- H a n n a h-
Fáradtan, szinte nulla életkedvvel baktattunk le a nagyterembe, kezünkben a jóslástan felszerelésünkkel. Az étkezőben rengetegen voltak, hiszen pont a csúcsidőben jöttünk. Páran felénk pillantottak, de a legtöbben csak unottan olvasták a Reggeli Prófétát, beszélgettek, vagy csak csendben reggeliztek. A legtöbb beszélgetésből Sirius Blacket lehetett kihallani, de bevallom őszintén engem annyira nem érdekel jelenleg, ugyanis a Roxfort egy biztonságos hely. Pláne most, hogy a dementorok védelme alatt áll...
Leültünk a lányokkal Dracoékkal szembe, és elkezdtünk reggelizni. Evés közben mint mindig nyilván Dracóé és a sérült kezéé volt a főszerep. Úgy adta elő az elmúlt éjjelt, mintha a világ legszörnyűbb és legtragikusabb dolgáról lenne szó.
Reggeli után felmentünk Trelawney barlangjába, ahol ismét túl volt tolva a parfüm, és még az illatosító gyertyákról nem is beszéltem...
Teafűjóslással kezdtük a mai órát, kaptunk hozzá leírást is ami elvileg segített volna kiigazodni a jeleken és azoknak a jelentésein, de megmondom őszintén én abból a fekete pacából amit Draco csészéjében láttam, nem igazán tudtam megállapítani a jövőjét. Draco se boldogult az enyémmel, így már ketten néztük a könyvet ugyanis nem tudtuk eldönteni hogy az én teáscsészémben rózsa, vagy valamilyen állat rajzolódott ki a teafűből. Trelawney egyesével odament minden pároshoz, ugyanis talán csak 2 embernek sikerült megoldania a feladatot.
Pár perc múlva hozzánk is elért, és izgatottan lesett bele először az én teáscsészémbe. Azonnal lesápadt és kiesett a kezéből a csésze, ami hangos puffanással és csörgéssel landolt a padlón, de a szőnyegnek köszönhetően nem tört darabokra. Az egész csoport ránk szegezte a tekintetét.
- Ó te szegény lány! - tette színpadiasan a szívére a kezeit.
- Mondja már mit látott! - türelmetlenkedett Draco.
- Ez a rossz horogkereszt! Halált hoz! Egy szeretteid által őrzött sötét titok okozza hamarosan a veszted ha nem kerül megoldásra! El van rejtve valami, ami ha rossz kezekbe kerül, hamarabb jelentheti a vesztedet mint gondolnád! - a teremben megfagyott a levegő amikor reszketve befejezte Trelawney a monológját. - Vége az órának! Hess innen jön a következő csoport! - mondta a professzor asszony, majd kitessékelt minket a teremből.
- Hát ez durva volt. - mondtuk szinte egyszerre Pansyval és Melanieval.
- Ne vicceljetek már ti komolyan elhiszitek ezt a baromságot? - nézett ránk lesajnálóan Draco.
- Nem mondom hogy száz százalékosan hiszek benne, de kicsit megrémisztett... - válaszoltam.
- Draconak igaza van Hanna. - próbált nyugtatni Melanie. - A jóslástan a mágiatudomány legködösebb ága. A fele se igaz.
- Igen Melanienak igaza van. Nincsen semmiféle veszélyes titok... - szállt be Pansy is a beszélgetésbe.
- Hát ha ti mondjátok. - mondtam, majd ezzel le is zárult a beszélgetés, így csendben sétáltunk tovább.
____________________
Pár órával később úgy gondoltam kimegyek ebédszünetben a bagolyházba, ugyanis Freddel tegnap megbeszéltük, hogy majd együtt megyünk. A folyosón várakoztam egy keveset, aztán megpillantottam. Egy öleléssel köszöntött, majd együtt elindultunk a bagolyház felé. Sietősre vettük a lépteinket, ugyanis a tél közeledtével egyre hidegebb kezd lenni. Az udvaron megpillantottuk a hollóhátasokat, ahogy készülnek a közelgő kviddics meccsre ugyanis a griffendél - hugrabug összecsapás után velünk fognak játszani. Köztük észrevettem Connort is, aki szintén észrevett engem, és mosolyogva intett egyet, amit viszonoztam. Ezt Fred szóvá is tette.
- Kinek integettél? - kérdezte gyanakvóan.
- Ja nem érdekes. Csak egy srácnak. - válaszoltam zavartan.
- Hallgatlak. Csak nem az új srác? - bingo. Hogy találta el egyből?
- De igen. Connornak hívják.
- Hallottam róla ezt - azt. - mondta.
- Például? - mostmár kíváncsivá tett.
- Kitűnő esze van. Nagyon okos srác csak ezt Hermione meg ne tudja, mert akkor biztos kitör a harmadik világháború. - felnevettem ugyanis erre elég nagy az esély. - A kviddics csapatba is be szeretne kerülni de McGalagony azt mondta neki, hogy mivel év közben jött, csak jövőre csatlakozhat amikor a hetedéves játékosok már nem lesznek itt és lesz hely a csapatban. És azt hallottam bajkeverő. - ezen a kijelentésén eléggé meglepődtem.
- Tényleg? Nem úgy néz ki...
- Ugye? Én sem gondoltam volna. Az okosság összefügg sokszor a ravaszsággal. Egy okos ember sok mindenki eszén túl tud járni észrevétlenül. Szerintem ezért is osztották a hollóhátba és nem a mardekárba. - egyet értettem Freddel ebből a szempontból.
Ezek alapján amiket Fred mondott, szimpatikus a srác. Lehet jobban meg kéne ismernem. A bagolyházban feladtuk a leveleinket, egy kicsit elidőztünk ott, a baglyunknak adtunk enni, majd elindultunk visszafelé. Mivel az ebédszünet elég hosszú, maradt még időm, hogy megegyem az ebédemet a szinte már üres nagyteremben.
A sötét varázslatok kivédése órára épphogy beestem csak, de Lupin professzor nem igazán tulajdonított nekem nagy figyelmet. Csodálkoztam miért vannak szét tolva a padok mindenfelé, és miért nem ül mindenki a helyén. Helyette az egész csoport állt, griffendélesek és mardekárosok egyaránt, egy nagy szekrény előtt, ami furcsamód rázkódott, mintha valami belülről ki akarná azt törni.
Ezen az órán ugyanis a mumus volt a téma. Mi Dracoékkal inkább hátulról figyeltük az eseményeket mert én bevallom őszintén nem szívesen láttam volna a legnagyobb félelmemet közvetlenül magam előtt...
_________________
Az óra jól eltelt, sokat nevettünk a mumus különböző féle képpen való megszégyenítésén. Ezután már csak egy átváltoztatástan óránk volt, azután a klubhelységbe mentünk tanulni. Egészen estig ott ücsörögtünk, tanulás után pedig többen beszélgettek, de mi éppen varázslósakkoztunk.
- Vezér az E5 - re. - mondtam, majd vigyorogva néztem ahogyan leüti Draco utolsó a király védésére alkalmas bábuját is. - Na mostmár feladod végre? Lásd be hogy én nyertem! - jelentettem ki önelégülten, majd a nekem szurkoló Melanieval összemosolyogtunk.
- Jólvan legyen. De visszavágót követelek! - nézett rám kihívóan.
- Legyen! - fogadtam el a kihívást majd elkezdtük visszarendezni a sakktáblát. De egyszer csak kivágódott a klubhelység ajtaja és Piton professzor lépett be rajta.
- Mindenki azonnal fogja meg az alvós cuccait és haladéktalanul menjen a nagyterembe! - utasított minket, mi meg miután összepakoltunk, követtük õt. Közben próbáltuk kitalálni miért kell mennünk, de amikor odaérve megláttuk a nagyteremben az egész Roxfortot, leesett, hogy valami gáz van. Mindenki hálózsákokkal, párnákkal és matracokkal cuccolt le a nagyteremben, közben odamentem a Weasley ikrekhez hátha ők tudják mi történt. Kiderült, hogy Sirius Black elvileg a roxfortban van. Mostmár kicsit én is elkezdtem félni. Mi lesz még itt?
_______________________________________
Sziasztok! Ismét egy hosszabb kihagyás után visszatértem. Az utóbbi időben rengeteg volt a dolgom, azért nem tudtam írni, meghát a wattpad jelszavammal is szarakodtam egy keveset, ugyanis újra be kellett jelentkeznem, de elfelejtettem a jelszavamat és a megváltoztatása valami olyanra amit meg is jegyzek, nem kis időt vett igénybe. :)
🧙♂️
VOUS LISEZ
Ártatlan, de áldozat
Fanfiction𝙰𝚖𝚋𝚒𝚝𝚒𝚘𝚗, 𝚌𝚞𝚗𝚗𝚒𝚗𝚐, 𝚛𝚎𝚜𝚘𝚞𝚛𝚌𝚎𝚏𝚞𝚕 Ambíciók, ravaszság, találékonyság. Ezek jellemeznek egy igazi mardekárost. De én valahogy azt érzem, hogy ezek közül egyik sem igaz rám. Én nem ebbe a házba tartozom. Vajon a Teszlek Süveg i...