Boszorkány nagyi

A kis boszorkány

Nem volt kedvem, sem erőm megtörni a kettőnk közt lévő csendet, így ő tette meg.

- Tudok a fiúról, még azelőtt tudtam, hogy találkoztál volna vele.

- Nagyszerű, most már látnok is vagy? – dobtam kedvetlenül egy kavicsot a vízbe, ami fodrozódott kicsit, majd zavartalanul haladt tovább.

- Álmodtam rólatok, megesik néha, azért is szóltam a búcsúról, az volt a sorsod, hogy találkozz vele.

- És gondolom az is, hogy eltűnjön valamelyikünk a másik életéből, és ha nem én, akkor ő, csodás. Még valami, amiről tudnom kéne? – tettem fel a költői kérdést mogorván, nem számítva a válaszra.

- Ami azt illeti van, de ahhoz szeretném, ha bejönnél a vacsorára, a fivéreidnek is hallaniuk kell.

Magamhoz öleltem a kincseimet és Ernőt is kiemeltem a vízből, pedig láttam rajta mennyire élvezi az enyhe sodrást, mintha szörfözni akarna, vicces. Visszabattyogtunk a házhoz, szótlanul telt a nem olyan rövid út, lepakoltam a szobánkba, majd kézmosás után helyet foglaltam az asztalnál. A vacsorát nem zavarta meg a tücskök ciripelésén és a kéményen fészkelő gólyák kelepelő hangján kívül semmi, miután elpakoltunk az asztalról nagyi marasztalt minket még egy kicsit.

- Mint azt tudjátok, azért változtatok egy hétre kakassá, mert megszegtétek a szabályaimat és a tiltott helyekre mentetek – bólintottunk, majd így folytatta. – De azt nyilván nem tudjátok, miért vannak a tiltott helyek és miért éppen azok.

Egyetértően intettünk nemet a fejünkkel, mama bátorítóan papára nézett, aki bólintott és megszorította mama kezét, amin a gyűrűjét is viselte.

- Nehéz erről beszélnem és bocsássatok meg, ha elcsuklik a hangom, de volt egy testvéretek, még a bátyáid születése előtt volt egy nővéretek, alig volt három éves, de megláttam benne az erőt, ami bennem is megvan. Magamhoz vettem a nyárra, hogy játékosan taníthassam, de ő felfedező útra indult, mint ahogyan ti is és a régi épület egyik oszlopa maga alá temette. Meghalt és azaz én hibám volt, nem figyeltem, túlságosan bíztam mind az ő, mind az én erőmben, nem tudtam segíteni rajta. A szüleitek egészen Katica születéséig nem is tartották velünk a kapcsolatot és nem is hibáztattam őket e miatt, teljesen igazuk volt. Havonta egyszer eljöttek pár órára, kezdett visszatérni a jókedvem és most, mikor megtudtam, hogy egy egész hónapra jöttök én olyan boldog voltam, madarat is lehetett volna fogatni velem. De nem hagyhattam, hogy ez még egyszer megismétlődjön, ezért még a temetés után babonakövekkel vettem körbe minden veszélyes helyet a tanyán és megírtam a szabályokat is. Ti vagytok az elsők, akiken alkalmaznom kellett és kicsit bántam is, de máshogy nem tanuljátok meg. Katica, ami téged illet, benned is meg van az erő, ami bennem is, a szemedben látszik, ugyanolyan arany árnyalat van benne, mint az enyémben és a nővéretekben is volt. Tudom, hogy használtad is az erődet, még ha nem is szándékosan, részben ezért is lettél hozzám küldve, mert apád félt tőle, hogy nem fogod tudni kordában tartani és már amúgy is műveltél olyan dolgokat, amiket nehéz épeszű embernek megmagyarázni. Parázs nem véletlenül figyelt téged mindig, nem emlékszik arra, amit látott a disco éjjelén, valamint a lelkész fia, láttam az arcát, tudom, hogy meggyógyítottad, még ha nem is tudatosan. Engedd meg, hogy ezen a nyáron, minden praktikámra megtanítsalak és olyan ügyes boszorkány lehetsz, amilyet még nem látott ez a világ. Mit szólsz?

- Ez nekem most egy kicsit sok így egyszerre, gondolkodhatnék rajta?

- Hát persze – mama kifújta a régóta bent tartogatott levegőt, papára nézett és láttam a tekintetükkel kommunikálnak egymással, nem erre a válaszra számított.