Játék, szex, szerelem - teljes

11. Nélküled nem

– Azt hittük, már le sem jöttök vacsorázni – csillant fel Bobby szeme, mikor meglátott bennünket.

– Elbeszélgettük az időt, elnézést! – feleltem, Jacob pedig meg se mukkant mellettem.

– Minden rendben? – nézett ránk gyanakodva Juliet.

– Persze – bólintottam, de többet nem igen tudtam hozzá fűzni.

Juliet nem vak, pontosan láthatta a fián, hogy feszült, és valószínűleg örült neki, mert éppen ezt akarták elérni. A tények ismeretében, most valahogy nem tudtam rá haragudni azért, amiért rendbe akarja hozni a fia és azzal együtt a családja hírnevét.

Leültünk az étkezőben, és meglepő módon ezúttal maga Juliet tálalta a vacsorát.

– Terveztek valamit holnapra? – törte meg a síri csendet Bobby.

– Még nem tudom. Meg akartam tanítani Giannát úszni, de nem biztos, hogy lesz kedve hozzá – felelte Jacob mereven.

– Nem tudsz úszni? – nézett rám Bobby meglepetten. – Akkor nyugodtan bízd csak rá magad a fiamra. Ő nagyon jó úszó.

– Jacob sok mindenben nagyon jó – feleltem kiérezhető éllel a hangomban. Jacob persze erre sem reagált semmit.

– Versenyeket is nyert – árulta el Bobby.

Eszembe jutott a kép a kupával, ami Jacob nappalijában áll.

– Igazán büszkék lehetnek rá. – Áthajoltam Jacobhoz, és egy puszit adtam az arcára, mire ő félrenyelte a falatot.

– Igyál egy kis vizet, fiam – szólt rá az anyja.

– Semmi gond. Jól vagyok – emelte fel a kezét Jacob, de azért ivott egy kortyot.

– Vidd el Giannát a Völgybe. Biztosan tetszene neki – javasolta Bobby.

– Ott nagyon sokan vannak a hétvégén – szólt közbe Juliet.

Nem tudtam, milyen völgyről beszélnek, de úgy tűnt, Juliet nem igazán akarta, hogy Jacob elvigyen oda.

– Majd kitaláljuk, mihez lenne kedvünk – fogta meg a kezem Jacob, és megszorította.

Vacsora után még megittunk velük egy italt a nappaliban, és többnyire kínos csendben ücsörögtünk. Juliet nem közeledett hozzám, Jacob nem tudta, hogyan viselkedjen, emiatt pedig Bobby is zavarban volt, de ő legalább próbálkozott társalogni velünk. Talán ez még kínosabb volt, mint az ebéd Tessa családjával.

Megkönnyebbültem, mikor végre felmentünk, habár tudtam, hogy ott sem vár semmi kellemes dolog ránk. Miután felértünk, szó nélkül bementem a gardróbba, hogy kihozzam a hálóingem, aztán eltűntem a fürdőben. Tisztában voltam vele, hogy Jacob vacakul érzi magát, de nehéz volt sajnálom őt. Csak magának köszönhetett mindent.

Beálltam az óriási medence közepébe, mert inkább az volt, mint fürdőkád, és megnyitottam a csapot. A mennyezetről lágy vízsugár folyt rám, amelytől olyan érzésem lett, mintha csak valami tavaszi esőben álldogálnék. Sokáig élveztem a kényeztető fürdőt.

Amikor kiléptem a fürdőből, Jacob a szoba közepén ácsorgott egy pohár itallal a kezében, és feltűnően végigmérte a szatén hálóingbe bújtatott testem.

– A kanapén akarsz aludni, vagy az ágyban? – kérdeztem hűvösen, de a hangom megremegett.

– Ezt most komolyan kérdezed? Az ágyban, veled – felelte, és lehajtotta az italát.