Szeretsz annyira...? ( szjg fanfiction)

Kilencedik fejezet- Szerencsétlen véletlen

A repülőútról nem szeretnék beszélni. De komolyan. Arnold és Ricsi egész úton vitázott , ráadásul olyan hangosan , hogy néha a stewardess szólt , hogy zavarják az utasokat...
A reptérről egyből leintettünk egy taxit és indultunk Momo házához. Normális esetben iszonyú boldog lettem volna attól, hogy Párizsban vagyunk. Csak amikor az ember barátja szó nélkül lelép , na az nem igazán normális eset...
- Reni gyere! Itt vagyunk.- szólt Arnold és magamban nyugtáztam, hogy Momo nagyon közel lakik a reptérhez.
Miközben a lépcsőn baktattunk, mindhárman a gondolatainkba merültünk, majd Ricsi megszólalt
- Készen állsz, Ren?
Tudtam mire érti. Bólintottam, hogy készen. Jöjjön aminek jönnie kell...
Persze abban a pillanatban még nem jött semmi, mert amikor Momo ajtót nyitott , egyből közölte , hogy egyedül van . Abban maradtunk, hogy megvárjuk Cortezt, akármikor is érjen vissza . Momo felajánlotta , hogy addig csinál nekünk egy kávét . Ricsi nem kért, de mi Arnolddal megörültünk neki, mert úgyis elmaradt a kávézásunk.
Momo gyorsan készen lett , és átnyújtotta nekem az italt . Innentől pedig mintha felgyorsult volna minden .
Hallottuk, hogy valaki közelít , nekem pedig a fülemben dobogott a vér és fogalmam sem volt miért izgultam annyira . Majd azt is hallottuk, hogy nyílik az ajtó . Aztán láttuk, hogy belép rajta egy körülbelül velünk egykorú, szőke hajú lány . Emlékszem, arra gondoltam, hogy ő biztos Momo szobatársa . Viszont amint a lány belépett az ajtón és még köszönni sem volt ideje , rögtön utána belépett Cortez is . Cortez csodálkozva bámult rám , én pedig annyira meglepődtem hogy elejtettem a kezemben lévő poharat, ami hangos csattanással a földre esett, és széttört . Mindenki egy emberként pillantott felém és mindenki arcáról mást olvastam le . Momo egyszerűen nem értette a helyzetet. Arnold tekintete mérges volt , valószínüleg Cortezre . Ricsi szomorúan megcsóválta a fejét, jelezve hogy fogalma sincs mi van most. A lány szerintem azt sem tudta ki vagyok és én sem tudtam, hogy ki ő. Cortez pedig... Cortezre pedig nem bírtam ránézni úgyhogy ha volt is bármilyen érzelem az arcán, én azt nem láttam. Sőt azt kivántam, ide se jöttünk volna Párizsba . Ez volt a második alkalom , amikor megbántam.
Ekkor pedig mindenki egyszerre kezdett beszélni .
- Reni te mit keresel itt?- kérdezte Cortez de én még nagyon messze álltam attól, hogy meg bírjak szólalni.
- Te mit keresel itt?- nézett rá Arnold
- Neményi te meg honnan a pokolból kerültél ide?- sóhajtotta unottan
- Velünk jött.- szólt közbe Ricsi
- És ti miért jöttetek? - értetlenkedett
- Te miért mentél el?- szóltam közbe mire kialakult a káosz
Momo franciául magyarázott valamit , Arnold azt próbálta megtudni , hogy Cortez mit keres Párizsban ráadásul nem egyedül . Ricsi néha egy mondat ereéig közbeszólt . A lány azt sérelmezte , hogy semmit sem ért . Én meg egyszerűen megsemmisülve éreztem magam, mert a fejemben újra és újra az az alternatíva játszódott le, hogy Cortez nem azért lépett le mert megbántottam hanem azért mert van valakije.
- Na jó. - elégelte meg Cortez.- Mindenki kuss!- emelte fel egy kicsit  a hangját mire csönd lett
- Reni te mit csinálsz itt ?- fordult felém mire elnevettem magam
- Nem hiszem, hogy nekem kéne magyaràzkodni  ezek után.- csóváltam a fejem
- Ezek után? Hát vicces , hogy ezt pont te mondod . Te is nagyon jól tudod, hogy mi történt de ennek ellenére elhozod Neményit.- fújtatott
- Hogy mi történt?- ismételtem kínosan nevetve .- Igen Cortez nagyon jól tudom , hogy mi történt . Szó nélkül lelépsz Párizsba majd beállítasz Viki2- vel. - magyaráztam idegesen
- Ó akkor rólad ne is beszéljünk.
- C szerintem...- próbált meg közbeszólni Ricsi de Cortez leintette .