Ülök az autóban, sietek, bár nem vagyok késésben. Kezem finoman tartja a kormányt. Szeretem ezt a kocsit, mindig tudja, mit akarok, szépen reagál a mozdulataimra. Hmm... emlékeztet valakire. Hirtelen egy KIA terepjáró vág be elém, aztán megpillantok egy másikat a külső sávban. Halvány mosolyra húzom a számat, meg sem lepődök. Gyorsan belenézek a visszapillantó tükörbe, hátha feltűnik mögöttem az álmaimból is jól ismert sárga mentőautó. Ma nem, ma nyugodt a reggel. Rálépek a gázra, élvezem, hogy mindenki elmarad mögöttem. Kavarognak a gondolataim; még mindig az álom hatása alatt vagyok, pedig több hete történt. Nem tudom kiverni a fejemből. Megérkezem célomhoz, nagyon korán van még. Leállítom az autót, hátradőlök az ülésen. Kicsit pihenek, mielőtt kiszállnék...
Kinyitom a szemem – egy szobában találom magam. Kanapén ülök, finom, puha rózsaszín takaróba vagyok burkolva, hátulról erős kéz ölel. Oldalra fordítanám fejem, de megragadja a hajamat, és gyorsan felköti a fejem tetejére. Nem enged megmozdulni, felsóhajtok. Csodás érzés. Megérzem, ahogy egy száj tapad a nyakamra. Először csak nagyon puhán csókol, de ahogy érzi, alatta elernyed a testem, egyre követelőzőbbé válik. Nyelve finoman kóstolja bőrömet. Megborzongok, annyira jólesik. Kezemet kiszabadítom a meleg takaró alól, ujjaimat belecsúsztatom a tenyerébe. Imádom, olyan férfias és edzett...
Nem szól semmit. Finom anyagú, rózsaszín kendőt tesz a szemem elé. Beköti, hogy ne lássam. Értem, mire megy ki a játék. Ha nem látom, addig nem ébredek fel, mint múltkor. Ahogy kész, maga felé fordít, és a számra tapasztja ajkait. Nagyon finomak, nagyon puhák és nagyon érzékiek...
Úgy érzem, menten felrobbanok. Nyelvünk találkozik. Azt kívánom, sose érjen véget a csók. Mégis elszakítja ajkaimtól a száját. Érzem, ahogy felemel, és egy puha szőnyegre fektet. Le akarom tépni szememről a kendőt, látnom kell őt. Szükségem van arra, hogy ne csak érezzem, lássam is. Elkapja a kezem, határozottan, de finoman a fejem fölé szorítja. Nem enged, nem szól semmit. Úgy érzem, nem bírom tovább. Elégek, mielőtt még bármi történne közöttünk...
Felnyögök, ahogy megérzem száját a mellem körül. Finoman csókolja, lábamat ösztönösen szétnyitom. Elmondhatatlanul kívánom. Kezemen lazul a szorítás, ahogy szája lejjebb halad a testemen. Már nem akarom levenni a kendőt, beletúrok a hajába; ismerős érzés, szeretem simogatni. Lábam között megérzem a nyelvét, felsóhajtok a gyönyörtől, nem bírom tovább. Lerántom szememről a kendőt...
Ismerős szempár néz rám. Szomorú, hogy megszegtem a szabályt. Felülünk, csak nézzük egymást. Nem szól semmit, de látom a csalódottságot a szemében. Ne haragudj – próbálnám mondani, de nem jön ki hang a torkomon. Nem akartam szabályt szegni. Ne menj el! – gondolom magamban. Könyörgő tekintettel fürkészem az arcát, közben kezem a kezébe teszem. Ő finoman megszorítja, aztán a szájához húzza a tenyerem, és nagyon lassan belecsókol. Egy könnycsepp gördül végig arcomon...
Az autóban ébredek, egyedül. Csak a könnycsepp emlékeztet arra, hol is jártam az utóbbi pár percben. Egy határozott mozdulattal letörlöm arcomról a könnyem. Visszazavarom az emlékeket a helyükre. Megfogadom, hogy a következő „találkozásnál" betartom a szabályokat. Bár folyton csak fogadkozom, tudom, úgysem sikerül. De azért megpróbálom...
Hiányzik... szeretek hozzábújni...
YOU ARE READING
Álom
RomanceÁlom vagy valóság? Vannak szerelmek amik csak az álmokban léteznek, vannak szerelmek amik csak egy pillanatra adatnak meg. A történetben szereplő lány részese mind a kettőnek, ám a boldogságnak ára van. Vajon áthidalható minden akadály, hogy főhősü...