| Hannah szemszöge |
Az ébredésem után márcsak pár nap volt hátra a tanévből. Elég gyorsan és nyugisan elteltek, mivel a vizsgákra se kellett készülni, több időt tölthettünk a barátokkal. A hangot sem hallom már, ami bizonyára a szörny legyőzése miatt lehet. A pletyka (vagy ki hogy nevezi) elég gyorsan szárnyra kapott, miszerint Harry győzte le a baziliszkuszt, és bár az megmérgezte, Harry mégis túlélte. Egyesek hősnek emlegetik, míg mások gyűlölik az újabb felhajtást, ami a fiú körül van. Lockhart professzort a Szent Mungoba szállították maradandó agykárosodással, vagyis emlékkieséssel. Harry-nek és Ronnak hála fény derült a hazugságaira is. Örülök, hogy végre megszabadultunk ettől a ,,bájgúnártól", ugyanis nem voltam túlzottan oda érte, bár szerintem nem csak én nem. A tananyagot egész jól betudtam hozni, bár még mindig vannak hiányosságok, azokra majd nyáron sort kerítek.
Apropó nyár. Idén a nyár első felét a nevelőszüleimmel töltöm, a másik részét meg Dracoékkal.
A diákok még kiélvezték az utolsó órákat amiket együtt tölthetnek, a vonat indulása előtt. Néhányan a szabadban voltak, de akadtak olyanok is, köztük én is, aki még az utolsó dolgokat pakolta be a ládájába. Próbáltam viszonylag szépen pakolni, és minél inkább elrejteni a véres taláromat. Kísérleteztem én mindenféle tisztítóbűbájjal, de ügyetlenségemből adódóan mégtöbb kárt tettem a talárban. Hátha a rendes mosás mugli módszerrel jobban beválik...
A pakolással igencsak megszenvedtem, ugyanis nem igazán tudtam becsukni a bőröndömet. A végén már hisztérikus állapotban ugráltam rajta, hogy be tudjam csukni.
Esküszöm egyszer tágítóbűbájjal megkönnyítem a saját dolgomat...
Miután készen lettem, egyszerű lebegtetőbűbájjal lerepítettem a lépcsőn minden cuccomat, Elish kalitkájával együtt.
A cuccaimat elhelyeztem a többi csomagnál, majd kisiettem a fúriafűztől nem messze lévő tisztásra. Mióta megrongálták a fát, nem éppen barátságos, kimondottan ellenséges, ha diákokat észlel a közelében.A vonat indulásáig még volt hátra 1-2 óra, addig sokan piknikeztek a tisztáson, vagy éppen a szobájukban voltak. Van egy öreg tölgyfa, aminek hatalmas, vaskos ágaira felültünk Draco - val, és ott beszélgettünk. A Roxfort viszonylag magasan helyezkedik el, így elengedhetetlen a hozzá tartozó gyönyörű kilátás a havas hegycsúcsokra, tavakra és az erdőkre.
- Durva, hogy ez az évünk is eltelt! - sóhajtott egyet Draco, majd nekidőlt a fa egyik ágának.
- Nekem mondod? Elég gyorsan eltelt. A fél évet a gyengélkedőn töltöttem. - nevettem.
- Tényleg. Nem voltak ilyen álmaid, vagy akármilyen mellékhatása ennek az egésznek? - nevetett, majd megkérdezte azt, amire még magam sem tudom a választ.
- Álmaim konkrétan nem voltak, de volt egy - egy emlékfoszlány ami bevillant, de nem teljesen emlékszem mik voltak azok. - próbáltam visszaemlékezni, de sajnos sikertelenül.
- Értem. - válaszolt és közben gyanúsan méregetett. Egy pár percig néma csöndben ültünk, figyeltük a repülést gyakorló elsőéveseket.
- Amúgy képzeld Fred mesélte, hogy Harry Potter győzte le a szörnyet! De a szörny megsebezte a karját. Majdnem belehalt a harapásba! - kezdtem el mesélni a történetet.
- Igen tudom. Apám mesélte, hogy Potter még Dobbyt is felszabadította annnak a mocskos naplónak és egy zokninak a segítségével... - fújtatott Draco.
- Dobby szabad manó? És milyen mocskos napló? - titkon örültem, hogy nem kell azt hallgatnom, hogy Dobby - val arrogáns módon kommunikálnak, viszont azért hiányozni fog. A naplóról meg semmit sem tudok, éppen ezért kérdeztem meg.
KAMU SEDANG MEMBACA
Ártatlan, de áldozat
Fiksi Penggemar𝙰𝚖𝚋𝚒𝚝𝚒𝚘𝚗, 𝚌𝚞𝚗𝚗𝚒𝚗𝚐, 𝚛𝚎𝚜𝚘𝚞𝚛𝚌𝚎𝚏𝚞𝚕 Ambíciók, ravaszság, találékonyság. Ezek jellemeznek egy igazi mardekárost. De én valahogy azt érzem, hogy ezek közül egyik sem igaz rám. Én nem ebbe a házba tartozom. Vajon a Teszlek Süveg i...