A karjaidban |Damiano David ff.|

7.Felelsz vagy mersz?

Miután Damiano le tett a székre,amire semmi szükség nem volt de ugyanakkor nem bántam,elkezdtük a játékot.

-Oké,kezdem én.Mondta vic.
Marlena felelsz vagy mersz?

-Felelek.

-Van barátod vagy esetleg kiszemelted?

-Nem...

Damiano mosolygott eggyet és a földre nézett.

-Én ezt nem értem,miért nincs egy ilyen lánynak valakije?

-Miért neked van barátnőd?
Kérdeztem vissza gúnyosan.

-Te mindíg kérdéssel válaszolsz kérdésre?

-És te?

-Oké gyerekek elég,ezt ne elöttünk,ne emlékeztessetek arra hogy singlik vagyunk haha.
Mondta vic

-Ahjj Vic fogd be!
Mondta Damiano

-Oké menjünk tovább
Javasolta Ethan

-Jojo,Thomas felelsz vagy mersz?
Tettem fel a kérdést.

-Hmmm,merek.

Victoriával egymásra néztünk egy ördögi mosollyal az arcunkon.

-Jajj ne,mit terveztek? É-én inkább kiszál-

-Hívd fel az exed és mond meg neki hogy hiányzik.

-Marlena,ne szivass,kerlek.

-Chh puhány vagy,de akkor mind1 mondok másikat,ugorj bele a vizbe a telfonoddal együtt

-Tudod mit,inkább felhívom őt.

-Nem,ne zaklasd őt ilyenkor csak ugorj.

[Damiano szempontja]
Nagyon vicces és gyönyörű ez a lány,nem bírok nem rá nézni a vörös ajkaira és a gyönyörü zöld szemeire,a mosolyáról ne is beszéljünk káprázatos...de vajon ő is így érez?

[Vissza a játékhoz]

-Okè Damiano te jössz
Mondta ethan.-Felelsz vagy mersz?

-Felelek

-Mi a legcikibb történeted.

-Szóval amikor 16 éves voltam....

[Marlena szempontja]
Szóval damiano david,tényleg olyan jól néz ki mint amilyennek mondják,a stílusa,a hangja,a haja,a szemei,a szája,a kezei,az orra minden egyes porcikája tökéletes.

[Vissza a j-hoz]

-......És ez történt.
Fejezte be történetét.

Mindenki nevetett,én meg ültem és nem tudtam miről volt szó,éppen elfoglalt voltam....
Ezután elkeztünk inni,jó sokat ittunk, rengeteget.
A legnagyobb meglepetésére én voltam a legrészegebb...Sőt volt aki nem is ivott...A nagy rockstar Damiano david egy csepp alkoholt sem fogyasztott.
Amikor hajnali fél három lehetett a piák elfogytak így bementünk a házba gondoltuk lefekszünk.
Na de igen ám,a jó öreg marlena jelenetet rendezett...

-Oké,én a szépfiúval fogok aludni.

Alig álltam a lábamot de ezt üvöltöttem.
Damiano beleegyezett és felmentünk a szobájába,ami még nem is annyira vészes.

Kidőltem az ágyára és elkezdtem vihogni,mint egy beszívott picsa.

-Oké marlie...aludjunk.
Mondta a férfi.

-Oh én még nem akarok
Majd feláltam az ágyról és elindultam a férfi felé.

-nincs kedved mást csinálni?

És ezzel a lendülettel bele ültem az ölébe.

-Marlena,most nem vagy magadnál, bármennyire is szeretném,nem lehet.
Mondta a srác.

-Tessél itt egy póló,ebben aludhatsz,menj,vedd át.

Bementem a fürdőbe és át vettem a ruhámat.

-Rajtad jobban áll,lehet neked adom haha.
Mondta.

-Gyere feküdj le.

Kitakarta az ágyát,és betakart.
Ezután a férfi párnát és takarót vett magához és elkezdett megágyazni a földön.

-Mit csinálsz?
Mormoltam az ágyból.

-Én itt alszom.

-Dehát, miért? -Úgy csinálsz mintha még nem aludtunk volna egy ágyban.

-Látom már kijózanottál
És elnevette magát.

-Féligmeddig,ne szórakozz már gyere ide.

Nem kellett neki kétszer szólni,első szóra befeküdt mellém.

-Jó éjt Marlie.

-Jó éjt.

Éreztem hogy ez a nap nem érhet így véget,ez az én pillanatom.

-Hé!Dami
Suttogtam.

-Hmm?

-Még egy ölelést sem kapok?

Damiano felült az ágyon és rámnézett.

-Te soha nem adod fel ugye?
Elmosolyodott.

-Hát,nem olyan vagyok.
Mind a ketten nevettünk.

Damiano visszafeküdt és átkarolt.

-Jó éjt Marlie.

-Jó éjt Dami.

Éreztem a pillangókat a hasamban,de azt vallottam magamnak hogy "á biztos nem szerettem belé" de ebben nem voltam biztos...
Miközben két karjába zárt éreztem az illatát,a bőrét,a teste melegét,őt.

Rá egy fél órával később el is aludtam.