Játék, szex, szerelem - teljes

17. Bűnbeesés

A hétvége egy fokkal jobb volt, ugyanis Jacob elvitt egy kiállításra, este pedig a barátainkkal grilleztünk. Valahányszor rájuk néztem, a szívem összefacsarodott. River régóta a barátnőm, de már Nelsont is a barátomnak tartottam. Elképzelni sem tudtam, mi lesz, ha el kell hagynom Jacobot. Valószínűleg őket is elveszítem majd, hiszen Nelson és Jacob barátsága megmarad, River pedig két tűz közé kerül. De nemcsak őket, a munkámat is el fogom veszíteni. Úgy éreztem, kezdenek összenyomni a súlyos gondolatok, és a teher, amit magamban kellett cipelni.

Vasárnap Jacob megkérdezte, mikor akarom elvinni a szüleimnek bemutatni. Ha nem beszéltem volna Juliettel, akkor most repestem volna a boldogságtól, hiszen ez azt jelentette, hogy Jacob komolyan tervez velem. Most viszont már az is fájt, ha rá kellett néznem.

Hétfőn a munkába temetkeztem, és mindenféle vadabbnál vadabb ötlet megfordult a fejemben. Az első a terhesség volt. Ha teherbe esnék, akkor talán Tessa tényleg feladná. Persze gyorsan elvetettem ezt az őrültséget, és időm se lenne annyi. Aztán jött a házasság gondolata, de eléggé világos volt, hogy az semmit sem oldana meg. Tessa akkor is bosszút állna, és talán még elszántabbá tenné. Még az is megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha mi kényszerítenénk térdre Tessát mondjuk, azzal, hogy megzsarolnánk, hiszen bizonyára nem örülne, ha sokan megtudnák, milyen helyeket látogat. Végül jól leszidtam magam, amiért hagyom, hogy a kétségbeesés ilyen gondolatokat szüljön a fejemben.

A napok így teltek. Szenvedtem. Jacob mindig elmesélte Tessa ügyetlen próbálkozásait, panaszkodott, én pedig megértően vigasztaltam, és bátorítottam, hogy úgyis fel fogja adni. Holott jól tudtam, hogy nem így lesz. Sőt...

A legrosszabb mégis az volt, hogy azóta egyszer sem mondtam Jacobnak, hogy szeretem, ugyanis nem mondhattam. Ha mégis el kell hagynom, akkor nem hiheti azt, hogy még mindig szerelmes vagyok belé. Igaz, attól még, hogy nem mondtam, mindenfelé módon kimutattam, mert képtelen lettem volna másképp viselkedni vele. Azonban egy hét múlva megláttam az aggódást a szemében. Jacob nem vak. Pontosan látta, hogy valami nem stimmel velem, de csupán annyit kérdezett néhányszor, hogy minden rendben van-e. Mindannyiszor vidámságot erőltettem magamra, és úgy tettem, mint aki nem is érti, miét kérdez ilyeneket. Ekkor viszont már tudtam, hogy lépnem kell, mert ezzel nemcsak magamat, de Jacobot is tönkre fogom tenni.

A kávézóban voltam. Dél körül beálltam a pult mögé segíteni. Épp egy adag lattét készítettem, mikor David ismerős hangja csendült fel mögöttem.

– Hogy itt milyen csinos pincérnők dolgoznak! Én is kaphatok egyet?

– Kiemelt vendég vagy, de neked is várnod kell a sorodra – fordultam meg mosolyogva.

– Türelmes ember vagyok. Főleg, ha megéri a várakozás.

A mosolyom kiszélesedett a kétértelmű megjegyzésére.

– Akkor parancsolj! Egy tökéletes kávé, és még egy nagyon finom sütit is kapsz hozzá – csúsztattam elé a csészét.

– Azt hittem, csak viccelsz ezzel a kiemelt vendég dologgal. Köszönöm! – biccentett David elégedetten.

– Egészségedre! Még ezeket meg kell csinálnom – lobogtattam meg a rendeléseket a kezemben –, és a tiéd vagyok.

– Ne mondj ilyeneket, mert a szavadon foglak! – kacsintott játékosan.

– Nem vagy te olyan – ingattam a fejem, és közben készítettem a következő rendelést.

– Hm, a kísértés túl nagy, de igyekszem jó fiú lenni.

Erre már nem válaszoltam. Összeraktam a rendelést, aztán kiraktam tálcára, amit Logan már vitt is, aztán feltöltöttem a gépet szemes kávéval.