"És ekkor Takemichi megértette: megértette azt, hogy mi a mozgatórugója a rémes események sorozatának és megértette hirtelen minden indíttatását is. Gyomra begörcsölt az érzéstől, mintha valaki szorította volna erősen, a halálát kívánva.
Ránézett K...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Sayuri olyan furcsán nézett rájuk, amikor eljöttek a páholyból... Kitsu csak arra a szép, de felettébb bizonytalan pillantásra tudott gondolni, amikor kiléptek az első emeleti folyosóra és a némaságban ketten sétáltak egymás mellett. Csak a magassarkújának halk koppanásai visszhangoztak a szürke falakon, a zárt ajtók kilincsein csillogott az erős világítás. Zavarta Kitsu szemét és úgy érezte, hogy menten elájul, ha nem jutnak valami nyugalmasabb helyre, ahol megbeszélhetik... nos... mit is akart vele egyáltalán megbeszélni? Rindou hozzá sem ért. Mellette sétált, mint egy árnyék, kicsit lemaradva tőle, zsebredugott kezekkel. Igazából nem is lett volna neki muszáj Kitsuval tartania, de mégis megtette. – Rin... – Kitsu megállt, szíve viszont egyre hevesebben kezdett el dobogni. – Mondd. A nő Rindou felé fordult és felnézett rá. – Ami a múltkorit illeti... – Erős hangja elbizonytalanodott, amikor a férfi enyhén megemelt szemöldökkel keretezett pökhendi pillantásába meredt. – Izana... – Igen? – Nem... nem feküdtünk le. Tényleg... – Rindou keze után nyúlt, de nem foghatta meg. Elrántotta tőle, szemeiben harag lobbant fel megint... – Nem az a baj – acsardult fel, szép arca megrándult –, hanem Izana. Nem az, ha mással is szexelsz rajtunk kívül. Kitsu szíve megdobbant. – Igen... tudom... rájöttem utána... – Az az ember nem érdemli meg, hogy osztozzunk vele – mondta a férfi, levette szemüvegét és megmasszírozta orrnyergét. – Megint begyulladt a kontaktlencsétől? – Kitsu elmosolyodott és megsimogatta Rindou hibátlan arcát. – Rin... – Picsába... – morogta a férfi. – Ne hívj már így és ne nézz így rám... haragszom rád. Kibaszottul haragszom. Kitsu lassan végigsimított Rindou arcán, majd nyakán és öltönybe bújtatott karján, egészen nagy, szárazon forró kezéig. Ujjaival kezdett játszani és azzal a két ezüstgyűrűvel... – Tudom... Rindou, lehet, hogy gyenge próbálkozás, de kérlek... kérlek bocsáss meg... – Egyesével simított végig a férfi vastag ujjain. – Nem vetted le a gyűrűket... – Nem. – Miért? Rindou vállat vont és Kitsu szemébe nézett egyenesen. Ujjait kifeszítette és hagyta, hogy Kitsu kacskaringós mintákat rajzoljon rá. – Sokat jelentenek. Nagyon sokat. – Nekem titeket... – suttogta a nő, közelebb állt Rindouhoz. – Ne haragudj, amiért bunkó voltam veled... nem érdemelted meg. – Te sem az én stílusomat. – De... Rindou ajkának széle megrándult. – Lehettem volna illedelmesebb is. – Igen... De én is túl durva voltam veled, mert ideges voltam. Nem szabadott volna ezt tennem Izanával, hiszen tudtam, hogy mit művelt veletek és... – Sh... – Rindou végigsimított hüvelykujjával Kitsu bordó ajkain. – Ne mondd ki a nevét. Fel se hozd, ha velünk vagy... Kitsu bólintott, szürke szemeit tágra nyitva méregette Rindou nyugodt arcát, mélylila pillantását, ahogy követi hüvelykujjának mozgását ajkain... – Az a féreg csak megtűrt, de nem szeretett ember – folytatta Rin –, ha tehettem volna, aznap megöltem volna, mikor elmondtad nekem, hogy hozzádért. Kitsu lassan szétnyitotta ajkait és végignyalt Rindou ujján. – Mit csinálsz, hm? – Rin szemei megcsillantak, halk sóhajt eresztett ki ajkai közül a forró, nedves érzés hatására. – Ha tudnád, hogy mennyire hiányzol... – suttogta Kitsu, felnézett a férfira és közelebb lépve hozzá, összesimult vele. Sóhajtva karolta át Rindou széles mellkasát hónalja alatt. – Az érintésed... a szavaid... ez a pillantásod. Rindou lassan egy tincset vett ki Kitsu ezüst hajkoronájából és ujjai köré tekerte. – Folytasd – súgta –, hallani akarom, ahogy dicsérsz. – Szeretem, amikor így nézel rám... amikor látom a szemedben ezt a csillogást és ezt a vágyat. Tudom, hogy csak miattam vagy ilyen... Rindou. – Folytasd, szerelmem... Kitsu elerőtlenedett, amikor érezte Rindou tagját megmozdulni combjainak közelében. – És nagyon vágyom arra, hogy hozzám érj... – Megfogta a férfi kezeit, majd lassan derekára vezette. – Hogy így érj hozzám... Rindou fel és le simított lassan a nő derekán. – Így? – Így... – Mennyire vágysz rá? – suttogta Rin, lassan lehajolt, már csak pár centiméter választotta el őket. Kitsu behunyta a szemeit, ölelése szorosabb lett Rindou széles hátán. – Csak csókolj meg, Haitani Rindou... kérlek, csókolj meg... – Ahogy akarod. Rindou lágyan illesztette ajkait Kitsuéra, közben magához húzta erősebben. Karjainak szorítása égette a nő derekát, s minden erőt kivett lábából. Pillekönnyű, óvatos csókot adott neki, majd végignyalt ajkain, elmaszatolta a bordó, matt rúzst. Elmosolyodva dugta nyelvét Kitsu dús, puha ajkai közé, táncba hívta újra és újra. Lassú, érzelmes táncba... Kitsu minden porcikája belebizsergett az érzésbe, amikor Rindou a falnak tolta őt óvatosan, testüket teljesen összeszorította. Kitsu egy óvatlan pillanatban elkapta fogaival Rin vékony, nyáltól csúszós alsó ajkát és finoman ráharapott. Mély, halk nyögés volt a válasza, egyenesen Kitsu nyitott szájába. – Annyira szexi vagy, Rin... – suttogta, kezei lassan lecsúsztak Rindou izmos fenekére. Belemarkolt erősen, beharapja ajkait és felnézett az őt tartó férfi szemébe. – Milyen bugyi van rajtad? – Rin végigsimított Kitsu testén, majd bal mellére fogott. Lágyan tartotta, ujjai masszírozták, játszottak a textilen átütő, megkeményedő bimbójával. – Csipkés... – Randitanga? Kitsu felnézett a velük szemben álló fal és a plafon találkozásába. – Be van kamerázva minden. Rin megvonta a vállát, majd Kitsu egyik melléről lassan lábai közé simított. Félrelökte a felhasított, lenge maxiszoknyát. – A portásnak megáll a szíve majd. – Ujjai Kitsu fedetlen nőiességéhez értek, lágyan simított rajta végig, majd csiklójánál megakadt és körkörösen izgatni kezdte. – Már most benedvesedtél... tedd szét a combjaidat, hadd férjek hozzád. Tedd szét a szép combjaidat nekem, szerelmem... Kitsu egy halk nyögést engedett el. Az ismerős, bizsergetően forró érzés szétáradt testében, hátát a hideg falnak vetette és közben az a meleg, ami Rindou testéből áradt... teljesen megrészegítette. – Rin... – Imádom a szép combjaidat – morogta a férfi Kitsu fülébe, óvatosan beleharapott nyakába és ujjának mozgása egyre hevesebb lett. Lassan lesimított, s egy szisszenést csalt ki Kitsuból, amikor egyik ujját ütemesen lüktető hüvelyébe tolta. – Rin... – Mondd. Halk cuppanások újra és újra... Kitsu behunyta szemét és nem akart arra gondolni, hogy mindezt az első emelet folyosóján művelik le, ráadásul egy kamerával szemben. A gondolat elborzasztotta, mégis, valahogyan túlságosan izgatónak tartotta. Nem lehetett rossz látvány... Rindou és ő... – Fordulj meg – mondta Rin, de Kitsunak ideje sem volt a gondolkodásra. A férfi határozottan fordította át és a faltól kicsit elhúzta, majd végigsimított csupasz hátán. – Hajolj rá a falra, szerelmem – utasította, s hogy szándékára nyomatékot is helyezzen, Kitsu hátát megnyomta középen. Tette, amit kért tőle... egész testében bizsergett és lángolt a szégyentől, lüktetett benne az adrenalin, hogy valaki kilép a liftből a kies folyosó végén, amikor hűvös szellőt érzett átsuhanni terpeszbe tett lábai között, majd Rindou forró, vastag tagját, amint bejáratának feszül... Egy hónapja... Egy hónapja nem érezte ezt... Halkan felnyögött és kezeit felnyújtotta a tapétázott folyosófalon, amikor Rindou lassan lüktető hüvelyébe tolta magát, majd mozogni kezdett ritmusosan. – R- Rin, e-eez... na-na-naha-a nagyon... j...jó-ó... – Igen, nagyon az – nyögte édes hangon Rindou, elhajtotta Kitsu fenekéről a szoknyát, majd erősebben lökött belé. Elvigyorodott, amikor a nő térdei megcsuklottak. – Na... ne aggódj, ne... nem fog sokáig tartani... – D...de... kérl– ké– kérlek, t...tart...s– tartson... – Kitsu beharapta ajkát. Égette az érzés, égette és feszítette Rindou vastag férfiassága, minden egyes centiméterét érezte magába nyomulni. Be kellett hunynia a szemeit, de még ígyis csillagokat látott attól az erős ritmustól, ami visszhangzott a folyosón. Rindou rávágott Kitsu fenekére ekkor. – Basszameg, ettől a seggtől... már most... Kitsu... – nyögte, majd újra csapott. Erős ütésének nyomán Kitsu felnyögött, térdei megint bicsaklottak egyet és arca a falnak nyomódott az érzéstől. – El fogok menni, Kitsu... el fogok menni beléd... – Rin, igen, Rin... – Kitsu a falnak támasztotta magát és zsibbadó fenekét ütemesen lökte rá a férfi lüktető, feszülő tagjára. Újabb ütés; Kitsu felnyögött, a bőre lángolt már Rindou durva tenyerének csapásaitól, a szoknya anyaga teljesen hátára omlott és fenekét szabadon hagyta. A tanga vágta őt... de nem bánta. Élvezte. Mocskosul élvezte ezt az egészet és már nem érdekelte a kamera sem. – Beléd fogok élvezni, Kitsu... Fel akarlak csinálni, Kitsu... – Rin még egy erőset lökött, majd lihegve eresztette belé régóta tartogatott élvezetét. – A kurva életbe... hogy nem tudlak... hogy nem tudlak utálni... Tövig nyomta magát, majd újra és újra megint, ismét érces nyögéseket hallatva. Kitsu lélegzete bent akadt az érzéstől: szinte feszült belülről... Haitani Rindou egymaga teljesen feltöltötte őt és most ahhoz a forró teltséghez nem kellett a bátyja sem... – Rin... ez... – nyögött fel, amint hideg ürességet hagyott benne a férfi távozása. Szinte azonnal kiegyenesedett, érezte, ahogy lüktető hüvelyéből combján folyik végig Rindou élvezete. – Sh... – csitította a férfi, majd megfogta a kezét. – Gyere, menjünk fel a szobánkba – mondta, félszemmel a kamerára sandított, miközben felhúzta a sliccét. Mindenféle kérdés nélkül ölébe kapta a reszkető Kitsut, majd a lifthez vitte és egy rutinos mozdulattal, térddel hívta le.
