Játék, szex, szerelem - teljes

5. A vacsora első része

Az érintése jólesett. Túlságosan is. Hiába volt gyönyörű a kert, az én figyelmem már nem az kötötte le, hanem sokkal inkább a tulajdonosa.

– Szerintem nekem el kellene kezdenem a desszertet, mert azt muszáj behűteni – fogtam menekülőre a dolgot.

Jacob megköszörülte a torkát, majd bólintott.

– Oké. Szívesen segítek, ha tudok – egyezett bele, és visszamentünk a házba.

Kiválogattam mindent, amire szükségem lesz, aztán összetördeltem a csokoládékat.

– Ezt vedd fel! – akasztott a nyakamba Jacob egy kötényt. – Fordulj meg, bekötöm.

Magasba emeltem a csokoládés kezemet, és hátat fordítottam neki.

– Olyan vékony a derekad, hogy ez kétszer is körbeér – kuncogott. Átnyúlt rajtam, és elől kezdte el összekötni a kötényt. Éreztem, ahogy nekem dől, az illata pedig megcsapta az orrom. Jóleső borzongás futott végig rajtam.

– Így ni! Most már összekenheted magad – suttogta a fülembe, és esküszöm úgy éreztem, mintha a szája hozzáért volna a nyakamhoz.

Mit szólna, ha megfordulnék, és a szájára borulnék? A fenébe a sütéssel!

– Köszönöm, de akkor neked is kell egy, ha segíteni akarsz – léptem arrébb zavartan.

Jacob is felvett egy sötétkék kötényt, és tanácstalanul nézett szét.

– Leszek a kuktád, de irányíts!

Ó, ha tudná, milyen boldogan megtenném.

– Először sütünk egy piskótát, közben vízgőz fölött megolvasztjuk a csokoládékat, úgyhogy adj két kis edényt, légy szíves – kértem, mert mégis csak ő mozgott otthonosan a saját konyhájában.

– Akkor gondolom, víz kell bele. – Jacob a csap alá tartotta az egyik edényt.

Gyorsan összehangolódtunk. Jacob ügyesen kezelte a gépeket, felverte a habot, bemelegítette a sütőt, előkereste a tortaformát, és közben folyamatosan kérdezősködött.

– Tulajdonképpen mit készítünk? – vette szemügyre a már elkészült elemeket.

– Egy isteni finom tortát, kétféle csokoládékrémmel, közte egy leheletvékony málnazselével.

– Elég jól hangzik – hümmögött. – Máris összefutott a nyál a számban.

– Édesszájú vagy?

– Egy kicsit, és már tudom, hogy te igen-igen elkényeztetnél engem, ha... – Nem fejezte be a mondatot.

– Akkor most úgy teszek, mint aki meg sem hallotta ezt – ráztam a fejem nevetve.

Jacob sóhajtott egy nagyot.

– Azt hiszem, számomra sokkal nehezebb lesz ez, mint neked. Szerintem fogalmad sincs róla mennyire vonzó nő vagy, Gianna.

– Épp elég, ha te tisztában vagy a saját vonzerőddel – tréfálkoztam, pedig minden egyes szava hatással volt rám.

– Tetszem neked – állapította meg vigyorogva.

Ó, bakker!

– Ezt mondtam volna?

– Nem, de olvasok a sorok között.

Ennek a pasinak nem kellett a szomszédba mennie egy kis önbizalomért.

– Te csak kevergesd azt a krémet, mert sosem lesz kész! – Belenyúltam a mutatóujjammal a tálba, és az orrára kentem egy keveset.