Játék, szex, szerelem - teljes

13. Piknik

Felmentünk készülődni. Ruhaválasztás terén ismét Jacobra kellett támaszkodnom. Egy hófehér, térdig érő, csipke ruhát javasolt. Nagyon tetszett. A hajamba fehér szalagot fontam.

– Ez mennyire bájos. Nagyon szép így a hajad – dicsért meg Jacob.

Szerettem, hogy ennyire figyelmes. És azt is, hogy mindig hozzám öltözött. Fehér lenvászon inget vett fel, krémszínű, halvány kockás nadrággal.

Külön autóval mentünk. A birtok, ahol a pikniket rendezték, hatalmas volt és meseszép. Egyenesen a kertbe vezettek bennünket, ahol mindenfelé sátrak voltak felállítva, és szabálytalan elrendezésben asztalok, körülöttük székekkel. Ezenkívül a fák árnyékában padokat is raktak le. Távolabb szinte világított a zöld pázsit, ahol a golfpálya lehetett, még távolabb pedig a kéklő vízpart ragyogott a délelőtti napsütésben.

Még soha nem voltam ilyen elegáns helyen. A sátrak alatti asztalokon számtalan koktélfalat sorakozott, gyümölcskosarak és hidegtálak kíséretében. Jégbehűtött frissítő italok garmada, jeges nyalánkságok, és millió aprósütemény tették teljessé az egészet. Elképesztő gazdagságot és eleganciát árasztott az egész, erre pedig jócskán rátett a vendégek öltözéke is.

– Muszáj lesz társalognunk számodra ismeretlen emberekkel, de valahogy el kell kezdenünk a bemutatásodat – karolta át a derekam Jacob, és máris egy társaság felé vezetett. – Szeretném, ha megismernéd azokat az embereket, akikkel együtt dolgozok.

Igazából kíváncsi voltam mindenkire. Jacob sorra mutatta be nekem az ismerőseit. Igyekeztem tényleg nagyon kedves lenni mindenkivel, és beszélgetni – habár nem mindig tudtam bekapcsolódni a beszélgetésekbe. Viszont minden egyes alkalommal, amikor Jacob kimondta a barátnőm szót, a szívem csak úgy repesett a boldogságtól. Még az sem tűnt fel, hogy Tessa, és a barátnői is megérkeztek, csak akkor láttam meg őket, amikor szembe találkoztunk velük.

– Nahát, Jacob! Milyen régen láttunk! – csacsogta az egyik vörös szépség.

Jacob a kezem után nyúlt, és összefűzte az ujjainkat.

– Nem túl gyakran van időm leruccanni ide.

– Bemutatod a barátnődet? – kérdezte a másik.

– Persze – bólintott Jacob kényszeredetten. – Lányok, ő is Gianna!

A hangja feszültségről árulkodott. Nem akartam belegondolni, vajon melyikükkel bújhatott ágyba.

– Milyen érdekes neved van. Jó a hangzása – mondta a vörös.

– Már hiányolunk a klubban, Jacob. Nem ugrasz be valamikor? – csacsogta a másik, akinek legszívesebben bemostam volna, de az nem lenne túl nőies.

– Nem igazán járok már ilyen helyekre, és mint mondtam, az időm is kevés – hárított Jacob zavartan.

– A barátnődet is elhozhatod – mért végig tetőtől talpig a harmadik.

– Gianna nem kedvel bennünket, ne áltassátok magatokat, lányok – szólalt meg Tessa.

– Ugyan már! Honnan veszel ilyeneket? – nevetgélt a vörös. – Avasd be a barátnődet, Jacob. Várunk ma este – húzta végig a mutatóujját Jacob mellkasán, és azzal ott is hagytak minket.

Háromig számoltam magamban, hogy ne essek neki Jacobnak, amiért ennyire tutyimutyi.

– Talán nem ártott volna, ha nyíltan elküldöd őket a fenébe – morogtam diszkréten.

– Mégis, hogyan? Itt nem közölhetem, hogy bocs, nem akarok többet dugni veletek – sziszegte Jacob mérgesen, és közben az egyik pad felé húzott.