Szeretsz annyira...? ( szjg fanfiction)

Tizenegyedik fejezet- Nem igaz...

- Reni.Ki tudsz jönni? - kérdezte Cortez mire pár másodpercig gondolkodtam,és  végül  halványan bólintottam . Felálltam majd  kimentem a folyosóra.
Cortez rögtön utánam kiért  , és becsukta maga mögött az ajtót . Pár másodpercig csak bámultuk egymást . Őszintén szólva fogalmam sem volt mit kéne mondanom . Cortez is hasonlóképp érezhetett mert a korlátot piszkálta , aminek nekidőlt. Aztán már megszólaltam volna , de meggondoltam magam úgyhogy csendben maradtam. Kínosan harapdáltam a számat mert fogalmam nem volt mit kéne mondanom, és láthatólag Cortez sem volt a helyzet magaslatán.
- Tudod...- szólaltam meg végül- Nem ilyennek képzeltem a mai napot. - töprengtem mire Cortez elmosolyodott . Furcsa szituáció volt . Haragudtam rá, de ugyanakkor meg is tudtam érteni. És sok mindent meg akartam kérdezni tőle , de nem tudtam hogyan tegyem.
- Elbasztam.- mondta ki hirtelen Cortez .
- Tudom.- vágtam rá de rájöttem, hogy ez durván hangzott úgyhogy gyorsan korrigáltam.- Mármint ... úgy értettem, hogy ... Hát végülis igen, de ...- dadogtam
- Értem.- szólt közbe nevetve Cortez majd elkomolyodott.
- Azt hittem Neményivel csókolóztàl. És akkor nem is nagyon gondolkodtam. Egyszerűen csak elmentem . Nem tudom. Ez tűnt a legjobb megoldásnak. Aztán találkoztam egy régi ismerősömmel és teljesen félreérthető lett a helyzet.- magyarázta , mire erőtlenül bólintottam
- És ha tényleg csókolóztam volna Arnolddal? Nem is... Nem is kérdeznél semmit ? Csak elmennél? Nem is harcolnál? Meg se próbálnál veszekedni velem? Vagy egyáltalán bárkivel?- mondtam és így kimondva úgy hangzott mintha túldramatizálnám a dolgokat. De az egészben nem is az bánt , hogy Cortez azt hitte csókolóztunk. Sőt . Igazából megkönnyebbültem , mert már összeesküvés-elméletek születtek a fejemben. Viszont amikor megtudtam, hogy Cortez mi miatt ment el , egy pillanatra megnyugodtam. De csak egy pillanatra. Mert szokásom szerint túlgondoltam a helyzetet. Vajon Cortez szó nélkül lelépne ha tényleg megtörtént volna? Esélyem sem lenne megmagyarázni? Tudom, hogy szeret , de szeretne annyira , hogyha valami nehézség csúszna a kapcsolatunkba, hagyná hogy megmagyarázzam?
Cortez láthatta rajtam, hogy szétcsúsztam ezért automatikusan felém lépett , de én hátráltam egyet. Egyből vette a célzást, ennek ellenére  nehezemre esett erősnek maradni. Merthát szívem szerint olyan erővel öleltem volna meg, hogy mindketten eldőltünk volna.
-Reni! Nem miattad mentem el. Amikor megláttam Neményit csak egy dologra tudtam gondolni... nem tudom. - kereste a szavakat de én már tényleg majdnem megtörtem , úgyhogy visszaindultam .
- Reni!- szólt utánam Cortez , mire visszafordultam , de mielőtt bármit is mondhatott volna megcsörrent a telefonom.
- Kinga.- magyaráztam Corteznek.
Na aki eddig valamilyen véletlen folytán nem hallotta a hangos veszekedésünket, az most biztosan meghallhatta Kinga ordítozását.
- Renáta! Mégis mit képzeltek? Mi az , hogy "elrepültök Párizsba"? Mit fogok mondani Hallernek amikor megtudja, hogy a tizenkettőből három ember nincs itt?! Most azzonal elindultok! És nem érdekel, ha el kell téríteni a géped , de vissza értek a szalagavatóra mert...- ordítozta de Cortez időközben odaállt mellém és kivette a kezemből a telefont amit igazából nem is kellett kihangosítanom mert Kinga iszonyatos hangerővel ordibált.
-Kinga állj le! Ne Renivel ordítozz! - mondta majd elsétált és még hallottam , hogy beszélnek valamit de már nem értettem, hogy miről.
Tehetetlenül néztem utána , majd beláttam hogy az élet igazságtalan. Amikor haragudnék Cortezre , egyszerűen megszólal vagy tesz valamit és már is elbizonytalanodok abban, hogy haragszom- e rá egyáltalán...

Sziasztok! Már nincs sok rész, mire elérkezünk a végéhez. Remélem tetszik. Próbálok aktív lenni , hogy ne kelljen rám sokat várnotok. 😊