One and only || Charles Leclerc

2.

Hajnalban a megbeszéltekhez híven leléptem és a szobámba távoztam ami mindössze egy emelettel volt feljebb Charlesétól.

Amíg a pilóták nagy része már a pályán volt, addig én békésen készülődtem a szobámban. Felhúztam egy bordó nadrágkosztümöt, hozzá egy fehér felsővel és egy sportcipővel és indulhattam is. A gardróbom végeláthatatlanul tele volt nadrágkosztümökkel és blézerekkel.

Ha valamit örököltem még az apámtól, akkor az a vezetés iránti szenvedélyem. Éppen ezért bérelt nekem mindig autót, ha olyan helyre utaztunk ahol nem lehetett mellettem a sajátom. De természetesen mindig a csapatához megfelelőt. Ami ezúttal egy Alfa Romeo volt, ahogy ezt az öltözékem is kifejezte.

A paddockban siettem az Alfa Romeo kamionja felé, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.

-Buongiorno Nella.- kiabálta Mattia, a Ferrari csapatfőnöke.

-Buongiorno!- integettem vissza. Majd mint a lassított felvétel, láttam ahogyan Charles tátott szájjal néz rám. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon, mikor ismét egy hangot hallottam, de ezúttal a másik irányból.

-Guten Morgen.- köszöntött ezúttal Vettel.

-Szia Seb.- öleltem meg.

-Hova nősz te lány? Kész nő lettél.- nézett végig rajtam.

-Ugyan már.- nevettem el magam és a következő pillanatban legalább plusz három ember sietett körénk.

-Sziasztok.- szólalt meg először Charles.

-Sziasztok.- mosolyogtam a pirosban álldogáló fiúnak és a csapattársának, illetve a mclarenes Lando Norrisnak.

-Lando Norris vagyok.- nyújtotta a kezét.

-Nella.- mosolyogtam rá.

-Nézd meg. Azonnal felfigyelt rád az összes.- cukkolt tovább Seb.

-Jajj Seb. Ne már.- temettem a tenyerembe az arcom.

-Carlos vagyok.- mosolygott rám, nekem pedig mindössze egy dolog jutott eszembe.

-Én pedig Charles.- válaszolta, miközben a szemében láttam a zavarodottságot.

-Szóval a nevetek ugyanazt jelenti csak más nyelven?-nevettem el magam az előző eszme futtatásom után, mire a fiúk elgondolkodtak és mikor leesett nekik, ők is nevetni kezdtek.

-Nell.- hallottam meg ezúttal az édesapám hangját.

-Szia apu.- öleltem meg, ő pedig egy puszit adott a fejem búbjára.

-Milyen volt az este?- érdeklődött, mire én egy cinkos mosollyal Charlesra pillantottam.

-Remek!- fordultam az apám felé egy boldog mosollyal.

-Nella Räikonnen!- hallottam meg ezúttal az anyám, illetve a nevelőanyám hangját.- Hányszor mondjam még, hogy írj egy SMS-t ha hazaértél.- nézett végig rajtam mint aki ellenőrizni akarta, hogy a hajam szála se görbült.

-Jaj Minttu. Tudod, hogy úgyis volt aki figyelt rá.- legyintett az apám, ekkor pedig újra elkaptam Charles tekintetét. És ő még viccnek gondolta a testőrös témát.

-Minden rendben.- mosolyogtam rájuk.-
Anteeksi.(Elnézést)

-Semmi gond Kicsim.- simította meg a hajamat Minttu.

-Bemegyek köszönni Mattianak aztán utánatok megyek jó?- kérdeztem, de valójában meg sem vártam a válaszukat és a már a Ferrari felé is siettem.

-Signorina (Kisasszony)- köszöntött Mattia egy hatalmas öleléssel.

-Come stai?( Hogy vagy?)- kérdeztem miközben beindultunk az épületbe.