Maffia

5.

Kimberly Black szemszöge

Fejfájásra keltem, a szemem nagy nehezen nyitottam ki. Egy szobában vagyok, az ablakból nagyon erősen süt be a nap fénye, ezért bekell csuknom a szemem. Majd mikor újra kinyitom körbe nézek, ismeretlen szobába vagyok. Szürke színű falak, egy nagy francia ágy amiben fekszem, 3 ajtó, egy nagyobb Barna színű és két kisebb fehérszínű. A nagy ajtó váratlanul kinyílik és egy férfi jön be rajta.
- Üdvözlöm kisasszony! Örülök, hogy végre felkelt. Szólók a barátjának. - majd ki ment az ajtón. Nem értem miről beszél. Nem tudom hol vagyok. Közben az ajtó ismét kinyílik.
Jonathan lép be rajta végre egy ismerős arc.
- Kimberly végre felkeltél! Megkérdezhetem, hogy mire emlékszel a tegnapból?
- Hát... Öhmm.. arra emlékszem, hogy a tanár úrral elmentem a bíróságra. Kiderült, hogy téged kell megvédeni az ügyben. Utána talán elmentem Emilyvel a night klubba talán... Iszogattunk és képszakadás... Nem emlékszem semmire! Mi történt? - kérdeztem kétségbeesetten, mire rám nézett. Szépen lassan odasétált az ágyhoz leült majd vett egy jó nagy levegőt és kifújta.
- Igen nagyjából így történt, majd miután ittatok elmentél egy sráccal táncolni ő valószínűleg Ginát tett az italodba nagyon rosszul lettél ezért haza hoztalak hívtam az orvosom, tőle tudtam meg, hogy valószínűleg Gina. Infúzióra kötött és hagytunk hogy szépen lassan felébredjél. - hát én ezt nem hiszem el az hogy lehet ez biztos nem igaz most hazudik de miért hazudna nekem erről az egészről miért lenne jó neki hogy hazudik nem értem lehet igazat mond.
- Ugye ez most valami rossz vicc? - halál komolyan rám nézett egyenesen a szemembe.
- Bárcsak az lenne... De ne félj ezek után nem fog bántódásod esni...
- Hol van a telefonom azonnal szólnom kell Emilynek hogy tudja hogy jól vagyok! Mennyi az idő? - nem tudom mit kellett volna erre válaszolnom ezért inkább figyelmen kívül hagytam. Emilyt meg mindenki féleképpen tájékoztatnom kell arról hogy hol vagyok.
- A táskád nem tudom, hogy hol van... Amikor megláttalak, a sráccal akkor már nem volt nálad, de ha tudod a számát, itt van a telefonom felhívhatod! Én meg majd szólók a klubba az embereimnek, hogy keressék meg a táskád! Ha úgy jó neked?!
- Igen, tökéletes! - Elővette farzsebéből a telefonját és feloldotta majd odaadta nekem, beírtam Emi számát és tárcsáztam.
5. Csengésre felvette.
- Igen tessék? - Szólalt bele, szerintem én kelltettem fel szegényt.
- Szia Emi! Én vagyok Kimberly! Csak gondoltam szólók, hogy nem vagyok és egy darabig még nem leszek otthon elhagytam az írataimat, minden rendben, majd megyek! Puszi Szia! - bontottam a vonalat válaszát már nem vártam meg.
- Köszönöm szépen!
- Ez csak természetes, keressek neked ruhát, hogy ne ebbe legyél?
- Igen, azt is megköszönném!
- Rendben! - állt fel az ágyról és nyitotta ki az egyik fehér ajtót. Majd eltűnt, pár másodpercre és amikor visszatért egy fehér nagy póló volt nála.
- Ez az enyém! Női ruha nem igen akad nálam... De szerintem ez elég nagy lesz rád! De ha nem jó elküldök valakit venni neked ruhát...
- Neem nem kell, ne költs rám! Tökéletes lesz ez a póló! - Biccentett majd letette az ágyra.
- Elforduljak, vagy ki menjek? Amíg átveszed?
- Elég ha elfordulsz, köszi! - Meg vártam míg elfordul, majd elkezdtem levenni a ruhámat felvettem a pólóját, a térdem felé ér.
- Megfordulhatsz! - Mondtam neki, és szépen lassan megfordult és elmosolyodott egy kicsit, de gyorsan megrázta az arcát és eltűnt róla a mosoly.
- Csinos vagy! - mondta.
- Köszönöm, mindent köszönök! És bocsánat, hogy mindig a terhedre vagyok!
- Nem vagy a terhemre, még élvezem is egy kicsit a helyzetet. - Hasam korgására lettünk figyelmesek, nem hiszem el... Nagyon gáz.
- Éhes vagy! - Nem kérdezte kijelentette
- Nem, nem vagyok! - Vágtam rá hirtelen nem tudom miért.
- Gyere együnk valamit! Aztán ha gondolod és jól vagy és a doki is bele megy haza viszlek!
- ezt is szimplán csak kijelentette. Szólásra nyitnám a szám de elkapja a csuklóm éppen, hogy csak megszorította egy kicsit, hogy menjek utána felszisszentem. Egyből elengedte és rám kapta a tekintetét én lenéztem a kezemre és ő is követte a tekintetem  elengedte a kezem és láttuk, hogy piros.
- Ne haragudj el is felejtettem! - szabadkozott egyből, nem tudom miért piros.
- Mi történt a kezemmel? Nagyon fáj! - könnybe lábadt a szemem tényleg nagyon fájt.
- A srác, de ne félj ellátom én a baját amiért ezt tette veled! - Mondta idegesen.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem mire hirtelen lefagyott.
- Öhmm... izé... Vissza nézem a felvételeket és feljelentem a rendőrségen! - mondta, kicsit furcsálltam, de végül rá hagytam.
- Ohh értem!
- Na gyere tényleg együnk valamit, mit ennél?
- Hmm nem tudom, vajas kenyér megfelel!
- Azt hittem valami jobbat fogsz mondani pl sajt tál hús tál vagy rántotta melegszendvics, de majd lemegyünk és addig eldöntöd véglegesen!
- Uhaa okes, köszönöm! - elindultunk lefele nagyon nagy a ház lementünk egy lépcsőn, márvány padló volt. A lépcső aljánál megálltunk.
- Várj itt mindjárt jövők! - Nem értettem miért kell itt várnom. De mindegy, várok. Majd talán egy perc múlva megjelent egy papuccsal.
- Ezt vedd fel hideg a padló ne mezítláb járkálj.- letette elém én meg belebújtam.
- Rendben, köszönöm!
- Nem kell mindent megköszönni! Na de gyere menjünk! - Ismét elindultunk, egy fekete crocs papucsot kaptam, férfi méret volt a lábam eltűnhetne benne. Közben bekanyarodtunk a konyhába és ott egy 30-40 es éveiben járó nő sürgött forgott, de hirtelen megállt és ránk nézett.
- Jon, felébredt a kis vendéged? Mit szeretnétek enni?
- Hát a kisasszony vajas kenyérre gondolt. - Mondta Jonathan - de had mutassanak be egymásnak titeket! Ő itt Kimberly Black a lány aki lehányt a saját klubbomba, És Bella Jonas a házvezetőnőm. - rámosolyogtam.
- Hát azt hiszem majd én kitalálok nektek valami finom ételt! Ha ez nektek is megfelel?
- Nekem meg én imádom amúgy is a főztöd bármit is csinálsz.
- Hát legyen! Köszönöm szépen!
- Jaj aranyom nem kell köszönni ez a munkám!
- Bella! Kim mindenkinek mindent 20x megköszön... ezt én már ráhagytam... - Most úgy beszél ki, hogy tudja, hogy itt állok mellette, kicsit bunkónak érzem...
- Merre van a mosdó? - Kérdezem tőlük.
- Gyere, megmutatom! - fogta meg a kezem, most nem a csuklóm... ennek örültem.
Elindultunk és egyszer csak egy fehér ajtó előtt álltunk kinyitotta és beengedett.
- Itt megvárjalak vagy vissza találsz?
- Szerintem vissza találok. - Mondtam neki és becsuktam az ajtót. Körbenéztem egy átlagon felüli mosdó, bazi nagy tükör előtte egy mosdó kagyló mellette a wc és a tükörrel szemben egy kád. Elvégeztem az illemhelységben a dolgom és elindultam vissza felé de nem emlékeztem, hogy most jobbra vagy balra kell menni talán balra, ezért elindultam arra hát nem jött be egy nyitott ajtó állt velem szembe ahol mindenféle fegyverek voltak. Meglepődtem és úgy mentem beljebb vagy 150 db különböző fegyver volt ott. Megakartam fogni egyet, hogy megnézzem még élőben soha nem láttam fegyvert és érdekelt nagyon érdekelt. Amikor érte nyúltam, hogy megfogjam hátulról egy kéz elkapta a kezemet.
- какого черта ты должен быть здесь, я должен был ждать тебя! (A kurva életbe miért kell itt lenni meg kellet volna várjalak!) - mögülem hallottam Jon hangját.
- Akarom mondani Kimberly mit keresel itt, úgy volt vissza találsz! Vagy mászkálni van kedved? Mert akkor szólhattál volna! - Nyugodtabb hangnemben beszélt velem.
- Bocsánat, csak eltévedtem! Ne haragudj rám, megláttam a fegyvereket és elkapott a kíváncsiság! Muszáj voltam bejönni, még soha nem láttam élőben és megakartam fogni egyet, bocsánat! - nem szólt semmit, csak elengedett és a kezébe vette azt a fegyvert amit meg akartam fogni.
- Ez egy Norinco 77B , 10 golyó van benne.
- Megfoghatom? - rázza a fejét a szeme hirtelen elsötétedett, és egy nagyon ijesztő mosolyt vett fel az arca.
- Nem lehet Kimberly ezt nem lehet. Meg van töltve... Nem szeretném, hogy lelőj. - Majd egyszer csak ki vette a tárat és a kezembe nyomta.

Jonathan Petrov szemszöge

- Tessék így már megnézheted!
- Miért van ennyi fegyvered? - Dejó a legjobb kérdést teszi fel amit csak feltud tenni!
- Hát tudod ez ősrégi örökségem dédpapám kezdte el tudod ő vadászott - azt nyilván nem mondom, hogy néha emberekre. - Ezt így több generáció óta örököltem.
- Ohh értem, az nagyon jó! Hirtelen már azt hittem valami gyilkos vagy aki a pincéjében rejtegeti a foglyait. - nevette el magát, így én is de én leginkább azon, hogy pont eltalálta.
- Na de mostmár elég a mókából, menjünk enni, kész a kaja! Utána haza viszlek mert nekem még dolgom lesz!
- Rendben! - Mondta boldogan.

20 perccel később

Végeztünk az evéssel beszálltunk az egyik kocsimba és most viszem hazafele.
- Mit csinálsz ma? - kérdezte Kimberly
- Elintézek pár dolgot a klubba, miért? Velem tartanál?
- Szívesen! De ma nem lehet sajnos... Majd legközelebb! Amúgy ha meg van a táskám majd áttudod adni? Mostmár Em száma így is úgy is meg van!
- Persze ha megtalálom odaadom! De mi lesz ha nem lesz meg?
- Hát ha nem lesz meg nem tudom igazolni magam sehogy semmivel és még pénzem sem lesz az az az életemnek lőttek ha nem lesz meg! Mindenem tényleg mindenem abban van.
- Hát akkor maximum kifizetem a dolgokat a szemely igazolvány meg az ilyenek újra csinálását állom meg veszek neked egy telefont. Amúgy is miattam hagytad el.
- Jézusom neem ezt nem hagyom! Biztos, hogy nem! Semmi pénzt nem fogadok el! Meg nem is miattad van én mentem táncolni egy random sráccal és meg is szívtam...
- De ha a táskádat is elhoztam volna veled együtt akkor nem!
- Nem hiszem el, mondom nem a te hibád! - pont megérkeztünk hozzájuk gyorsan kiszálltam a kocsiból és kinyitottam neki az ajtót. Lassan kiszállt és megállt előttem. Most vettem észre igazán milyen kis törpe. Felnézett rám én meg  le rá. Egyszer csak megölelt. Meglepett de vissza öleltem.
- Köszönöm! - És be ment.
Be szálltam a kocsiba és elindultam a klubba kihallgatni a nyomorult görényt miért Ginázta be szegény Kimet. Nem tudom miért érdekel ennyire ez a lány! De megteszek mindent, hogy jó élete legyen. A gondolat menetemből az zökkentett ki, hogy megérkeztem a klubhoz.
Az örök biccentettek nekem én is nekik. Ahogy beléptem megláttam hű barátomat.
- Bryan! Szervusz barátom! Leontij haza ért már szerinted? - kérdeztem tőle, ma hajnalba haza utazott, Bryan vitte ki a magán repteremre.
- Szerintem igen!
- Na jól van, menjünk kérdezzük ki azt a nyomorékot. - Elindultunk lefele a pincébe. Amit megláttam ahogy kikötőzve összeverve ül a széken eszembe jutott, hogy éppen, hogy csak ráfogtam Kim csuklójára, fájt neki. Erre összeszorítottam a kezem ökölbe és be sem értem már bevertem neki egyet.
- Ki vagy? És mit akartál attól az ártatlan lánytól? - kérdeztem kikelve magamból
- Drága Jonathan Petrov hát meg sem ismered régi barátod jobb kezét? - Elgondolkodtam, felemeltem a fejét és rá jöttem.
- Nem hiszem el,  hogy idáig elküldött téged....