A Maximoff lány és a Főnix Rendje (Harry Potter ff.) /BEFEJEZETT/

7. fejezet

Dumbledore eltűnése után a Roxfort új igazgatója Umbridge lett, aki újabb szigorú szabályokat vezetett be az iskolában.

Megkezdődtek a kihallgatások a törvény ellenes cselekedetek ügyében, és mind fájdalmas büntetést kaptunk a Dumbledore Seregében való részvételért.

Az egyik ilyen büntetés után nagy meglepetésemre Draco várt engem a terem ajtaja előtt.

- Cora! - indult felém mosolyogva, de nagy ívben kikerültem és elindultam a klubhelyiségünk felé, mintha mi se történt volna.

- Cora, várj meg! - futott utánam a szőke, majd elkapta a karomat, ami nem volt élete legjobb döntése, mivel akkora pofont kapott, hogy majdnem orra bukott.

- Ezt most miért? - kérdezte értetlenül, miközben sajgó arcára szorította a kezét.

- Mert egy sunyi kis áruló vagy Malfoy, azért! - morogtam rá vörösen világító szemekkel.

- Ennyire haragszol rám szerelmem? - nézett rám kiskutya szemekkel.

- Ne tudd meg mennyire. - feleltem ridegen.

- Ne már Cora! Te is tudod, hogy nem neked akartam rosszat. - játszotta az ártatlant.

- Hanem kinek? A barátaimnak? - akadtam ki.

- Nem, vagyis Potter megérdemli, de nem. - tiltakozott - Umbridge azt ígérte, hogy tudástól függetlenül minden Mardekárost átenged az RBF-vizsgán, ha elmondom neki, hogy hol bújkáltok.

- Micsoda!? Te azért dobtál fel minket Umbridgenál, hogy ne kelljen tanulnod? - háborodtam fel - És hogy mondhatod azt, hogy Harry megérdemli!? Ezt senki sem érdemli meg!

- Nem úgy értettem! - mentegetőzött.

- Akkor hogy értetted? Ezt nem lehet máshogy érteni Malfoy! - mondtam, egyre vörösebben világító szemekkel.

- Ne hívj Malfoynak édesem, nem szeretem amikor így szólítasz. - tettetett szomorúságot a szőke.

- Ne tereld el a témát MALFOY! - förmedtem rá - Miért tetted ezt velem?

- Mondtam már, hogy segítsek a többieken. - játszotta a kisangyalt.

- Meg természetesen magadon. - morogtam - Becsaptál engem, megígérted, hogy nem árulod el senkinek, hogy hol szoktunk gyakorolni. Harrynek igaza volt.

- Oh kérlek, hagyjuk már azt a kis féreg Pottert! Mit tud ő amit én nem? - háborodott fel a szőke.

- Mondjuk betartani amit ígért. - feleltem, majd otthagytam őt a folyosó közepén.

- Igazad van, elcsesztem, sajnálom. - kiabált utánam, de hidegen hagytak a szavai.

- Cora! - futott utánam - Cora, nagyon sajnálom! Bocsáss meg, kérlek!

- Csak hogy tisztázzuk, Malfoy. - fordultam meg hirtelen, amitől a szőke kissé meg is ijedt, mivel a szemem olyan erősen világított, hogy a fénye tökéletesen láthatóvá tette a fiú rémült arcát a félhomályban - Ezt soha nem fogom megbocsátani neked, ne is reménykedj benne.

- De Cora, én... - próbált tovább mentegetőzni.

- Nincs de Malfoy! És most takarodj a szemem elől, mielőtt meg talállak fojtani. - néztem rá fenyegetően.

- De Cora, én szeretlek téged! - suttogta kétségbeesetten.

- Legalább ne hazudj! Sosem szerettél engem! Ahányszor csak segítettem neked, mindig lecsesztél, sosem voltál hálás érte. Folyton bántottál engem, most meg úgy kezelsz, mintha egy tárgy lennék! Elegem van! Nem birtokolhatsz engem, nem egy tárgy vagyok! Nem vagyok a tiéd! - kiabáltam.