Játék, szex, szerelem - teljes

1. Ütközés

Sziasztok!
Próbálom az összes régi regényemet kijavítani, vagy legalábbis elfogadhatóbb állapotba hozni :)
RR

Türelmesen vártam, hogy a kolléganőm a tálcára pakolja a kávékat, közben sebtében végignéztem a termen. Két asztalhoz is új vendégek ültek, és még mindig egyedül voltam, mert a társamat valamiért behívatta a főnök az irodájába.

– Vidd, Gianna, és szerintem a hatos asztalhoz menj először – tolta elém a tálcát Logan.

Nem tudtam, miért mondja, de nem kérdeztem rá, sietnem kellett. Kivittem a rendelést, majd azonnal a hatos asztal felé vettem az irányt, ahol két férfi, és egy vörösesszőke nő ült.

– Szép napot! Mit hozhatok? – álltam meg a nekem háttal lévő férfi, és a nő között.

– Három eszpresszó lesz, és a hölgynek hozzon egy szeletet a legfinomabb süteményükből – nézett fel rám a velem szemben ülő, fiatal, szőke férfi.

– Rendben. Máris hozom – bólintottam nyájasan mosolyogva, és visszatipegtem Logenhez.

– Három presszó, és egy süti.

– Melyikből? – kérdezett vissza, miközben már főzte is le az illatozó feketéket.

– Nem tudom – vontam meg a vállam. – Amelyik a legfinomabb.

– Akkor válassz te inkább. Neki lesz? – bökött Logan a fejével a mosdóba tartó nő felé.

A feltűnő szépség tűsarkúja hangosan kopogott a kőpadlón, ahogy fenekét riszálva eltűnt az oldalfolyosón.

– Igen. Miért? – fordultam vissza Loganhez.

– Válogatós – súgta a száját elhúzva.

– Ismered? – kérdeztem, és közben találomra kiemeltem egy szelet sütit, mert honnan is tudhattam volna, melyik ízlene neki.

Én még csak egy hete dolgoztam a kávézóban, Logan pedig régi motorosnak számított, így a visszatérő vendégeket is jól ismerte.

– Volt már itt egy párszor – tette le a kávékat a kolléganőm, én pedig mellé helyeztem a süteményt.

– Ha nem ízlik neki, akkor legközelebb válasszon magának – vontam meg a vállam, aztán megragadtam a tálcát, és ismét szélesen mosolyogva tartottam a hatos asztal felé.

Az eddig nekem háttal ülő férfi felém fordult, és egyenesen rám nézett. Az igéző szempár láttán a szívverésem kihagyott egy pillanatra. Komoly tekintettel mért végig. Zavarba jöttem ettől a pillantástól. Rögtön az üres asztalt kezdtem pásztázni, ahová a rakományom pakolom majd.

A férfi csak egy pillantást vetett rám, és vissza is fordult. Mellé léptem. A nő is akkor tért vissza, ám mielőtt leült volna, lehajolt egy csókot lehelni a párja szájára, és a hirtelen mozdulattól, taszított egyet rajtam.

Ó, hogy az a...

A tálca megbillent a kezemben. Kaptam volna utána, de esélyem sem volt megtartani.

Mindössze annyit tudtam korrigálni rajta, hogy félig-meddig az asztalra helyeztem, de a tartalma rögtön felborult, rá a jóképű férfi világosszürke nadrágjára.

Édes istenem!

– Mi a fenét művel? – tolta hátrébb a székét a pasas, és karját széttárva bámulta a foltos nadrágját, majd az asztalt, ami úgy nézett ki, mint amin végigsöpört egy hurrikán.