𝐂𝐎𝐌𝐈𝐍𝐆 𝐎𝐔𝐓 (𝐙𝐬𝐨𝐦𝐚 𝐅𝐅, 𝐛𝐞𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭𝐭)

07

Az egyik pillanatban még jól vagy. Nevetsz, jól érzed magad. Aztán jön valami... Akár csak egy egyszerű dolog... Lehervad az arcodról a mosoly. Szaggatottabban, nehezebben veszed a levegőt. Nem érted mi történt, próbálsz megnyugodni. Kérdik: Minden rendben? Hevesen bólogatsz, pedig belül egyre jobban kezdesz széttörni. Megfájdul a fejed is. A kusza gondolatok egyre csak erősödnek, eszük ágában sincs nyugton maradni. Egyre csak cikáznak a fejedben, már nem bírsz velük, lassan lecsukódnak szemeid. Megszédültél igaz? Egyre sötétebb minden, levegő után kapkodsz, az egész tested remegni kezd. A hangszálaid szabadságot vettek ki, pedig ilyenkor lenne a legnagyobb szükséged rájuk. Belül ordítasz a segítségért, de kívül csak hallgatsz. Elkap a hányinger, de visszatartod. Rettegsz. De vajon mitől? A végén már te magad sem tudod. Csak ki akarsz jutni innen, ebből a nagy káoszból. Egyedül akarsz lenni, de mégis hova mehetnél? A démonjaid szinte szétszednek, átvették az irányítást. Hol is vagy? Már te sem tudod pontosan. Forog a világ, de te csak állsz a közepén és nem tudod merre tovább. Talán pihenni kéne? Lehet. Egyre nehezebb minden lépés, könnyekkel telnek meg szemeid. A fogaid összeszorítod, erősnek kell lenni. De nem megy. Elgyengültél, nem tudsz felállni. Hirtelen minden kitör belőled: üvölteni, sírni kezdesz, bármit, csak kiadd magadból. Őrültnek neveznek. De vajon mégis ki az igazán őrült? Kinek démonjai benne élnek, és olykor előtörnek, vagy akik igazán maguk a démonok? Hadd meséljek...

Apám, akiért rajongtam, nos a vele kapcsolatos emlékeim közt is van egy homályos és vitatható pont. Ahogy öregszem, egyre inkább úgy gondolom, hogy anyám féltékenysége jogos lehetett, apám is "csak" férfi volt, és, ha igaz a történet, akkor apám elbukott a teszten. Mármint a hűség teszten. Ő, az odaadás, együttműködés és szeretet, a merevségig tiszta és tisztességes ember élő szobra volt. De van ez a kis madárszar ezen a szobron...

Anyám, aki párkapcsolati tanáccsal nem látott el, de cserébe rengeteg érvvel nem alátámasztott közhellyel alapozta meg a boldogtalanságomat, szóval anyám a maga idejében gyönyörű volt és izgalmas, és döglöttek utána a férfiak.

Sose mondta el nekem, hogy "Fiam, a lányok a nagy része a faszért bármire képes" vagy azt, hogy "ha közeledsz elszaladnak, ha távolodsz térden fog csúszni!" vagy keres egy másik faszt. Khm. Ilyeneket nem mondott.

Csak azt mondta nekem: ahogy te szeretsz, úgy nem szabad szeretni!

Ebben igaza lett végül. Négy vagy ötéves lehettem amikor az eset megesett, de egész eddigi életemben hallhattam róla, mert egész életemben felemlegette anyám apámnak. Anyám, aki többször megcsalt, még a saját húgával is a férje, a vér szerinti apám, egy barátnőjével kitalálta, hogy szerelmes üzenetet küld a apámnak. Mondjuk úgy, hogy leteszteli a hűségét.

Én a sztoriból már csak annyit hallottam ezerszer, hogy anyám üvöltött, apám meg milliomodszor elmondta, hogy ő csak azért ment el szombat délután, hogy megmondja a nőnek, hogy nem lesz semmi sem, és ne irogasson, ne hozza őt kellemetlen helyzetbe.

És azért vittél egy szál rózsát? Volt a nagy kérdés.

Udvarias akart lenni. Volt a válasz.
Hogy ez egy udvarias rózsa volt vagy egy csábító rózsa, ez sosem derült ki, mert a találkozó nem jött létre, apám indulásakor anyám kipakolt. A talány sosem oldódott meg, bár a tinta még friss volt, apám anyámhoz írt szerelmes levelein és élete "végéig" hűséges és odaadó társa volt anyámnak, de sosem derült ki, hogy mit gondolt igazán. Csak találgatni lehet. Persze, végül apámról kiderült, hogy tényleg nem volt hűséges.

Anyámnak igaza volt.

A Fishing ezen estéje ezek után már csak a berúgásról szólt. Pontosabban nem. Arról, hogy én és a Göndör figyeltünk arra, hogy Giorgio és Barni ne csináljon semmi hülyeséget, Bálint pedig a koncertre gyakorolt a Olivérékkel.