"És ekkor Takemichi megértette: megértette azt, hogy mi a mozgatórugója a rémes események sorozatának és megértette hirtelen minden indíttatását is. Gyomra begörcsölt az érzéstől, mintha valaki szorította volna erősen, a halálát kívánva.
Ránézett K...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kitsu ritkán járt ebben a klubban... nem is nagyon tudta, hogy merre kell igazán mennie, a hagyományos japán interior és az ezzel kontrasztban lévő hangos, iszákos nevetés valahogy más volt a Sohaországhoz képest. Ez úgy... japánosabb volt. – Erre tessék, Tanaka-sama – mondta az előtte totyogó nő, csodaszép gésa volt. Hátranézett, fehérre festett bőrén megcsillantak apró izzadságcseppjei, csodaszép hajkoronájából díszes virágok és vörös rojtok lógtak le. Elsétáltak az ügyfelekkel dús asztalok között (a férfiak ittak, beszélgettek és hallatták a gésák énekét); a hely jóval kisebb volt, mint a Sohaország, mégis, Takeominak valamiért felettébb fontos. Kitsu eddig nem nagyon feszegette, hogy a Brahmannak honnan van büdzséje bizonyos dolgokra (mondjuk a ringharcosok fizetésére), ekkor pedig szöget ütött a fejében: valamiből elkezdte kihagyni őt az idősebb Akashi mostanában – talán éppen Izana miatt? Lehetséges... Izana... Kitsu gerincén végigfutott egy idegen bizsergés, amikor az alacsony férfi érintésére gondolt, ujjaira, ahogyan csupasz bőrét simogatták... Befordultak a vendéglátó helyiség sarkán, majd a gésa illedelmesen kinyitott Kitsunak egy nagy lengőajtót, ami egyenes, fehérre festett folyosóra vezetett – na igen, ez sem volt olyan, mint a Sohaország... – Haitani-sama nem enged tovább engem innen – hajolt meg a nő Kitsunak. – További szép estét kívánok! – Azzal megint meghajolt állhatatosan, és sarkon fordulva eltipegett. A nő mély levegőt vett, majd belépett a folyosóra – a fülledt, alkoholillatú levegő lehűlt, a lengőajtó becsapódott mögötte és egy elektromos retesz rezzent; olyan volt, mint amikor a filmekben a börtön folyosójára vezeti a nyomozót a smasszer, és a rácsok mögül éhes szemek figyelnek rá, vagy mint amikor egy krimiben a pszichiátria zárt osztályán sétál végig a főhős, a félhomályos, lidérces semmin át a semmibe... Kitsu tudta, hogy merre kell mennie: magassarkú csizmája visszafogottan kopogott a járólapon, megigazította derekán a fekete farmert, ami rajta volt – most nem öltözött ki, haját is felkötötte, hogy a legkevesebb feltűnést keltse csak. Veszélyes volt neki mindig is egyedül utazni, az esetek nagy részében pedig Rindou meg is feddte ezért, de... de Kitsu nem látszott úgy, mintha sokszor figyelembe vette volna ezeket leteremtéseit. Most is megállt az iroda ajtaja előtt, majd lenyomta a kilincset és lassan a szobába lépett.
Bent ugyanolyan világos volt, mint a folyosón – a falak vajsárgák, a padlózat mahagóni és a bútorok vajszínű bőr volt; az íróasztalnál (szemben az ajtóval) Rindou ült, szőke haja hátrakötve egy kurta copfba (növesztette és kiszívatta belőle a kéket is egy-két hónapja), arcába egy rakoncátlan, rövid tincs lógott. Amint észrevette Kitsut, fittyet hányt a költségvetési papírokra, felkelt helyéről és az asztalt megkerülve azonnal a nő elé sietett. – Egyedül jöttél?! – intézte Kitsuhoz azonnal, mielőtt bármit is szólhatott volna. A nő bólintott. – Ne aggódj – simogatta meg az öcs arcát. – Daisy hozott el... semmi baj. Rindou átkarolta őt derekánál, majd magához vonta és mélyen, hosszan csókolta meg; lélegzete egy pillanatra bent akadt, aztán rágótól friss leheletét lassan Kitsu nyálas ajkai közé eresztette. – Szexi – motyogta Kitsu, megfogta Rin rövid copfját; a férfi kezei rászorítottak derekára, majd újra mélyet szippantott a nő illatából. – Rin-Rin? A férfi újra megcsókolta őt. Nyelvének mozgása erős volt, kényszerítő, behódolásra kényszerítő... Kitsu egész gerincében megremegett Rin ízétől, erős ujjainak marásától kabátja alatt derekán, forró testétől. Kezeit lassan a férfi alkarjára vezette, simogatni kezdte csupasz bőrét, amikor Rin megint megállt – visszavonta nyelvét Kitsu szájából, elhúzódott ajkaitól és valami megváltozott ekkor közöttük. Megint az a hideg huzat, ami elfújta a gyertyát a sötét alpesi éjjelen... – Rin...? – Nem volt jó érzés már a férfi közelsége Kitsunak; érintése égetni kezdte, szíve pedig felgyorsult a hirtelen váltástól. – Mit... mit csinált veled? Rindou szinte morgott. – Tessék? – Mit csinált veled? Kitsunak tényleg egy kis időbe telt, hogy rájöjjön, Rin mire is gondol pontosan: gondolkodóba esett, de a férfi fogása egyre szorosabb és szorosabb lett közben derekán, mintha csak egér lett volna a kobra fojtásában. – Rin, eressz... – Izana – morogta a férfi. – Hozzád ért? Hol ért hozzád, hm? Kitsu szíve a gyomrába zuhant egy pillanat alatt. Izana... Izana parfüme ennyire erős?
