Őrülten szerelmes

A Törődése

Nevetséges de a tegnapi után nem érzem magam túl jól...én nem akartam mármint nem mintha nem lett volna jó de azt se tudom hogy ki ő és nem így terveztem az első csókomat. Nem az zavar hogy fiú volt mindig tudtam hogy nem egy átlagos fiú vagyok de legalább mostmár kiderült hogy miért.

A suliban a hangulatom szerintem a padlót súrolta igazából egy rossz szótól is képes lennék most elsírni magam. Legalább az osztálytársaim még levegőnek se néznek így nem kell magyarázkodnom.

Majd az osztályfőnök lépett be az ajtón egy másik diákkal hát persze hogy Han volt az nagyszerű

Tanár: A mai napon egy beszélgestős óra lesz. Szeretném ha beszélnétek kicsit az érzéseitekről.

Próbáltam magamban néhány mondatot összeszedni amit eltudok úgy mondani hogy lehetőleg ne bőgjem el magam.

Tanár: Nataniel te jössz mondta a tanár egy finom mosoly kíséretében.

Natan: Én én jól vagyok nem mertem a szemükbe nézni mert tudtam hogy észrevennék a könnyesedő szemeimet.

Majd lépteket hallottam közeledni majd a tanárnő hangját

Tanárnő: Hanuel te meg mit csin...

Nem tudta végig mondani amit szeretett volna mert átölelt engem amíg senki más nem ő rögtön észrevette hogy nem vagyok jól.

Eddig bírtam a könnyeim patakban folytak le az arcomon.

Én jól vagyok Han tényleg feleltem neki.

Han: Nem...nem vagy jól. Mondta majd fel állt és a dühös tekintete felváltva cikázott a tanár és a diákok között.

Han: Szép...komolyan ennyibe nem vesztek egy emberet? Komolyan már majdnem egy éve látjátok minden nap és nem esik le hogy nincs jól? Ti tényleg emberek vagytok vagy emberbőrbe bújt démonok? Majd a hangja megremegett erre már én is felkaptam a tekintetemet.
Komolyan ha én nem vagyok itt senkinek eszébe se jutott volna odamenni? Ez rohatt gáz nem is mert ti vagytok rohadtul gázak.

Majd megragadta a kezemet és egy szó nélkül kihúzott a teremből.

Han: jól vagy Natan? Bántott valaki? Mi a baj kérlek mondj valamit hogy segíthessek...

Natan: Miért segítenél ha mindenki levegőnek tud nézni akkor te miért nem?

Han: Natan! Én is pont ugyan ezen mentem keresztül, de nekem tényleg nem volt aki segítsen. Tudod mi lett a vége? Egy híd szélén álltam és azon gondolkoztam hogy leugorjak-e mert úgy sem hiányoznék senkinek... És tudod miért nem ugrottam le? Mert belegondoltam hány ilyen gyerek van még a világon és én lehet hogy megtudnám őket menteni a magánytól attól hogy ők is ott kössenek ki ahol én.

Natan: Ő is a sírás küszöbén állt és én is. A testem magától mozdult majd jó szorosan átöleltem. Ez a pillanat olyan jó volt nem kellett mással foglalkoznunk csak mi voltunk ketten az üres folyosón csend volt de a valaha volt legszebb pillanat volt ez az életemben.

Natan: Ha az egész világ hátat fordít neked én akkor is veled maradok

Han: Nekem te vagy az egész világ Natan rajtad kívül nincs senkim és ameddig te mellettem vagy én bármire képes leszek mert én

SZERETLEK....