𝕋𝕠̄𝕜𝕞𝕒𝕘 𝕖́𝕤 𝕀𝕫𝕠𝕞𝕒𝕘𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 ff| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

65

-Jó reggeeeeelt!!! -kiált vidáman Hoseok a kiadóm. Ő adta ki az első könyvem és azóta szívja a vérem a nagy pozitivitásával, de azért mégis csak jó, hogy eltereli néha a figyelmem. Nem rossz társaság.

-Mit akarsz? Még a felénél sem tartok.

-Csak gondoltam elhívlak ebédelni.

-Akkor írni fogok. -feleltem egyszerűen. Aranyos a srác meg minden, de nem nagyon van kedvem kimozdulni. Egy kis magány néha kell az embernek, még ha évekig tart is.

-Akkor vacsorázni.

-Az egész délutánom foglalt. -rántok vállat szomorúságot tettetve.

-Mégis mivel? -von kérdőre é pedig előhúzom a telefonom, mintha tényleg fel lenne bele írva bármi is.

-Khm...-köszörülöm meg torkom, majd belekezdek. -4óra-sajnáltatni magamat. 4:30-semmiben merengés. 5óra-megoldás az éhínségre. 5:30-erobik. Aztán vacsora velem. Ezt nem mondhatom le MEGINT. 7óra-küszködés az önutálattal. Persze, ha áttenném az önutálatot 9re, akkor még a plafon bámulására is lenne időm korai ágyba kerüléssel. -teszek úgy a végén mintha töprengenék.

-Wow tesó, tényleg nagyon elfoglalt vagy, de ha nem akarsz látni, legközelebb elég annyit mondanod. -nevet fel kínosan.

-Ja jó. Akkor egyenes leszek. Majd akkor gyere, ha hívlak, hogy kész a könyv. Addig teljesen tele vagyok. -sóhajtok nagyot.

-Persze. Deee...Holnap reggelre nincs programod, igaz?

-Oh, nemár! Ezt te se gondolhatod komolyan. -nézek rá fáradtan.

-Oké, akkor holnap reggel kilencre érted jövök. Ki kell mozdulnod egy kicsit. -vigyorog. Na szuper. Úgy látszik akkor ma meg is kéne fürdenem.

Hobi elment, én pedig visszatértem az íráshoz egészen ötig, mikoris ismét megszólalt a csengőm. Azta milyen híres lettem hirtelen...

-HoSeok megbeszéltük, hogy csak holnap találkozunk! -sétáltam lefelé a lépcsőn, majd nyitottam ajtót, de nem az állt az ajtó előtt akire számítottam, hanem ...

a postás...

-Jó napot! Mr Park? -néz egy papírt, majd emeli fel rám a fejét.

-Igen. -nézek rá kicsit furcsálva. -De nem rendeltem semmit.

-Egy levelet hoztam. A küldője ragaszkodott hozzá, hogy személyesen adjam a kezébe. -nyújtott át egy borítékot.

-Ömm...köszönöm. -vettem át.

-További szép napot. -hajol meg a postás, majd lelép.

-Viszlát. -nézek utána.

Mégis kitől jöhetett ez a levél? Kicsit régimódi már az ilyen nem? -gondoltam magamban mialatt bementem a házba, majd a szobámba visszamentem és felbontottam a fehér borítékot, hisz furdalt a kíváncsiság, mégis kitől kaphattam, ugyanis a külsején nem volt feladó írva.

Elkeztem olvasni, de nem számítottam rá, hogy már a felénél nem fogok semmit látni a könnyeimtől.

-----
Ha a következő részt sikerült jól megírnom, akkor kelleni fog zsebkendő mindenkinek😅💜
Ha nem, akkor meg... Akkor meg bebizonyosodik, h nem tudok úgy írni vagy nem vagytok érzelgősek🤷‍♀️😅