A vámpír és én(Befejezett)

2

Yoongi szemszöge.

Iskola amit mindenki utál és mi is reggel a többiekkel el indulva mint minden normális ember mikor tae már nem birta tovább
-Fiúk csak én félek?
-Ne aggódj nem lesz semmi baj már tudod kontrolálni magad nem rontasz neki senkinek ne félj.biztatta Namjoon igaz már hét éve vámpír tae még mindig fél hogy el veszti az ön kontrolját de miközben ezt meg vitatták én nem tudtam másra gondolni csak az álmomra igaz a nekünk nincs szükségünk alvásra de néha jól jön.

Vissza emlékezés

Épp ki megyek a kertbe és látom hogy egy szép nő és két kis gyermek játszik kb egy évesek lehetnek mikor az ismertlen nő hátra fordul mikor meg lát el mosolyodik majd int hogy menjek oda ad egy csókot majd meg szólal kicsim gyertek itt van apa amint ezt a gyerekek meg halják egyből hozzám futnak majd adnak egy-egy arcra puszit majd a kis lány meg szólal anyu,apu szejetlek a kis fiu pedig bólogat jelezve hogy ő is szeret minket.

Vissza emlékezés vége

Ahogy vissza gondolok az álomra melegség önt el és tudat alatt mosolyodok el mire a többiek furán néznek rám mire csak le intem őket,be érve az iskolába az igazgatóhoz veszük az irányt,el mondta hogy melyik terembe menjünk majd el indultunk a termünk felé út közben találkoztunk az osztályfőnkkel majd mikor be léptünk a terembe meg láttam őt,gondolataimból a tanár hangja rántott vissza
-Osztály kérlek fogadjátok sok szeretettel őket mától ők is az osztályhoz tartoznak kérlek fiuk mutatkozzatok be.kért meg minket a tanár egy mosoly kiséretében
-Kim Seokjin de csak Jin
-Kim NamJoon
- Kim Taehyung vagy tae.vonta meg válát
-Min YoonGi.mondtam majd körbe vezettem a tekintetem az osztályon rajta egy kicsit tovább időzve
-rendben üljetek le valahová.kért meg minket az osztályfőnök mindenki leült kivéve én, és már csak egy hely maradt ami mellette  van el indultam majd le vágtam magam mellé majd felé fordultam
-Szia cica.mondam ezt egy félmosoly kiséretében
-Nem vagyok macska.monda ő is egy ugyan olyan vigyor kiséretében majd az ablak felé fordulva kezdte nézni a tájat,nem sokkal később meg szolalt a csengő elővett a telefonját és a fülhalgatóját majd meg meg nyitott  valami appot,nagyon bele merülhetett mert arra eszmélt csak fel hogy a nyakába lihegek mikor meg fordult hogy meg nézze ki az,kicsit hátrább húzódott mire meg szólaltam
-Te zenétkomponálsz?kérdeztem el ámulva
-Mint láttod igen.monda unottan
-Meg mutatod?kérdeztem be vettve a  bambi szemekket
-Meg.mondta egy halvány mosolyal meg,muttata az alapot mire nagy szemekkel rá néztem mire el nevette magát
-Ez kurva jó lett.mondam sokkos álapottban mire még jobban nevetett meg kell jegyeznem hogy nagyon aranyosan nevet miután egy kicsit le nyugodott halkan meg köszönte mert közben be jött a tanár a nap többi részén már nem zaklatam de ki derült a neve Park Chae-Yeong ,mikor ki akart menni a  kapun meg fogtam a kezet ezzel meg álítva
-Haza kisérhettlek?kérdeztem reményel teli szemekkel hezitált egy kicsit majd meg szólalt
-Igen.monda halkan el nézve a másik irányba karon ragadttam és el indultunk
-YoonGi én a másik irányba lakom.monda mosolyogva,mikor már közel voltunk egy nagyon szép házhoz a szive egyre gyorsab tempót diktált amit nem értettem
-Yoongi.mondta szinte suttogva
-igen?fordultam hátra egy mosoly kiséretében
-...izé... most szoltak anyáék hogy a nagybátyámékhoz menjek mert ők is ott vannak
-rendben.mondam de csalódottsággal remélve hogy nem veszi észre
-szia.
-szia. Mondtam majd megöleltem és el futott de csak egy fa mögé mert kiváncsi voltam mikor meg láttam hogy be futt abba a házba majd nem sokal később ki ugrik az ablakon az iskola táskájával majd el fut követtem mert kíváncsi voltam egy régi elhagyatott házba ment be majd le feküdt és már aludt is amit furcsáltam hogy miért szököttel gyorsan be takartam majd haza indultam otthol a fiuk kérdezgettek hogy hol voltam de nem válaszoltam csal fel mentem és el aludtam.

Itt is lenne a második rész remélem tetszett siettek a következő részel.