Before i met you (Kit Connor ff.)

🍂Meet🍂

Kira Wattson. A név, amit ha mindenki meghall, nevetnek. Eszükbe jut a sok pletyka, a megalázások és minden egyéb. Keserves életemnek remélem vége és új életet kezdhetek Londonban. Seattle-ben nőttem fel és éltem egészen idáig. Végre új kezdet vár. Bízom benne hogy itt teljesen más lesz.
Nemrég költöztünk át és ma már indulnom is kell. A beiratkozás már megtörtént és minden más is el lett intézve. Izgatott vagyok, hisz ez lesz az első napom a gimiben. Tizedikes vagyok és nem valami szerencsés félévkor átiratkozni, de nem tehettünk mást. Anya és apa már rég elindultak dolgozni én pedig készültem az első napra. Hajamat kifésültem és az egyik ok ami miatt cikiztek az előző sulimban, az a hajam. Ritka betegségem van, amit örököltem anyukámtol. Elől pár tincsem fehér és van néhány pigmenthiányom is, de azok nem vészesek. Sokáig be akartam festeni barnára, de végül elfogadtam hogy ez vagyok én, és büszkén viselem. Felvettem az egyenruhát, elraktam az ebédemet, és indultam is. Nem volt nehéz odatalálnom, közel van a gimi. Pár perc séta után kifújtam magam és megérkeztem. Sok diák volt akik nevetgélve zúdultak be a kapun. Kissé remegő lábakkal, de útnak indultam. Kaptam néhány fura szempillantást, de próbáltam nem pánikolni. Először is megkell keresnem az igazgatót, Mr. Wilsont. Nem voltam biztos merre is kéne mennem, ezért gyorsan elővettem a tájékoztató füzetkét, amit pár napja kaptam beiratkozáskor, hátha rajta van az igi irodája, de sajnos nem találtam. Sétálás közbe nem kéne folyton lefelé nézni, de hát én Kira Wattson csakis lefelé néz, s ennek köszönhetően neki mentem valakinek. A tájékoztató papirusz kiesett kezemből és időm se volt felnézni az előttem lévőre, hisz egyszerre hajoltunk le, de ő nyúlt előbb a füzetkéhez. Felálltunk és megszólaltam.

Bocsánat, nem láttalak! -szabadkoztam és majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Vöröses szőkés haja oldalt kissé szemébe hullott. Arcát szeplők borították, amik még aranyosabbá tették őt.

Semmi baj, tessék. -adta át mosolyogva a segítségül szolgáló tájékoztatót. -Várjunk... Te új vagy itt, igazam van? -nézett rám sejtelmesen.

Ennyire látszik? -túrtam bele hajamba zavaromban. Ennyire béna nem lehetek bakker.

Hm..fordítva van a nyakkendőd. Nem igy kell hordani. -kuncogott fel. Zavaromban csak mosolyogni tudtam.

Oh, értem. Köszi hogy szóltál. Megtudnád mondani hogy merre találom Mr. Wilson irodáját? -érdeklődtem reménykedő hangszínnel.

Persze. Menj egyenesen, aztán kettőt jobbra és végül balra. -mutatott a háta mögé.

Köszönöm szépen. Megmentettél. -sóhajtottam fel. Egy gonddal kevesebb.

Nagyon szívesen. Később biztos összefutunk. Sok sikert. -intett s elment.
Aranyos mosolyoa beleégett az emlékezetembe. Megráztam fejem és elindultam a megfelelő irányba.

Bekopogtam az iroda ajtaján és egy "gyere" után benyitottam.

Jó napot Mr. Wilson! Kira Wattson vagyok. -köszöntem illedelmesen.

Áh, igen az új diák! Gyere velem kérlek, bemutatlak az osztályodnak. Ha bármi más kérdésed lenne, kérdezz nyugodtan engem, vagy az osztályfőnöködet Mrs. Byerst. -mondta kedvesen.

Rendben, köszönöm szépen! -mondtam.

Elvezetett az osztálytermemhez. Átadott az ofőnek, aki máris nagy zajt csapva, az osztály közepére állított. Na de jó...

Kedves diákok! Megérkezett az új osztálytársatok, Kira Wattson! Kérlek titeket fogadjátok szeretettel. -kaptam néhány fura szemet, amit nem csodálok. Leginkább a hajamat bámulták. Kezdtem kellemetlenül érezni magam.
Az ofő elmondta hová kell ülnöm. Itt ülésrendek vannak, ami fura, mert a régi sulimba nem volt ilyen. De ott nem is számított hisz nem is voltak barátaim.

Lány mellé kaptam a helyem. Lora Jones-nak hívják. Beszéltünk pár sort és kezdetét vette az óra. Első kérdése egyből a hajam volt. Azt hitte befestettem ilyenre, de mondtam neki hogy így születtem. Elég klassznak találta és egyátalán nem ítélt el miatta. Megkönnyebülten éreztem magam. Remélem mindenki ilyen elfogadó lesz.

Második órám francia volt. Megtaláltam a termet és bementem. Ez egy összevont tanulócsoport a tizenegyedikesekkel. A tanár neve Mr. Graham. Bementem és szinte felkiáltott.

Csak nem Kira Wattson Seattleből? -csapott az asztalra. Szerencsére a többiek nem hallották, hisz túl nagy volt a nyüzsgés.

D-de én vagyok. -nyeltem nagyot. Kissé megijesztett.

Gyere, megnézzük hova tudlak tenni. -gondolom itt is ülésrend van. Szuper, remélem nem fiú mellé kerülök.

Hm..-gondolkozott.-Aha, van még szabad hely! A te helyed Kit Connor mellett lesz. Ott ül a sarokban az utolsó előtti padban. -mutat a fiú felé és mikor megláttam ki az, lefagytam. Ő az akinek neki mentem reggel. Basszus. Félénken elindultam felé és le is ültem.

Szia. -köszönt. -Micsoda véletlen, padtársak lettünk. -nézett rám vigyorgó arccal.

Hali. Igen tényleg az. -nevettem fel.

Elárulod a neved? -kérdezte.

Kira Wattson. Örvendek! -nyújtottam a kezem.

Kit Connor. Szintúgy. -rázott velem kezet. Ezután nem beszéltünk annyit, csak pár szót váltottunk és segített az órán. Izgalmas első nap, mit is mondhatnék.

Sziasztok! Itt lenne az első része a könyvemnek. Remélem tetszeni fog nektek és ugyan úgy kedvelitek Kit Connort mint én! Legyen szép napotok bye!❤️