No Shame 2.0 [Kpop Oneshots]

Just A Little Bit

Páros: Sunghoon (Park Sunghoon) × Sunoo (Kim Seonwoo) [ENHYPEN]
Egyéb szereplők: a többi ENHYPEN tag
___________________________________________

- Sunghoon, gyere - szól nekem Mr. Kim.

- Jövök tanár úr - veszem el egyből szememtől a kamerát és odalépek hozzá.

- Fotózd le őket innen is - utasít. - Jó képek kellenek az osztályelsőkről. Majd később ki kell tennünk őket az iskola épületében.

- Igenis tanár úr.

A kamerát újra az arcomhoz emelve fordítom a lencsét a pódium felé. Minden egyes osztálynak a valamit elért diákjai állnak fent. A félév kezdetével most tartották meg a díjátadót és természetesen a suli-rádióban lévő diákok feladata megörökíteni és majd később beszélni az eseményről. Óriási "szerencsémre" Riki, az egyetlen rajtam kívül, aki fotózással foglalkozik lebetegedett, így én végezhetem egyedül ezt a "szuper" feladatot. A fent állókon a kamera lencséjén keresztül végig vezetem a tekintetem, amikor meglátom őt. A gépet lassan leengedve ragad rajta tekintetem akaratom ellenére.
Kim Seonwoo, osztályelnök helyettes és a diáktanács tagja. Még csak egy féléve jár ide, de láthatóan nagyon elhivatott abban, amit csinál. Többször is járt a suli-rádiónál különböző okok miatt, ám még nem beszéltünk igazán egymással. Emlékszem, hogy amikor év elején fent volt a pódiumon az évfolyamának tartva beszédet még enyhén idegesítőnek is tartottam. Ám amikor először egymásba ütköztünk a suli-rádió tagjainak fenntartott teremben egy szempillantás alatt változott meg a véleményem róla.
Seonwoo valami dokumentumot hozott a diáktanácstól Jungwonnal, aki az osztályuk osztályelnöke a diáktanács mellett. Sokan voltunk akkor bent a szobában, mivel épp egy adást vettünk fel. A fiú folyamatosan hajlongva és bocsánatot kérve próbált eljutni Heesung hyunghoz, aki az egész rádió csoportnak úgymond a kinevezetlen vezetője. Viszont a nagy sietésben összeütköztünk. Minden pár pillanat alatt történt. Egyik kezemmel a karját ragadtam meg, míg a másikkal derekára fogva tartottam meg, nehogy elessen. Tekintetünk egy pillanatra összetalálkozott. Arcán enyhe félelem bujkált, ám engem mégis más fogott meg. Elpattant bennem valami, amit még magamnak sem mertem bevallani akkor.
Seonwoot óvatosan visszasegítettem a lábára majd, amikor már stabilan állt megszólaltam.

- Máskor figyelj jobban - hajoltam füléhez a teremben lévő zaj miatt, hogy biztosan meghallja mondandóm.

Arca szörnyen közel volt az enyémhez.

- Köszönöm Sunbaenim, legközelebb sokkal figyelmesebb leszek - hajol meg mélyen.

- Hívj csak Hyungnak - legyintek.

Felemelve fejét mosolyodott el, mire szívem gyorsabban kezd verni. Ám elhessegetve az érzést veregettem meg vállát és léptem el mellőle.

Sok ideig tartott, hogy elfogadjam és rájöjjek mi is történik velem - miért dobog gyorsabban a szívem amikor meglátom, miért lesz hirtelen melegem, ha közel van hozzám és miért keletkezik az az átkozott, kellemetlen érzés a hasamban, ha valaki más miatt mosolyog - mert egyszerűen féltem attól, hogy mi is lesz, ha az agyamban lappangó hátsó kis gondolat igaz.
Ahogy telt az idő azon kaptam rajta magam, hogy a kamerám lencséje felé vándorol, amikor meglátom. A mosolyát, az értetlenségét, a gondolkodó arcát, szinte mindent megörökítettem, amit láttam. Mostanra titokban több száz kép készült róla, ami biztonságban el van rejtve a gépemen lévő, lezárt mappában.

- Sunghoooooon - ugrik szinte rám Jake.

- Mi a fene haver? - nézek rá mérgesen. - Majdnem kiesett a kezemből a kamera!