Nyolcadik fejezet- Nemènyi! Leütlek

1.3K 58 5
                                    

Reni szemszöge :
Oké mi van ma?! Ricsi az arcomba  csapja az ajtót, Cortez meg szó nélkül kinyomja a telefont.
- Kinyomott?!- meredtem magam elé hitetlenül
- Hát Ren. Nagyon kiakadhatott rád.- veregette meg a vállam Ricsi, mire egy dühös pillantással jutalmaztam.
- De a lakcím megvan.- próbálkozott Virág  és a szavait hosszú csend követte. Elsőként Ricsi szólalt meg.
- Most akkor elmegyünk ? Mert ahhoz kéne repjegy is. -töprengett  mire kétségbeesetten néztem rá.
- Úgy gondoltam nem szólok bele, de ezt rossz nézni.- kezdte Arnold - Én ma mennék vissza Párizsba. Abban az esetben, ha találtok  repjegyet , megyek veletek , segítek nektek eligazodni , és majd lemondom a sajátomat. Nekem viszont ma sürgősen vissza kell érnem , úgyhogy meg kéne nézni a jegyeket .
- De rendes vagy .- mosolyogtam rá és miután átgondoltuk a szavait, neki is álltunk repjegyet keresni.
Tudom , hogy ez őrültség. Tudom, hogy nem kéne ezt csinálnom.
Tudom, hogy minden bizonnyal életem végéig szobafogságban leszek emiatt. Tudom, hogy szólni kéne a szüleimnek de azt is tudom , hogy ha szólok nekik akkor biztosan  nem engednék meg (...)

Hát valahogy így történt ez az egész . Mint már említettem, most éppen Ricsi és Arnold között ülök a repülőn. Mert végül viszonylag gyorsan találtunk  last minute jegyeket . A szüleimnek nem szóltam, hogy megyünk és az osztályból csak Virág tud róla . Ő pedig falaz nekem a többieknél, ha esetleg kérdezősködnének. Még csak az hiányzik , hogy Kinga üvöltsön velem , amiért a szalagavató előtt " elutazok"...
- Neményi leütlek!- hallottam meg Ricsi hangját és feleszméltem a bambulásomból.
- Gratulálok. Nem csalódtam benned és az értelmi szintedben.- mondta Arnold cinikusan
- Mi van már megint?- nyöszörögtem és megbántam hogy egy sorba kértük a jegyeinket.
- Nem akar felállni.- panaszolta Ricsi mire értetlenül néztem rá
- És miért kéne felállnia?
- Mert behugyálok.- fogalmazta meg és idegesen dobolt a combján 
- De most nem lehet elmenni mosdóba. Mindjárt felszállunk.- értetlenkedtem
- Én is ezt mondtam neki...- mondta Arnold
- De meggyőzöm a stewardesst, hogy engedjen ki . - erősködött 
- Te teljesen sötét vagy . - reagálta le Arnold és a fejünk fölé mutatott.- Ez a jel azt jelenti , hogy csatold be az övedet! Vagyis nem lehet felállni. Akkor hiába győzködsz bárkit . - mondta mire Ricsi rákontrázott
És ez így ment már percek óta... 
Abban a pillanatban, bántam meg először , hogy Cortez után megyünk. De nem utoljára...

Szeretsz annyira...?  ( szjg fanfiction) Where stories live. Discover now