No Shame 2.0 [Kpop Oneshots]

Touch Pt3

- Ez itt az ágyam, a szekrény és a kilátás a szobából – jár körbe Yuta telefonjával a kezében, megmutatva Doyoungnak a hotelszobát.

- Wow, szerencsés vagy, nagyon jó a kilátás – mondja ámuldozva a koreai fiú.

- Én is pont ezt gondoltam, amikor megláttam – neveti el magát Yuta.

A két fiú egyre közelebb és közelebb került egymáshoz a videohívásokon keresztül, amiket szinte minden nap megejtettek. Így most már szinte barátokként tudnak beszélni egymással.

- És meddig kell karanténban maradnod Hyung? – kérdezi Doyoung.

- Csak egy hét – mondja Yuta az ágyra ledőlve. – Nem lesz az olyan hosszú.

- És én minden nap hívni foglak, hogy legyen társaságod – vigyorodik el Doyoung, mire Yuta elneveti magát.

Míg Yuta karanténban volt mindenféle kis dolgokról beszéltek, mint arról, hogy mi történt Doyoung munkájában, hogy milyen a hotelben a kaja, vagy a tvshow, amit egy bizonyos csatorna ad éppen. Voltak olyan napok, amikor szinte egész végig videóhívásban voltak és mindennapi dolgaikat csinálták egymás virtuális társaságában. Mire Yuta karatén ideje letelt, egészen megszokták az így együtt töltött időt.

- Szia Hyung! – veszi fel a hívást Doyoung, ám egyből elhallgat a másikat meglátva.

Yuta meztelen felsőtesttel ül a kamera előtt a haját szárítva egy törölközővel.

- Szia – mondja elmosolyodva.

Doyoung szemei a másik fiú felsőtestén ragadnak, miközben nagy nehezen próbál érdemes mondatokban válaszolni az idősebb kérdéseire. Ám a japán fiú túl csábítónak bizonyul így. Milyen lehetne hozzáérni? Biztos puha a bőre. És milyen lenne, amikor lefektetve őt végig csókolná...

- Minden rendben van? – kérdezi Yuta egy pólót felvéve.

- Ah, persze – kapja fel fejét Doyoung a képernyőn lévő arcára, szidva magát a mocskos gondolataiért.

- Már csak 1 nap és végeeee – nyújtózik ki Yuta a székében.

A két fiú között egy pillanatra beáll a csönd, majd egyszerre szólalnak meg.

- Szeretnél találkozni?

Meglepetten néznek egymásra, majd elnevetik magukat.

- Persze, hogy szeretnék találkozni veled – mondja Yuta. - A cd-t is oda kell adnom neked.

- És hol szeretnél találkozni Hyung? Van valami, amit szeretnél látni?

- Van valami jó étterem, amit szeretsz? – kérdezi a japán. – Mindig is akartam olyan igazi koreai kaját enni.

- Oh, ez jó ötlet – lelkesedik fel Doyoung. – Akkor küld el a hotel címét és eljövök eléd, amikor vége lesz a karanténnak.

- Rendben - mosolyodik el Yuta a fiú reakcióján.

...

Doyoung izgulva áll egyik lábáról a másikra a hotel előtt várva. Nemrég ért csak oda, de egyszerűen idegőrlő így várni számára. A hotel ajtaja hirtelen kinyílik és egy hosszabb fekete hajú férfi lép ki rajta. Egy egyszerű, fekete ujjatlan van rajta farmer és rengeteg ékszer társaságában. Doyoung egyből felismeri őt.

- Yuta hyung! – integet neki elmosolyodva, ami ugyan nem látszik a maszkja miatt.

A másik is int neki, majd odafut hozzá.

A két fiú az egész napot együtt tölti. Ellátogatnak Doyoung kedvenc éttermébe, egy parkba, amiben Yuta szeretett volna elmenni, a Han folyóhoz és még egy street food piacot is meglátogattak. Pár zacskóval a kezeikben sétálnak lassan visszafele a Han folyó mellett. Időközben lement a nap, így most a lámpák és butikok által kivilágított utcákon ballagnak beszélgetve. Nem telik bele sok időbe, és visszatérnek a japán szállodája elé.

- Magasabb vagy mint gondoltam – jegyzi meg Yuta hirtelen.

- Baj?

- Nem, egyáltalán nem az – mondja az idősebb.

Tekintetük összeakad és csöndben vizslatják egymást való életben.
Most vagy soha - gondolja Yuta közelebb hajolva a fiúhoz.

- Remélem ez meg neked nem baj – mondja, majd kezei közé fogja Doyoung arcát összenyomja maszkkal takart szájukat.

Az egész mindössze pár másodpercig tart, de Doyoung szemei kétszeresükre nőnek a meglepetéstől.

- Bocsánat, remélem, hogy nem gond... - szólal meg Yuta a szokásos magabiztosságának most nyoma sincs.

Ám a koreai fiú a szemkontaktust felvéve akasztja ki Yuta maszkjának egyik felét, míg sajátját az álla alá húzza, ezzel az idősebbe fojtva a szót. Tekintetét el nem mozdítva közeledik lassan, majd ezen alkalommal minden akadály nélkül érinti össze ajkaikat. Doyoung bal keze felvándorol Yuta arcára, míg a másik a koreai felkarjait megfogva húzza közelebb a fiút. Piros arcokkal válnak szét kis idő múlva mindketten mosolyogva.

- Jó éjt Hyung, remélem találkozunk holnap – teszi vissza Doyoung a maszk gumiját Yuta füle mögé, majd egyet intve eltűnik az esti tömegben.

Yuta lefagyva bámul a fiú után, feldolgozva a dolgokat. A maszkon keresztül az ajkaihoz érinti ujjait és elnevetve magát megy vissza a szállodába, hogy másnap tényleg tudjon találkozni a fiatalabb koreaival.

___________________________________________

Milyen jó, hogy végre nyár van és szünet! Idén megint Magyarországra látogattunk, így most innen teszem ki az új részeket. Meg kell mondjam nagyon meleg van itt😅

El nem tudom milyen rég óta szeretnék írni a Doyoung×Yuta párossal! Miközben írtam nagyon megszerettem ezt a történetet, így remélem nektek is tetszett❤️

Látta valaki a "See You After Quarantine?" című sorozatot? A sztorit szörnyen nagy részben az inspirálta, így sok helyen lehet nagyon hasonló a sztori a sorozathoz azoknak, akik ismerik. Aki nem ismeri, annak pedig ajánlom, mivel szerintem tök aranyos és nagyon jó története van.
___________________________________________
2022.07.03