Sárkány és emse

IV. fejezet: Enchanté

– Ők a vendégeink? – hallatszott a nő hangja.
– Igen – válaszolt Sphere.
Kilépett a vezér széles háta mögül, hogy jobban lássa és köszönthesse a japánokat a Juri nevezetű nőszemély.
– Legyetek üdvözölve! – s egy kicsi, de lendületes főhajtást mutatott be.
A lánya, talán az unokája lenne? Vagy a nője? Fene tudja, nem mintha akarnék tőle bármit is – morfondírozott magában Rjúzáki. – Mindegy. Lényeg, hogy ne menjen az agyamra és kész.
– Köszönjük – viszonozta a gesztust Mizumi és a többiek, majd a többiek is így tettek.
– Fáradjatok beljebb! – mondta sugárzó mosollyal, és félreállva beinvitálta őket.
Mellette elhaladva immár jobban meg tudta nézni magának Juri vonásait, s azokat meghökkentően ártatlannak találta. Bár arca jóval markánsabb és élesebb, durvább metszésű volt egy japán nőénél, azok mégis viszonylag gyermetegek voltak.
Lehet ez a gyerekes ruha és a viselkedése teszi, de nagyon kilóg innen. Mit keres egy ilyen nő efféle körökben? Biztos rokonok – futott át rajta, míg cipőjét húzta le az előtérben.
– Uta is itthon van? – kérdezte ismét a ruszki a malaclányt, egy falitükör előtt megállva.
– Naná, már délelőtt hazamászott. Tudod, ki nem hagyná a fogadásod – vigyorgott rá.
És ekkor, mintegy végszóra kicsapódott valahol egy ajtó, és néhány hangos lábdobogás után berobbant még egy nő a képbe. Ő is nyugati volt, de magasságában már inkább egy ázsiai nőre hajazott.

Aztán ennyi. Mind a külsőjéről, mind a testbeszédéről ordított, hogy a lehető legtávolabb áll egy itteni neveltetésű lányétól. Húsos, de formás testét csak egy sort és trikó fedte, kócos, szőke haja szanaszéjjel a vállán. S meglátva a barázdált képű oroszt, olyan szégyentelen kifejezés terült el az arcán, hogy olyat még egyetlen *Rózsaszín szalonban se láttak.
– Georgij! – mondta, míg haját megigazítva ott termett előtte, és angolul folytatta:
– Annyira hiányoztál már! – s azzal úgy hozzásimult a férfihoz, mintha csak a ruhája alá akarna bebújni.
Aztán elkapta a nyakát, másik kezével belekapaszkodott az ingébe, és egy elég heves üdvözlőpusziban részesítette.
Na, ez biztos nem a rokona! – gondolta grimaszolva Rjúzáki, majd, hogy észrevegye magát a nő és mindenki mást is körülötte, megköszörülte a torkát.
Szája hangos cuppanással vált el Sphere-étől, majd kissé elhajolva tőle, szürke felsője pántját igazgatva rápillantott Ryuuzakira és az embereire.
– Oh, tényleg, ma nyit az óvoda – jegyezte meg enyhe affektáló stílusban, s ehhez illő "Ne fárasszál már!" ábrázattal.
Az első megütközés a nő tökéletes japán kiejtése miatt volt, a második a *szamuráj beszédstílus miatt, a harmadik meg...
– Óvoda?! – visszhangzott a jakuza.
Annyira sikerült ezen megdöbbenniük, hogy először a csodálkozástól ugrott ki a szemük a helyéről. Aztán utolérte őket szépen tempósan a felháborodás is.
– Háááh?
– Mi más lehetne, ha ilyen taknyosokkal fogunk összebútorozni? – hangjában ott volt az a bizonyos, "Hát nem nyilvánvaló?" hanghordozás – Miért is...
Aztán, hogy mire akart kilyukadni a folytatás során, már nem derült ki, ugyanis lassan körbehordozott tekintete látóterébe beúszott Mizumi személye, s azonnal benne ragadt a szó. Mindezt olyan hirtelen, hogy szinte hallani lehetett, ahogy elakad nála a lemez.
– Georgij – rebegte elámuló hangon és kitáguló orrlyukakkal. – Nem mondtad, hogy hozol egy félistent is!
A nő úgy eresztette el az oroszt, ahogy az anakonda áldozatát, hogy egy sokkal nagyobb és finomabb falatra tekeredhessen rá. Egy pillanat alatt visszaváltott iménti, túlfűtött testbeszédére, ahogy Misumi előtt megállt, és végigmérte őt.
– Nagyon örvendek a találkozásnak. Hellblütig B. Uta vagyok. Megtiszteltetés egy ilyen nagy embert vendégül látni nálunk – mondta meghajolva.
– Honnan tudod, hogy én főnöki rangban vagyok, kishölgy? – kérdezte bujkáló mosollyal Mizumi.
Uta felemelte fejét, és finoman zihálva, kipirult arccal ajkába harapott.
– Egyértelmű, hogy ilyen kisugárzással csak a legmagasabb ranggal bíró ember állhat a többiek között. S ettől az aurától legszívesebben letérdelne az ember – e szavakra összeszorította combjait, s még mélyebben fúrta fogait szája meggypiros húsába, ahogy szürke alapon szürke pettyes rövidnadrágja szárát mindkét markába gyűrte.
Majd egészen közel simult Mizumihoz, s Rjúzákiék a megrökönyödés kellős közepén is szinte látták a lecsapni kész, tekergőző csápokat. Kivéve Jásirót, akiről lerítt, hogy remekül szórakozik az előtte lezajló jeleneten.
– Nem kell aggódni, jó kezekben lesz minálunk – mondta tovább, hangjában egyre fokozódó gerjedelemmel. – Bármire is lesz szüksége, csak nyugodtan forduljon hozzám.
– Milyen remekül beszélsz japánul – jegyezte meg Mizumi a lánynak.
– Tíz idegen nyelvet beszélek folyékonyan, az anyanyelveimen kívül. A nyelvtanulás afféle hobbim. Tudja, rendkívül jó nyelvérzékem van. Szeretne egy prezentációt?
Mikor a keze nyakkendőjére tévedt, és elkezdett lefelé vándorolni Mizumi zakóján, Sphere odalépett, s hónaljánál átkarolva elhúzta a szemérmetlenül és leplezetlenül felajzott nőt.
– Uta, most már elég lesz! Hagyd a fiúkat levegőhöz jutni. Elnézést, barátom – mondta a jakuzára vigyorogva. – Van egy kis apakomplexusa.
Kicsi...?! – szaladt fel a japán szemöldöke, míg Radiohead és Mace csak szájukat összeszorítva koncentráltak, hogy ne törjön ki belőlük azonnal a röhögés.
– Mégis mi ebben a komplexus? – vetette oda válla fölött hátra nézve, kimeresztve kékes-sárgás bambi szemeit. – Az igazi férfi ötven felett kezdődik – s azzal elkezdett háttal hozzádörgölőzni Georgijhoz, végig incselkedő arccal figyelve a reakcióját.
– Na jó, nyertél. Visszább veszek – mondta Uta megadóan, majd miután Sphere elengedte, haját megigazgatva hozzátette:
– Megyek, és átöltözök – majd miután vetett egy utolsó, gusztáló pillantást az idősödő férfira, eloldalgott ugyanarra, ahonnan jött.
Jásirót rázta az elfojtott nevetés és prüszkölve felkuncogott párszor, míg a többiek láthatóan azt emésztették, ki is lesz a kettes számú nőnemű lakótárs. Mikor léptei elhaltak, Juri lépett oda Misumihoz.
– Adhatok egy jótanácsot? – kérdezte félhalkan a nő.
– Hogyne – biccentett Mizumi.
– Ne fogadj el semmit, amivel kínál. Semmi sem állíthatja meg, ha megérzi a vadászat illatát. Még visszautasításkor se zavartatja magát, ráadásul úgy fest, te most különösen elnyerted a tetszését. Szóval, ha nem szeretnél kikötözve és szárazra szívva ébredni egy ágyban, két lehetőséged van. Vagy beadod a derekad, vagy kerülsz bármit, amit eléd rak.
Juri arcára komisz kis kifejezés ült ki, az amúgy is már kővé dermedt japánoké meg még nagyobb döbbenetet öltött.
– Nem tudom, ti hogy vagytok vele – fogott bele Jásiró, Rjúzáki vállát finoman megveregetve –, de én egyre otthonosabban érzem magam.

*Enchanté: francia szó férfi változata, női formája: enchantée, jelentése: örvendek.
*szamuráj beszédstílus: japánban többféle hangszín fordul elő, egyes esetekben saját szavakkal és szófordulatokkal. S némelyik kifejezetten bizonyos jellemű és/vagy nemű egyénekhez köthető. Ez a fajta egy kifejezetten férfias és durva beszéd, egyenesen lekezelőnek hathat egyesek számára, nők szinte sose használják. Filmekben és sorozatokban a sorból kilógó suhancok, vagy gengszterek szoktak így megszólalni.
*Rózsaszín szalon, azaz Pink Salon, vagy pinsaro: 60-as években indult, olcsó szexuális szolgáltatásokat kínáló éjszakai mulatók Japánban, ahol italozás és beszélgetés mellett, kicsi privát fülkeszobákban orális szexben, vagy kézi kényeztetésben részesülhetnek a kispénzű kliensek, vagy a hölgy kezébe/arcára maszturbálhatnak.