𝕋𝕠̄𝕜𝕞𝕒𝕘 𝕖́𝕤 𝕀𝕫𝕠𝕞𝕒𝕘𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 ff| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

68

Végül ordítozás és keserves sírás közepette aludtam el az ÉN Izomagyom ágyában az olyan ötödik altató után hajnali háromkor.

Már megint. Megint hajnali három és Jeon Jungkook. Mintha még a szelleme is ezt a hajnali számot kergetné.

Reggel kilenckor pedig kelhettem, ugyanis megérkezett Hobi. Vagyis ő próbált felkelteni, ami fogalmam sincs, hogy milyen sok ideig tarthatott.

-Kelj már fel Jimin. Mi a fene történt veled? Miért sírnál és néz ki így ez a szoba? Mégis mennyi altatót vettél te be? Válaszolj már! Mi történt? -rázogatja a vállam.

-Elment... -suttogom a párnába

-Kicsoda?

-Itt hagyott!! -törnek elő megint könnyeim.

-De ki hagyott itt?

-Izomagy! Az az idióta barom! -fordulok hátamra, majd kezembe temetem arcom.

-Hova ment? Miért nem mész utána, ha ennyire bánt?

-Mert meghalt!!!! -ordítok rá a másikra és erre az egy mondatra még szemeibe is néztem.

-Oh... -hajtotta le fejét. -Részvétem.

-Nem kell a hülye részvéted! Az apjának mond, ne nekem! Nem volt vele semmilyen kapcsolatom, mert egy hülye nyúl voltam vallani neki! -ordítottam tovább sírva és ez így ment napokon keresztül.

Nem ettem, mert nem volt étvágyam és még se mozdultam csak feküdtem Jeongguk szobájában HoSeok meg nem bírt nyugton hagyni, fasz se tudja miért. Az ő elmondása szerint mert fél, hogy öngyilkos leszek, szerintem meg csak a teli hűtőre megy rá, de igazából leszarom. Már nem érdekel.

A temetésre szóló üzenet is megérkezett már pár napja, Mr Jeonnal együtt a kitűzött napra pedig anya is hazaér.

Mindenki készülődik meg minden. Csak én nem értem minek egy halotthoz kiöltözni. Oké, hogy illem, meg tisztelet, de már úgyse látja. Legalábbis ezt vallom, mégis elmentem az öltönyében, aminek zsebében még mindig ott volt az a hülye kulcs. Nem vitte magával. Talán direkt hagyta itt, hogy felvehessem az elbúcsúztatásának napjára...

Elérkezett a nap és elmentünk a temetésre. Én, anya és Mr Jeon. Én jómagam most így utólag azt mondom, hogy nem kellett volna, de ha nem mentem volna el, akkor pedig biztosan azt éreztem volna, hogy kihagytam valamit, amit nem kellett volna...
De hogy miért nem tetszett a temetés?
Igazából nem a díszekkel, vagy az emberekkel volt a bajom. Mégcsak a pap sem baszott el semmit. A gond az azzal kezdődött, hogy ránéztem Izomagy testére.

A szépen felöltözetett testre és minthogyha csak aludna, de nem. Nem alszik és már sosem ébred fel. Ott feküdt nyugodtan én pedig ennyi ideig bírtam, hogy ne rohanjak ki sírva és ezután értelem szerűen már vissza se jöttem. Nem bírtam volna. Csak ültem egy padon a temető csöndjében és sírtam.

Most, hogy láttam holtan még csak az a reményem is elveszett, hogy egy másik Jeon Jungkookról van szó és az én Izomagyom nem halt meg, de nem! Halott! Itt hagyott!