Boszorkány nagyi

Céllövölde

Annyira az Isten háta mögött vagyunk, hogy még a telefontársaság szerelője is eltéved errefelé, így egyetlen kommunikációs lehetőségünk volt, hogy az otthon maradt szüleinkkel tudassuk mi történik velünk, még hozzá levélben. Izgalmas volt, hogy saját pecsétet tervezhettünk a testvéreimmel és mikor lezártuk a borítékjainkat, a nagypapa szigorú ellenőrzése mellett, hogy valóban írtunk-e a papírra és, hogy nem tartózkodhattunk egy helyiségben, mikor írtuk őket. Ez azért is volt lényeges, mivel mindhárman különböző egyéniségek, illetve neműek vagyunk más és más az, ami fontos nekünk, máshogy láttuk és éltünk meg pillanatokat és ránk tartozik mit osztunk meg és mit nem. Mikor készen lettünk papa már megmelegítette a viaszt és igen ügyesen csepegtetett a borítékra, majd mikor már belenyomtuk a pecsétet szólt, hogy mikor vehetjük el onnan. Szépen megcímeztük a borítékot és mikor mama egyikünkkel elment a boltba bevásárolni, mint minden szerdán, a mellette lévő kispostán fel is adta azokat. Anyáéktól nem érkezett válasz, de valahogy nem is bántam, nagyon jól tudták hol vagyunk és ha bajunk esne, akkor nyilván arról is tudnának, a barátaink jól el vannak nélkülünk és az igazat megvallva mi is nélkülük. Kicsit közelebb érzem magamat a fivéreimhez, régen a korkülönbségre és a nemeink különbségére fogtam, hogy nem törődnek annyit velem, míg egymással igen, hát ez megváltozott.

A melegebb napokon mama otthon maradt és jeges hűsítőket készített, mi addig papával elsétáltunk a közeli fagyizóhoz és hazafelé útba ejtettük a játszóteret is, míg elnyaltuk a hűsítő nyalánkságokat. Esetleg papa nélkül lemehettünk a Kígyós patakhoz fürdeni a többi sehol falusi gyerekkel együtt, akik velünk együtt ugrándoztak a stégről, napoztak, gyűjtöttek kagylókat, egészen napnyugtáig volt olyankor kimenőnk. Mamáékhoz visszaérve már csak egy gyors zuhanyt vettünk a nyári zuhanyzóba és úgy tértünk be vacsorázni, majd ha nem szívott még ki minket túlságosan a víz és a nap még megtudtunk nézni a papával egy videót. A következő héten a testvéreim sutyorgására értem vissza a frissítő esti zuhanyból, titkoltak valamit előlem, aminek nem kifejezettem örültem, így végül elém tették a nagyi egyik jegyzettömbjéből elcsent papírt. Elsőnek érthetetlen katyvasznak néztem, azt hittem tyúkbél játékot játszottak rajta, de aztán megláttam a macskakaparásos írásukat, az összes olyan hely fel volt jegyezve rá, ahová tiltott volt mennünk, helytelenítően csóváltam meg a fejemet, de ők csak legyintettek. Ó, ha akkor tudták volna mi fog történni, inkább elégették volna. Vasárnap délutánra tervezték a felfedező útjukat, mert Isten napján a mama és a papa a templom után, kisétálnak a temetőbe, majd egy hatalmasat sétálnak, estefelé érnek haza, aznap nincs munka, csak pihenés. A hetet végig kísérte egyféle vibráció hármunk között, ők az izgalomtól én pedig a büntetéstől való félelem miatt, mert a szabályok közt is szerepel, és tudtam, hogy bűnrészes leszek a hallgatásommal, de nem mertem papáék elé állni, vacilálltam. Szegény Ernőnek öntöttem ki a szívemet, mikor épp kitakarítottam az akváriumját az udvaron és körömkefével súroltam le a nyálkás réteget a páncéljáról, majd egy kis lavórba tettem míg megetettem és kitojta magát, majd kiraktam a meleg betonra és a farka fölötti részt kezdtem vakargatni a páncélján, ritmusosan riszálta hátsóját, mindig elnevettem magam rajta. Ez kicsit elterelte a gondolataimat, de Parázs izzó tekintetét mindenhol magamon éreztem, bizonyára meghallotta, amit Ernőnek mondtam, de nem foglalkoztam vele, úgy láttam a két kedvenc nem szívleli egymást, Ernő mindig a hátsóját mutatta Parázsnak, ő pedig fújt egyet, majd nagy kört leírva megfordult és eltűnt az utunkból. Szerdán a testvérem egy kis szórólappal rontott be a folyosóra és bátyánk elé tette, én is kíváncsi voltam, de nem emelkedtem fel e miatt a kényelmes székemből.

- Szombaton Retro disco lesz a Művelődési házban, el kell mennünk, a lány, aki a kezembe nyomta ezt, azt mondta ő is ott lesz a barátnőivel, és hidd el, ha ők ott lesznek, mi is ott akarunk lenni – vigyorogva nézett testvérünkre, kobaltkék szeme izzott.