Sárkány és emse

VI. fejezet: Mókuskerék, meg a kurva anyád!

Mivel ő maga harcolta ki, hogy a nappaliban fog aludni, ezért jó darabig várnia kellett, hogy kis nyugodalomra leljen és kiheverhesse nem csak a mai napot, hanem azt a sok szart is, ami szabadulása után egyből elárasztotta kevesebb, mint egy hónap alatt, s egymaga maradhasson. Minden holmija a szobában volt, és mivel nem fűlött a foga egy látogatáshoz Malackánál - ahogy magában hívni szokta -, ezért letett arról is, hogy átöltözzön. Csupán öltönykabátját terítette egy szék háttámlájára, s úgy döntött, a zuhanyt is reggelre hagyja, így talán megúszhatja egyesek társaságát a reggeliző asztalnál. Apró motoszkálásra ébredt az éjszaka közepén, hirtelen felült, és körülnézve egy sápadt alakra lett figyelmes, ahogy a konyhai szekrény előtt áll.
– Bocsánat – szabadkozott halkan a nő. – Akármilyen zajtalanul is tudok közlekedni, sajnos ezek az ajtók lármásak tudnak lenni, ha ilyen néma csendben nyitogatják őket. Minden éjjel felkelek inni, s ki kell jönnöm, mert Lovi-san nem tűri, ha használt edény, vagy pohár van hagyva bárhol a mosogatón kívül.
– Értem – morogta Rjúzáki.
Bakker, a kibaszott melegítő nélkül fel se ismertem, míg meg nem szólalt - gondolta magában.
– Emiatt is javasoltam, hogy maradnék itt. Nem szeretném, ha folyton megzavarnám az álmodat – magyarázkodott Juri.
– Börtönben rosszabb volt – ropogtatta meg a nyakát Rjúzáki. – Különben is, úgy se álmodok semmi jót, nem nagy kár érte.
A nő megeresztett felé egy kótyagos szájrángást, amit akár egy somolygásnak is be lehetett tudni. Halkan neszelve visszatért a szobájába, a férfi pedig kisvártatva visszaaludt.
Másnap szegről-végről kipihentnek mondható fejjel ébredt, s ismét ott találta Jurit a pult mögött.
– Jó reggelt! – köszöntötte a morcos japánt, és kivett egy fél pár fülest a hajzuhatag alól.
– Ühmmm, reggelt – válaszolta egy elnyújtott morgással.
Most tudta először jobban megfigyelni a nőt, mert bár rajta volt már a pulcsi, a csuklyát nem húzta fejébe, és egy derékig érő, seszínű, de fényes és dús frizurát pillantott meg. Szemét dörzsölgetve felállt, és a mosdóból visszatérve ő is odalépett a pulthoz, hogy főzzön egy kávét.
– Nem eszel velünk? Mindenkinek csinálok eleget – azzal mutatóba felemelte a tálat a keverővel. – Rántotta. Bár a japán változatot nem tudom, de ezt is lehet pálcikával enni. Eddig, hogy ne legyen tumultus, úgy csináltuk, hogy egy ember csinál mindenkinek reggelit. Majd az asztalnál felvetjük nektek, hogy jó lesz-e így továbbra is, vagy szervezzük ezt újra.
– Nekem kurvára mindegy – bökte ki.
Ááá, ennyit pofázni már kora reggel... Nekem ez sok. Mi van ezzel, hogy már így pörög ez a tyúk?! - sopánkodott magában.
Rövid időn belül mindenki mozgolódni kezdett, és lassacskán túlestek a reggelin.
– Eh, de nyűgös valaki! – pimaszkodott Jásiró, mikor ő és Nanahara leült Mace-szel és Radioheaddel, nem sokkal azután, hogy a csapat másik fele felállt az asztaltól.
– Kapd be! – mordult rá Rjúzáki.
– Még a végén gerincproblémáid lesznek. Ebben a korban már vigyázni kell ám! – majd sandán pohara fölött hunyorogva hozzátette:
– Miért nem alszol inkább a szobádban? Jó buli az, ha van egy szobatársad. Na meg, az ágy is kényelmesebb.
Erre válaszul csak összeszűkült szemmel üzente némán:
Szarjál sünt!
– Naaaa, korai még a vérszívás – állt Jásiró mellé Juri egy teli serpenyővel.
– Ugyan, csak figyelmes vagyok, mert aggódok egy testvéremért – mosolygott rá a nőre, majd átkarolta a derekát. – Köszönjük a reggelit.
– Semmiség – majd egymásra vigyorogtak.
Ezek meg mikor melegedtek így össze? S mióta ilyen Jásiró egy nővel?! Aaarr, kurva sok ez így nekem reggelre.
Mindezen nyűg ellenére lamentálása kellős közepén is feltűnt neki, hogy a két orosz merően bámulja az alattomos képű exjakuza kezét.
Meglesz itt hamar az első balhé, csak lépje át azt a bizonyos határt... - fortyogott belül, míg utolsó korty kávéját is felhajtotta.

Az együttélés szabályai gyorsan tisztázva lettek, s szerencsére fejfájás nélkül ért véget az egyezkedés. Elsőként a fürdőszoba használata merült fel. A japánok este fogják őket használni, a ruszkik és a lányok meg reggeli után, s mivel ők nem fürdenek minden nap, ezért A és B nap lett egyszerűen kijelölve.
Második körben a takarítást szögezték le. A szobákat a benne lakók maguk tartják rendben, a közös helyiségek esetében meg szintén variálva lesz, ki takarítja a fürdőt, és ki a nappalit.
Harmadik pont a reggeli volt, amit hetente más készít, s a kört a lányok kezdik, utána az oroszok, majd a többiek, és azon belül lebeszélik egymás közt a sorrendet a tagok. Ebéd és vacsora viszont mindenki szája ízéhez és ritmusához lesz igazítva.
Georgij és Mizumi természetesen mentesültek minden feladat alól.

A következő hét meglepő nyugalomban telt, leszámítva Utának azt a szokását, hogy az asztal alatt lábával Georgijt és Mizumit zaklatta minden közös étkezés alatt, amit Rjúzáki és a többiek igyekeztek nem észrevenni. Naponta egy-két órára – az alkalmazottak legfőképpen – el-elhagyták ugyan a lakást, de annál is ügyeltek arra, hogy ne keltsenek feltűnést azzal, hogy együtt mutatkoznak. Rjúzákit továbbra is minden éjjel felkeltette Juri jövés-menése, de a hetedik alkalommal azon kapta magát, hogy már akkor kipattantak szemei, mikor még éppen csak belépett a helységbe.
– Beléd ékeltem egy kellemetlen tüskét? – nézett rá bocsánatkérően a nő.
– Áh, semmiség – dünnyögte hajtövét vakargatva.
– Ha zavar, nyugodtan elmondhatod. Én nem vagyok japán, velem nem kell udvariaskodni.
– Nem is szoktam.
– Akkor miért látom azt rajtad, hogy magadban tartod a gondolataid zömét?
– Valahogy meg kell lennünk egymás mellett anélkül, hogy falba vernénk a másik fejét – zsörtölődött bosszús hangon a férfi.
– Ugyan, miért kéne ahhoz lenyelned minden ideget? Mizumi és Sphere nem várnak el ilyet. Kasynak és Utának menthetetlenül mocskos a szája, s Jásirót meg Dadát sem kell félteni szerintem. Valld be, legszívesebben naponta elküldenéd őket a kurva anyjukba, mert rontják a levegőt nálad. Amit jelenleg sokkal ritkábban teszel meg, mint szeretnéd.

Rjúzáki erre egy "cöh" kíséretében elvigyorodott, majd engedett ő is magának egy pohár vizet.
– A kurva anyád – emelte meg felé a poharát kekeckedő kifejezéssel az arcán.
Na, ehhez mit szólsz?
– A kurva anyád, neked is – válaszolta komisz és sugárzó ábrázattal a kócos hajú nő. – Hja, s hogy egyből egy jóhírrel kezdjem: holnaptól Uta készít reggelit nekünk. Csak hogy szép legyen az éjszakád.
– Tudod, most, hogy jobban belegondolok, aljasabb vagy, mint amilyennek mutatod magad. Biztos ezért jössz ki olyan jól azzal a hímringyóval is. Zsák meg a foltja.
– A mindennapi mókuskerék is szórakoztatóbb, ha valaki ugyanazon a ritmuson tapossa, mint te. Tudod, ha már szívás az élet, oszd meg másokkal is.
Eh, most már biztos, ennek is hiányzik egy kereke. Szép kis csapat jutott ki nekünk a nőkből: egy rendmániás, egy szakadt ribanc és egy flepnis – sóhajtott magában Rjúzáki, majd ismét belenézett a vele szemben még mindig rendellenesen barátságos, sápadt arcba.
– Ennyi okosság elég lesz egy estére. Agyamra mész a sok rizsával – azzal fogta magát, visszasétált, és elnyúlt a kanapén – Jóccakát!
– Neked is, Rjúzáki.
Miközben Jurit elnyelte a folyosó sötétsége, s ő is kényelembe helyezte magát, egy utolsó gondolat suhant át a fején.
– Most először mondta ki a nevem – mormogta maga elé, majd lehunyta szemeit, és folytatta az igazak álmát ott, ahol korábban abbahagyta.