálok ő megmondta apánknak, hogy hagyjuk ki az egészből ő nem szeret öldökölni, persze apám noszogatja, de nem szeretné ráerőltetni.
-Скажи нашему отцу, что я буду медленным и позабочусь об этом. (Mond meg apánknak, hogy lassan szállok, és intézem.)
-Отлично.  Береги себя, брат! (Rendben. Vigyázz magadra fivérem!)
-Отлично.  Привет! (Rendben. Szia!)
Letettem a telefont, lassan landolunk és véget vetek Gregor életének!