A hangod az én dallamom. 1.évad🥀 (DekuBaku)

7. 🥀

Bakugou szmszg:

Kaptam egy levelet amiben az állt hogy lenne egy fotózás egy modellel és hogy bele mennék e. Gondoltam miért ne, mert még nem csináltak rólam olyan képet amin egy modellel vagyok.
Emellett a tanoncok akik nállam voltak letelt a gyakornoki hetük. Nagyon jók voltak és sokat fejlődtek.

Az irodámban ülve várom a modellt akit 5 pert múlva mutatnak be nekem. Van egy rossz érzésem, mintha valami olyan jönne amihez nem elég a reggeli kávém.

-Uram! Itt van a modell!-kopogtatott az ajtón Modeus.

-Jöhet!- szóltam ki. Nyitódott az ajtó és be is lépett rajta aszisztensem utána pedig még két személy.

Az eggyikük pedig pont a rég nem látott ismerősöm volt.
Hatalmasra nőttek a szemeim, és a gondolataim ezer felé cikáztak.
Rengeteg kérdés járt a fejembe amikre nem kaptam választ és nem is fogok ugyan is közbeszóltak.

-Ha minden kész van el is lehet kezdeni a fotózást.- mondta Modeus.

-I-igen. A harmadik emeleten van berendezve egy terem. Ha ez rendben van akkor kezdhetjük. -áltam fel a székemből és indultam meg miközben követtek.

Komolyan mit keres itt Izuku!?
Ezt nem fogom túl élni! Legyünk túl rajta minél hamarabb.

Átöltöztünk és eddig minden jó mert nem kellett egymáshoz szólnunk. Már csak azt kéne tudnunk hogy milyen tipusu képek kellenek és hogy álljunk be.

- Olyan mozdulatokat és pózokat kell kreálnotok mintha egy pár lennétek. -mondta a fotós.

- Miért pont ilyet? -szólaltam meg.

- Mert erre vevők lesznek a rajongók. A híres énekes és a kettes számú hős egy párt alkotnak? -kezdett el drámázni.

- Értem elég, csak kezdjük el.-motyogtam.

Ekkor Izuku megfogta a derekam az egyik kezével a másikkal az arcom. Próbáltam nem látszólagosan meglepődni ami sikerült is. A gép annyiszor kattogott ahányszor szívrohamot kaptam belülről Izuku tettei miatt. Volt hogy csak egy centi választotta el az arcom az övétől, volt hogy külömböző helyeken fogott, egyszer kétszer pedig a fülemhez is hajolt mintha súgna valamit.

Miért tudja ilyen jól eljátszani a kamera előtt hogy szeret? Miért ilyen jó színész? Ez csak egy véletlen? Vagy más van a dologban?

Hogy miért nem hívom Dekunak? Mert ha azt tenném csak a múltat piszkálnám és így is mérhetetlen bűntudat volt és van bennem.

A fotózás végeztével már vissza is öltöztünk eredeti ruháinkba és én hagytam VOLNA el a termet ha VALAKI nem kapja el a kezem.

-Nem is fogsz hozzámszólni? Egy árva pici betűt se? -kérdezte.

- En-engedd el a k-kezem, I-izuku....-motyogtam.

- Tessék? Izukunak szólítottál? Mi lett a becenevemmel? A Dekuval?

-E-engedj...-motyogom tovább. Mit ne mondjak szánalmas. Itt dadogok a kettes számú hősként. Szánalmas. Ezzel az egy szóval lehet kifejezni talán a legjobban.

-És ha nem? Miért menekülsz tőllem ennyire? Nem harapok. Csak egy Idol vagyok. -röhögött. Ezután a kezemet megszorítva rántott magához majd kezeit csípőm mögött összkucsolva ölelt meg.
Ekkor tudatosult bennem hogy erre mennyire szügségem volt. Ezért átkarolva őt a fejemmel a mellkasába bújtam.

- Azt hittem nem ölelsz vissza. Megpuhultál Katsuki. Ez nagyon cuki.-beszélt. Erre elpirulva még jobban hozzá bújtam. - Katsuki. Fel bírod fogni hogy mennyire hiányoztál? -mondta.
Válszolni nem tudtam de bólogattam.

Egy öt percig kb még ölelkeztünk majd szépen lassan elváltunk.

-Katsuki.

-I-igen?

-Viszlát késöbb.

-Viszlát.

Ezután kilépett az ajtón, otthagyva engem egy millió kérdéssel.

∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆

Szavak száma: 531

🥀#Csáórókicák🥀