Reggel 9 óra, a fejem úgy fáj mint még soha a tegnapi estére se emlékszem nagyon,de ami a legjobban érdekel, az az,hogy ki ez a srác aki melletem fekszik?
Mindegy,először hozzuk magunkat élő emberi kinézetre
Elmentem megmosakodtam,felöltöztem és bevettem egy fájdalom csillapítót.
-Jó reggelt! szólít meg egy idegen hang a nappaliból
-Mmm jó reggelt!
válaszoltam a férfinam de még mindíg nem volt annyira fontos,hogy ki ő mert a fejem majd szétszakadt.
-Hogy vagy? kérdezte a férfi,de látszott rajta,hogy ő sem olyan kipihent.
-A fejem majd szétmegy,de te sem festesz valami jól...
Mind a ketten felnevetünk majd leültünk az asztalhoz reggelizni.
Evés közben kíváncsi lettem,hogy mégis kivel ülök egy asztalnál,nem volt kedvem tovább törni a fejem,ezért inkább megkérdeztem.
-Amúgy,lehet,hogy ez egy kicsit furán fog hangzani de,nem nagyon emlészem a tegnapra,még arra sem,hogy te ki vagy...
-Tegnap egy házi bulin voltunk,én hoztalak haza és nem engedted, hogy elmenjek ezért itt maradtam...Egyébként Damiano vagyok,Damiano David.És te?
-Én Marlena Mancini.
De muszáj megkérdeznem, mégis honnan tudtad,hogy hol lakok?
-A barátnőd Veronica mondta.
-Értem.
Válaszoltam rá,és folytattuk a reggelit.
Amikor befejeztük az evést neki áltam pakolni,mert eszméletlen nagy kupi volt.
-Hagy segítsek.
Mondta Damiano.
-Köszi!
Amikor végeztünk a pakolással Damiano ránézett az órára és felkiáltott.
-Basszus,elkések.
És azzal a lendülettel elkezdte venni a cipőit.
-Miért? Hova mész? Kérdeztem meglepődve.
-Próbám lesz? Felelte.
-Van egy bandám,ha gondolod gyere el,biztos tetszeni fog, Victoriával jól kijönnél!
-Szívesen elmegyek!
feletem,és hívtunk egy taxit.
YOU ARE READING
A karjaidban |Damiano David ff.|
Fanfiction~Amikor a barna és a zöld szem egymásba szeret~
