One and only || Charles Leclerc

6.

Charles hajnalban kiosont a szobából. Ennek pontosan így kell lennie. Még négy verseny és többet úgy sem látjuk egymást.

-Jó reggelt!- dörömbölt az ajtómon Lu.

-Miért nem lehetek kicsit magamban?- kiabáltam vissza a párnák közé temetkezve.

-Miért? Nem egyedül voltál egész éjszaka?- jött a válasz, mire a szemeim kipattantak. Oh dehogyis nem.

-De többre vágyom egy esténél.- nyitottam ki az ajtót.

-Viszont ma este örülnék ha tényleg megismernéd a barátomat.- lépkedett mellettem.

-Megfogom. Ígérem.- sóhajtottam nagyot, pedig az estét eszem ágában sem volt emberek között tölteni. Ma nem.

-Remek. Akkor lassan kezdhetsz is készülni.- tapsolt kettőt.

-Minek? Még csak reggel van.- nyitottam fel a telefonom.- Oké. Három óra van, de akkor is korán.

-De előtt elmegyünk vásárolni.- mosolyodott el.

-Imádom az ötleteidet.- csillant fel a szemem. Nem sok kellett ezután ahhoz, hogy összekapjam magam és elindulhassunk egy közeli plázába, ahol minden szemünknek valót megvásárolhattunk. Szerettem Luisinha társaságában lenni. Hasonló volt, mint Luna mégis szorosabb. Ő hajlandó volt hozzám utazni azért, hogy láthasson.

-És mi a terv estére?- érdeklődtem egy koktélruhát szorongatva a kezemben.

-Egy koktél bár.- mutatott a ruhára.- Jönnek a haverjai is.

-Talán mégsem töltöm egyedül a ma estét.- válaszoltam.

-Ki tudja.- mosolygott rejtelmesen.

-Ha rajtam múlik? Én!- nevettem hangosan, majd az öltöző fülke felé siettem, hogy belebújhassak a ruhába.

Nem is figyeltük az időt, csak hirtelen beesteledett. Amit nem is csodálok, hiszen mikor keltem.

Visszasiettünk a hotelbe, hogy elkészülhessünk. Lu is az egyik most vásárolt ruháját választotta, majd amíg én a hajammal bíbelődtem, ő a sminkjét igazgatta.

-Van egy igazán remek ötletem.- sétáltam a táskámhoz.

-Kiváncsian várom.- mosolygott a rúzsát igazgatva.

-Ez itt.- húztam ki a táskámból egy dobozt.

-Cigi?- lepődött meg.- Azt mondtad leszoktál.

-Le is. De ez nem sima cigi.- nyitottam ki a dobozt és azonnal megcsapott a tömény fű szag. Ha ezt Minttu tudná.

-Ne már.- rázta a fejét.

-Akkor egyedül.- rántottam meg a vállam és kiálltam a terszra, hogy később se lehessen érzékelhető a szobában.

-Oké. Adj egy slukkot.- lépett ki mellém.- Csak a szerlemem meg ne tudja.

-Nagyon szereted igaz?- kérdeztem kifújva a füstöt.

-Szerinted akkor együtt lennék vele?- nevetett fel a kezébe véve a füves cigit és nagyot szívva. Majd köhögni kezdett.

-Kijöttél a gyakorlatból.- vettem ki a kezéből.

-Meglehet.- bólogatott még mindig köhécselve.- Viszont a szerelem rád is rád férne.

-Ah. Nem az én műfajom.- rántottam meg a vállam.

-Lenyugszol majd ha apád végre hazatér?- harapdálta a szája szélét.

-Talán.- bólintottam.

-Remélem. -simította meg a karomat.- Tudsz valamit az anyádról?