A nem várt szerelem..

Mult/1

2 ével ezelőtt kerültem a sensei-hez.
.
Még csak 15 vagyok, kb 4-5 hónap múlva meg 16. Gyorsan megy az idő, gondoltam magamba amíg az új sensei-re vártam a falu kapujánál. Hamar meg jött. Majd be mutat köztünk egymásnak. Majd se szó se beszéd el indult az erdőben egy irányba, én csak sietve követem.
Út közben kicsit ki elemeztem amennyit tudtam persze..
Viszonylag magas, komor arc, erősnek is tűnik, és olyan mintha beteg lenne mert folyton köhög, de mindegy nem nagyon érdekel ez az egész sem....

Egy 10-15 perces séta után meg állt a sensei.
-Most mért álltunk meg?
-Meg érkeztünk.
-De hova?
-Nézd meg magadnak kis lány.
Jobban szemügyre vettem a terepet és ez valami gyönyörű hely. Sokat járok az erdőben sétálni, de ezt a helyet soha nem láttam még ez idáig.
-De mért vagyunk itt sensei?
-Csak.
-Ez nem válasz..
-Ez van. Szokd meg hogy nem mindig fogsz egyenes választ kapni.
-Jó ezt értem, de most az egyszer el lehetne mondani?
-Talán.
Ezel le is ült a fűben.
•A hely: egy kisebb vízesés tóval, gyönyörű fákkal és mivel április van szép rózsaszín a virágok, a fán.•
.
.
Amióta itt voltunk már vagy 2 hónap el telet. Én néha egyedül el jövök de a sensei el nem szoktam.
.
Ma ősze vesztem a családdal hogy többet legyek velük, mivel szinte soha nem vagyok otthon. Mert vagy küldetésünk van a sensei el vagy egyedül edzek/ edzek a sensei el. Meg hát a szokásos egyedül lettem amikor is vagdosom magam de azt otthon is szoktam, de ilyenkor gondolkozok el az éltemen..
Ez volt kb. reggel a reggelinél, és most van 4-5 fele az idő. Hát igen egész nap el voltam és reggel sem ettem a veszekedés miatt.
Sokszor van hogy össze veszünk de ritka az hogy ennyire és általában 3 fele már haza megyek és a szobámba vagyok. Most ez más volt.
Reggel azonnal el szaladtam hiába jött utánam Shikamaru nem ért utol mert lehet hogy más vagyok de gyors és egy szelem is részben, mert szinte láthatalan vagyok mert úgy közlekedek. Ő állataltban mindig utánam jön ha nem veszít el, mert úgye meg akarja beszélni velem hogy mert vagyok ilyen. Egyből a kis nyugis helyem/helyünk re rohantam. Mert ott nyugtom lehet, mert azt csak a sensei tudja hol van és ő most küldetésen van, de ha minden igaz akkor ma jött vissza a faluba. És úgy volt hogy együtt leszünk a délután folyamán, de nem így lett. Mert el is felejtettem meg hát most jo volt így egyedül lenni egy kicsit. De a kezem az már csupa vér a sebek miatt. Az újak miatt, és még a régiek közül is fel szakadt egy kettő seb.
De most már kezdem az eszméletemet el veszíteni annyi vert veszítettem meg persze nem is ettem egész nap. Aztán minden el kezedet sötétedni, de láttam valakit aki el kapott de nem tudatam ki venni hogy ki is az pontosan.

Sensei szemszöge:

Ma jöttem vissza a faluba, és úgy volt hogy Miraval leszek délután, de nem így volt amit furcsálltam is hísz szeret velem lenni ahogy én is szeretek a kis lánnyal lenni. Így fel is kerestem a családját.
-Veled van Mira?
-Nektek is sziasztok. De nem, pont ezt akartam kérdezni mert úgy volt hogy talakozunk a küldetésem után és nem jött össze.
-Akkor hol lehet? (Anyud)
-Végik néztem az egész falut de sehol nincs. (Apud)
-És ha valami baja eset? (Anyud)
-Nyugi édesem nem lesz baja. Erős lány ő. (Apud)
-Igen erős lány. (Sensei)
-De sensei nem tudja hova mehet még? (Shikamaru)
-Shikamaru, ami azt illeti van egy tippem, de megyek egyedül, ne hogy valami bajt csináljon.
-Rendben van. (Csalàd)

Azonnal rohantam oda ahol az első közös napunkon voltunk. Nagyon reménykedtem hogy itt lesz. És igazam volt, itt volt..
De olyan mintha nem lenne tudatnál, csak szépen lassan el kezdet el dőlni.