𝐂𝐎𝐌𝐈𝐍𝐆 𝐎𝐔𝐓 (𝐙𝐬𝐨𝐦𝐚 𝐅𝐅, 𝐛𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭)

02

Nem sokkal később már mindannyian fürdőnadrágban álltunk a ház közepén, és gondolkodtunk, hogy menjünk ki a szabadstrandra, vagy maradjunk itt. Végül persze a szabadstrand mellett döntöttünk, így a cuccokkal együtt elindultunk a part felé.

-Be kéne baszni de úgy nagyon. -szólal meg Attila, mikor a törölközőkkel leterítettük a cuccainkat.

-Támogatom az ötletet.

Én már tényleg csak a szabadságot akarom érezni ezen a nyáron. Naplemente, magasság, pont tökéletes levegő, pia, jóleső szédülés, friss haj, napbarnított bőr, álomalak, érzelmek, egy srác, csak mi ketten, szerelem, olyan, amilyenben még sosem volt részem, lelkizés, még ha gyűlölöm is, de vele talán menne, még egy kicsi fiatalság, problémák elengedése, kaland, veszély, adrenalin, élet, változás...pont olyan változás, amit el bírok viselni... És úgy érzem, hogy velük ez sikerülhet.

Óvatosan sétálok végig a stégen, a nyomomban srácokkal, majd lassan lépkedek le a kék lépcsőn.

-Tisztán emlékszem, hogy nagyon szexinek éreztem magam, ahogy sétáltam be a vízbe. Néha majdnem elvitt a hullám, de kit érdekelt? Nagyon boldog voltam. Ekkor voltam először tengernél. És amikor először lett vizes a szám, hát folyamatosan arról áradoztam, hogy mennyire tetszik ez a sós íz és megállás nélkül nyalogattam a számat. De mind tudjuk, hogy semmi sem tökéletes. Jött a metálbaszóhullám és elmélyültem a gondolataimban, meg a vízben. Szerintem, amikor újra felbukkantam, valahogy úgy festhettem, mint egy ázott gólyafos, de nem volt időm ezzel foglalkozni, mert az egy perce még annyira bálványozott sós víz szétmarta a szememet, orromat és nyelőcsövemet. Ezután pedig vérig sértve kivonultam a partra, ahol leültem egy üveg sima vízzel a mamám mellé, aki csak annyit fűzött ehhez az egészhez, hogy Na mi van Jácint? Nem tudom, miért hív Jácintnak, nem az a nevem. -szólalok meg hirtelen. Mindenki felém kapja a tekintetét, és kissé kérdően néz rám. -Ja... és hat éve nem fürödtem a Balatonban.

-Fura vagy Rency... -reagálja le Zsombor.

-Bombi ne légy érzéketlen! -néz rá Giorgio.

-Nem veszem rossz néven, tudom magamról, hogy az vagyok! -mosolygok halványan. -Bennem az a kérdés, hogy a Rency, az honnan, és miért?

-Hát... -bukik le a víz alá, majd feljön, és hátra simítja a haját. -Montmorency. És annak a vége Rency.

-Mindent értek.

Mindenki megszokja a víz hőmérsékletét, és kiélvezi nyári napsütést. Kakas viadalt szervezkednek össze a fiúk, ami miatt Ati egyből ki is megy a vízből, mondván, hogy neki ez nem fekszik, szóval Bálint nyakába Giorgio, Barniéba Peti, az enyémbe pedig Zsoma kerül, aki fehér-kék fürdőnadrágjában mászik fel a hátamon, majd kicsit elhelyezkedve túr a vizes hajamba, hogy ezzel kicsit kapaszkodjon, amíg a többiek is elrendezkednek.

-Ne ejts le! -hallod Zsombor hangját, mire csak a combjára markolva tartom erősen, aminek hatására felnyikkan.

-Így megfelel? -nézek fel rá, bár a hajamban lévő ujjai miatt ez kissé nehéz feladat.

-Tökéletes! -szinte suttog.

Hogy mire vágyom ebben az évben? Szabadságra, fejlődésre, napfényre, vízre, zenére, programokra, utazásra, szerelemre. Olyan hatalmas, igazi, nyers, őszinte szerelemre. Nem egyszerű randikra, nem tinderre, nem chatelésre. Kapcsolatra vágyom, ami felemel és jobbá tesz. Ami megédesíti az életet. Ami elvarázsol és közben valódivá tesz. Ez a szívem legmélyebb vágya: megtalálni a lelkitársamat. De ez úgysem fog ez megtörténni.

Órákig vagyunk a parton, csak hét óra körül indulunk vissza, hogy mindenki rendbe szedje magát. A tetőtérben csak két szoba van, az enyém, és Zsomáé, aki előttem felbaktatva a lépcsőn tűnik el az ajtaja mögött. A saját szobámba benyitva nézek körül. Egy franciaágy, egy kisebb szekrény, és a közös teraszra egy ajtó, továbbá egy hatalmas ablak. A bőröndöm az ágy mellé teszem, majd felnyitva nézek bele, mit vegyek fel. Végül egy fekete rövid farmernadrág és egy fehér-kék függőlegesen csíkos ing mellett döntök, és az egyik régi széthordott Converse-emet veszem meg fel. A napszemüvegemmel tűröm hátra a mostanra megszáradt és begöndörödött tincseim. A karkötoimet visszaveszem, majd egy hajgumit a csuklómra húzva szedem le a töltőről a telefonom, és lemegyek a többiekhez.