Szeretsz annyira...? ( szjg fanfiction)

Tizenkettedik fejezet- Újra?

Cortez szemszöge
- Ne Renivel ordítozz! - mondtam a telefonba Kingának
- Ó megjött a hősszerelmes Cortez! Mi a fenéért mentél el? Tudod , hogy Renáta milyen! Tudod , hogy a világ végére is elmenne utánad.- mondta , mire ebbe belegondolva elmosolyodtam
- Visszaérünk a szalagavatóra.- szögeztem le
- Zsenikém! Ahhoz most rögtön el kellene indulnotok , főleg úgy , hogy Renátának még van egy pár dolga a szalagavató előtt. - fújtatott
- Kinga! Visszaérünk a szalagavatóra!- ismételtem meg
- Rendben.- adta meg magát végül.- Nem mintha érdekelne, de együtt fogtok táncolni?- kérdezte és értettem a célzást mert persze , hogy együtt táncolunk . Kinga arra volt kíváncsi, hogy együtt vagyunk- e még.
- Dolgozom rajta.- ismertem be majd mielőtt válaszolhatott volna kinyomtam a telefont .
Tudom, hogy ez az egész az én hibám. És nincs normális indokom arra, hogy miért mentem el  , és azt is tudom, hogy Reni emiatt haragszik. Az, hogy találkoztam Sarahval csak jobban bekavart. Őt régóta ismerem, a szüleink együtt dolgoztak. És ő volt az egyetlen Amerikai barátom aki Magyarországon született. Aztán miután gimibe mentem megszakadt a kapcsolat. Ezért is örültem meg neki a kávézóban. Ott elkezdtünk beszélgetni, és gondoltam feljöhetne Momohoz. De soha nem tekintettem rá úgy...
Mint Renire . Ezért is kell harcolnom, ahogy Reni mondta. Amikor " megláttam őket" , azzal csesztem el, hogy elmentem és feladtam . Ezen már nem tudok változtatni. De most nem fogom feladni.
Visszafutottam Renihez , aki egy kicsit lesokkolódva állt a korlátnál. Annyi mindent akartam mondani neki. Csak nem tudtam, hol kezdjem.
- Oké!- vettem egy nagy levegőt.- Nézd! Amikor azt hittem, hogy Neményivel láttalak... akkor eszembe jutott a tizedik. Amikor mindig Neményivel láttalak és emlékszem, beleőrültem , hogy ő ölelget én meg az árkádok alattról nézem. Bele se gondoltam az egészbe csak elmenekültem az emlékek elől. Párizsba . Azért Párizsba , mert ott képzeltem el veled a jövőmet. Mindent Párizsban terveztem el. És mindent veled terveztem el. És sehogy sem fért a fejembe , hogy jön a képbe Neményi. Arra vártam, hogyha elmegyek oda , akkor talán megvilágosodok. Na jó. Franc tudja mire gondoltam mert ez így utólag nagyon hülyén hangzik.- nevettem el magam.-  De abban biztos voltam, hogy visszajöttem volna. Nem hagytam volna veszni. Ezt az egészet . És azt mondtad , hogy nem küzdöttem érted . Értünk. Hát most azt csinálom. Elszúrtam , Reni. És ritka nagy barom vagyok emiatt. De ezt most nem  hagyom veszni.- mondtam és Renire néztem. Szerintem egyszerre túl sok mindent mondtam neki.

Reni szemszöge:
- De ezt most nem hagyom veszni.- fejezte be Cortez .
Nem tudtam mit mondjak erre . Haragudtam rá a beszéde előtt? Igen. Haragszom rá most? Nem tudom . Na most komolyan , hogy tudnék rá haragudni ha ilyet mondd nekem?! Azt hiszem értem miért ment el. Mert velem tervezte a jövőjét . És Arnolddal nem tudott mit kezdeni mert ő szerves része a múltamnak.
- Cortez.- kezdtem de elakadtam. - Én... - próbáltam összenyögni egy mondatot aztán feladtam. Francba a beszéddel. Cortez nem hagyná veszni a kapcsolatunkat. Talán ha nehézség történne kellene neki egy kis idő, de nem hagyná veszni. Akkor ne egy ilyen hülyeségem bukjunk el. Tettem felé egy lépést és szorosan megöleltem. Először eléggé meglepődött , de aztán magához szorított. Felnéztem rá , majd megsimította a hajamat és megcsókolt .
Lehet , hogy könnyen megbocsátottam neki. Lehet, hogy nem kellett volna . De ha mindketten küzdünk valamiért akkor miért engednénk el?!
- Khmmm.- hallottam egy hangot hátulról mire gyosan elszakadtam Corteztől és Ricsivel találtam magam szemben.- Én örülök a legjobban , hogy az életbe egyszer nem bénáztatok, de ha nem érünk vissza még ma akkor Emó is és Kinga is kinyír.- jelentette ki , mire észbe kaptam rémülten az órámra néztem .
Tíz óra. Mi?! Hogy a fenébe lehet már tíz óra?? Na jó ennyit arról, hogy nem haragszom Cortezre. Ha lekéssük miatta a szalagavatót akkor nem állok jót magamért...