One and only || Charles Leclerc

13.

-Annyira csodálatos ez a hely.- néztem körbe amint megérkeztem Monte Carloba.

-Örülök, hogy tetszik.- mosolygott a bőröndjét húzva maga után. Egy ház bejárata felé igyekeztünk. Tökéletes kilátással a körülüttönk elterülő környezetre. A víz, a sziklák és a város is tisztán látszódott. Vajon milyen lehet éjszaka?

A ház modernitást, mégis a tengerparti idillt idézte meg. Természetesen nem egyedül lakott itt, csak az apartmanja volt az épületben. A berendezése meglepetésemre nem volt túl legénylakásos, mégis jó volt belépni. Otthonos.

-Zongorázol?- húztam végig a kezemet a zongorán.

-Igen.- ült le elé és rám nézett.- Énekelsz valamit?

-Mit?- álltam mellé.

-Amit akarsz.- várta a válaszom.

-Bármit?- kérdeztem és bólintott. Na mondjuk a számot amit mondtam pont nem ismert, de bekereste a telefonján és játszani is kezdte. Jax- Like my Father.

-True love starts with friendship.( Az igaz szerelem bartásággal kezdődik)- pillantottam rá ennél a résznél, miközben ő figyelmesen nézte a képernyőt melyik billentyűt kell leütnie.- I need a man who loves me like my father loves my mom. (Szükségem van egy férfira aki úgy szeret ahogy az apukám az anyukámat)

A dal közben csukott szemmel mosolyogtam és a szüleim jártak a fejemben. A szüleim Kimi és Minttu Räikönnen. Ha valaha is irigylésre méltó kapcsolatot keresett valaki akkor az övék mindenképp annak nevezhető.

-I wanna slow dance in the living room like we're 18 at a senior prom. (Táncolni szeretnék a nappaliban, mintha 18 évesek lennénk a végzős bálon)- figyeltem Charlest és elénekeltem az utolsó sorokat.

-Sosem hallottam ezt a számot.- mosolyodott el a dal végén és rám nézett.

-Annyira csodálatos szövege van.- hunytam le a szemem és mikor kinyitottam újra felé fordultam.

-Gyönyörű hangod van.- sóhajtott nagyot.

-Köszönöm.- mosolyogtam rá, majd csak csendben néztünk egymás szemébe. A keze az arcomra kúszott és éppen közelebb hajolt, mikor a telefonom megcsörrent.- Minttu. Elfelejtettem felhívni, hogy ideértünk.

-Akkor vedd csak fel.- mosolygott.- Addig én összedobok valamit. Biztos éhes vagy.

A Minttuval való telefonálásom után leültünk ebédelni, majd a repüléstől kifáradva ledőltünk kicsit. Ő a saját szobájában én pedig a vendégszobában. A nap már lemenőben volt, mikor kiértünk a partra, hogy egy kicsit megmutassuk magunkat a víznek is ami iszonyat kellemes volt.

-Oké. Most megbosszulóm, hogy a vízbe dobtál.- indultam a partra.

-Azzal, hogy kimész?- nevetett, hiszen már legalább ötödszörre játszottam a durcit. De ezúttal léptem is. Felkapva az ingjét indultam el vissza a vízbe.

-Hé! Az egy drága ing.- nevetett miközben felé lépkedtem a vízbe.

-Az én szempilláim is azok.- rebegtettem meg a pilláimat felé és tovább sétáltam.

-Egyszer az őrületbe fogsz kergetni.- fordult utánam.

-Andrea szerint már megtettem.- kacsintottam és a lemenő napot kezdtem figyelni. Annyira csodálatos.

Ahogy voltunk, vizes ruhában tértünk vissza a lakásba. Majd egy fürdés után leültünk a kanapéra, hogy megnézhessünk egy filmet.

-Istenem imádom Londont.- pillantottam a képernyőre, úgy éreztem a szemeim szív alakúvá változtak.