Boszorkány nagyi

Átváltozás

Mosolyogva hátra fordultam és bólintottam, hogy én is. Siettünk haza, hogy a vacsora még ott találjon minket az asztalon, nem sokon múlt volna, hogy lemaradjunk róla, a tesóim gyorsan ettek, én alaposan megrágtam a szőlőt és a sajtot, lassan kortyolgattam a hideg gyümölcslét. Addig ábrándoztam míg a két tesóm beelőzött a fürdésnél és mikor én léptem be utánuk éreztem a rengeteg tusfürdő, sampon, borotva hab és fogkrém illatainak keverékét, némi kölnivel átitatva. Úgy döntöttem hajat mosok, de igyekeztem, hogy mamáéknak ne kelljen sokat várni, mire a szobába értem, már le volt kapcsolva a lámpa én pedig bekucorodtam a két illatozó tesóm közé. Még el sem helyezkedtem, ők már pattantak is, az egyik egy csavarhúzóval finoman kiemelte a helyéről a régi szúnyoghálót, majd a fél karnyira felhúzta a redőnyt, kidobta kettejük előre odakészített cipőjét és a párkányon át lendítette a lábát és már kint is volt. Az ablak körül-belül térdmagasságban volt az utcán is és a szobában is, így nem volt probléma a szökéssel, mamáék nem jönnek be ellenőrizni, bár kicsit tartottam tőle, hogy ha eszükbe jut milyen nap is van, talán bekukkantanak, akkor meg mit mondok nekik? Tesóim búcsút intettek és azzal léptek le, hogy hajnal előtt visszaérnek és kívánjak nekik jó szórakozást, egy szemhunyásnyit sem aludtam, aggódtam, hogy legyen elég a pénzük, hogy érezzék jól magukat, hogy a lányok ne ültessék fel őket, hogy ne kössenek beléjük, érjenek vissza időben és a maradék egy hétben ne kottyantsák el ezt a nagyiéknak. Egyre nehezebb lett a szemhéjam, nagyokat pislogtam és egyre nehezebbre esett számomra nyitva tartani a szemeimet, már majdnem elaludtam, mikor az akváriumból zajt hallottam, Ernő vetette bele magát a sziklájáról a vízbe, akkorát csobbant, hogy a víz is kifröccsent az asztalra. Azonnal felültem és megláttam, ahogy Parázs settenkedik be a szobába, megdermedt, mikor észrevette, hogy lebukott, farkas szemet néztünk egymással, megmertem volna esküdni, hogy még az ajtót is bezártam, benne elfordítva a kulccsal.

- Parázs! Menj vissza a nagyihoz, nincs itt semmi keresnivalód! Nem láttál semmit!

A macska kettőt pislogott, majd megfordult és már ott sem volt, az ajtóhoz léptem és óvatosan lenyomtam a kilincset, zárva volt, lehet, hogy álmodtam? Hallottam, mikor hangosan neszezve érkeztek meg a tesóim még hozzá társasággal, két lány hangját hallottam, majd szerintem búcsúcsókot váltottak, a hangokból ítélve, csak a fejemre húztam a takarót és szorosan behunytam a szemeimet, még elképzelni sem akarom.

- A ma esti vonattal megyünk haza, egy hétre jöttünk a kereszt anyámékhoz a barátnőmmel, de itt az elérhetőségünk, ha gondoljátok, viszlát fiúk! – azzal kuncogva eloldalogtak, a tesóim meg egymást lökdösve estek be a szobába, a ruhákat eldugták a táska aljára, majd befeküdtek az ágyba és aludtak néhány órát, mielőtt a mama ébresztett volna minket reggelizni, majd öltözni és a templomba indulni.

Kellemes hűvösséget ontott magából a templom ódon épülete, a lelkem kissé megnyugodott, a tiszteletes hangja egy kis harmóniát csempészett az életemben, el is feledkeztem az aggodalmaimról, arra a másfél órára, a bátyáim dominoként egymásnak, majd nekem dőlve húzták a lóbőrt, még jó, hogy nincsenek túl sokan és a mamáék a másik oldalamon vannak. A tekintetemmel kerestem a tegnapi fiút, de sehol sem találtam, csalódottan sütöttem le a szemeimet, többé nem lesz módom rá, hogy találkozzunk. A templomtól a nagyiék házáig csendesen telt az út, ebéd után picit lepihentek, majd elindultak a temetői körútra néhány csokor virág és egy vödörnyi kisszerszámmal, szinte ahogy becsukódott a kapu a testvéreim már kapták is magukat, meg a térképet és már el is indultak a túrájukra, szólni se tudtam. Úgy döntöttem hátra megyek a telek végébe, mama megmutatta, hogy hol van a titkos kis ajtó a sok kúszónövény függöny alatt, ami kivisz a kerítés mögötti földre és a kettőt elválasztó kis patakocskához, ami oly halkan csordogál, féltérdig érő vize patyolat tiszta vízi liliomok, tavirózsák és egy kis békalencse ül a víz tetején. Becsuktam magam mögött a kaput, majd ledőltem a tanyáról átnyújtózkodó fa árnyékába, lábamat a vízbe lógattam és halkan dúdolni kezdtem. Elszenderedhettem a melegben, mert felriadtam a váratlan zajokra, dobogó léptekre, melyek néha letértek a földes útról és letaposták a növekvő gabona szárát, majd csobbanás és már a vízben volt. Hirtelen felültem és megláttam velem szembe Őt, a csobbanás összefröcskölte szürke pólóját és fekete haját, amibe most a fényáradatnál vettem észre egy kék tincset, csak néztük egymásra és én elnevettem magam. Belegázoltam a vízbe és felhúztam, majd leültünk a kis deszkatákolmányra, ami hídként szolgált és a hűsítő vízbe lógattuk a lábunkat, néha meglocsoltuk a hajunkat a napszúrás ellen, árnyék most ért el minket.