𝕋𝕠̄𝕜𝕞𝕒𝕘 𝕖́𝕤 𝕀𝕫𝕠𝕞𝕒𝕘𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 ff| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

39

Jimin arca piros színben pompázott ahogyan szemem látványosan végig vezettem rajta.

-Jeon add vissza a takarót! Nem vicces! Fázom! -nyúlt az anyag után, amit elrántottam előle.

-Hagyd, hogy betakarjalak. -vigyorgok képébe, mire megadva magát hátradőlt az ágyon és várta hogy végre megtegyem, én pedig meg is tettem.

Alapos munkát végezve mindenhol betakargaztam vékony és apró testecskéjét, majd büszkén néztem végig a bebugyolált szőkeségen.

-Éhes vagy? Hozok neked kaját. Ennek kell. -fordítok neki hátat és megyek le a konyhába valami ehetőért.

-Már itt is vagyok. Hiányoztam, igaz? -siettem vissza a szobába.

-Nagyon. -forgat szenet Chim.

-Tudtam én. Na. Itt a kaja. -ülök le ágyára és mutatom fel neki az ételt.

-Nem vagyok éhes. -rázza meg fejét.

-Egy kicsit akkor is enned kell. -erősködök tovább.

-Mondom, hogy nem vagyok éhes. Hagyd itt majd eszem valamikor. Menj nyugodtan tanulni. Neked holnap iskola. -küld ki a szobából és hát itt nincs már mit tenni. Ez már az ő szobája. Nem maradhatok itt azzal az indokkal, hogy csak én lakok itt és ő nem. Ráadásul ő az idősebb. Nem maradhatok a szobájába ha ő nem akarja...

Vissza sétáltam a szobámba és neki álltam tanulni. Már amennyire sikerült koncentrálnom. Végig a jövő lebegett előttem. Mi az amit el szeretnék érni a jövőben? Minek tanulni? Mit fog számítani pár év múlva hogy milyen jegyem volt biológiából vagy angolból, ha nem is érdekelnek azok a tárgyak? Ha megszerzem a nyelvvizsgát de órákon egyeseket kapok, akkor egy felvételin szerintem nem a jegyeimet fogják nézni.
Miért kell megtanulni, hogy mi történt a múltban, ha a jelenben élünk és senkit nem érdekel, hogy ismertem a korea múltját vagy sem. De akkor miért tanulunk történelmet? Mi a fejét tudok azzal elérni, ha megtanulom?
Szerintem is. Semmit. Élni kell az életet, nem megtanulni, hogy mások mit is vittek véghez. Irodalomból tanuljuk a Rómeó és Júliát, de minden, ha közben neked nincs senkid?
Na ugye.
Szóval irány Jiminhez.