A hangod az én dallamom. 1.évad🥀 (DekuBaku)

9. 🥀

Deku szmszg:

-Szeretsz?

Kérdezte. Ez egy olyan kérdés amire nem tudok értelmes választ adni. Nem mondhatom hogy nem, mert ez nem így van. Nem mondhatom hogy igen, mert azzal mindent elrontok.

-Nem tudom. -adtam a választ. Erre kissé furán nézett miközben én lehajtottam a fejem. -És te?

-Tessék?- lepődött meg.

-Te szeretsz?-kérdeztem újra. Nagyon gondolkodhatott a válaszon mert csak pár másodperc után szólalt meg.

-Nem tudom. Vagyis....nem vagyok biztos benne. Talán mindkettő.

-Értem. De nekem most mennem kell. Fel kell venni az új zenét.-álltam fel a hejemről.

-Nem gond. Akkor később.- ivott bele az italába.

-Később. - hagytam el a kávézót.

Bakugou szmszg:

Nemtudom mire utalt azzal hogy nem tudom. Szerintem ő is pont ugyan olyan bizonytalan mint én.  De nem tudom. Én azért mondtam hogy nemtudom mert nem mondhatom el neki hogy igen, hogy szeretem. Az túl fura lenne ezek után. De hogy ő? Fogalmam sincs.

~Időugrás~

Ma végezetem a munkával. Engem már őszintén nem is érdekel hogy én legyek az első számú. Hülye voltam. Most csak arra vágyom hogy legyen valaki mellettem aki szeret. Békességben, egészségben. Ami nagyon nehéz úgy hogy meleg vagyok.

Még nem volt kapcsolatom. Amiből pedig rá lehet jönni hogy szűz vagyok. Nem tudom mikor fog rám találni az igaz szerelem, de nagyon úgy látszik hogy az igazival lesz az első alkalmam.

Az egyetlen ember akit most szeretek az Izuku. De őt el is felejthetem mert a régi emlékek miatt szívből utálhat. Ráadásul egy híresség. Egy idol és modell egyben. Bárkit megkaphat akit csak akar, szóval semmi esélyem. 

Lassan lépkedve sétálok a házban miközben Izuku zenéit hallgatom. Zenével takarítani a legjobb. Ki írták hogy nemsokára jön a legújabb zenéje. Kiváncsi vagyok hogy most milyen zene készülhetett. Mert eddig mindig a hangulatától függő zene volt, ezért érdekel hogy a találkozásunk után hogy érezte magát.

Deku szmszg:

Miután elkészült a felvétel és minden a helyén volt haza is értem. Rögtön lefeküdtem aludni mert már nagyon fáradt voltam. Másnap reggel pedig kipihenten keltem fel az ébresztőmre. Az üzeneteket megnézve pedig megláttam ahogy a menedzserem át is küldte Katsuki telefonszámát.

Miután a mai fotózások megvoltak. Már délután kétóra volt. Ezért a tegnapi kávézóban el is foglaltam egy helyet. Természetesen álcában, rendeltem is egy caffe latte-t  csokis sütivel, fel is hívtam a korábban említett számot.

'Igen?

'Hello Katsuki.

'Izuku?

'Úgy látszik mostmár emlékszel a hangomra.

'Igen már elég sokat hallottam.

'Itt vagyok a kávézóban ahol tegnap voltunk. Ide tudsz jönni?

'Igen ma szabad vagyok.

'Rendben akkor várlak.

'Jó. Szia.

'Szia

Bontotta a hívást én pedig maszkon keresztül próbáltam inni. Ami a szivószállal még sikerült is. Na de a sütihez már le kellett vennem a maszkot. Szerencsére nem ismertek fel és nem is figyeltek annyira. Egy sapka volt rajtam és egy napszemüveg. Ha még tovább maradt volna a maszkom már gyanús lettem volna.

Pár pillanat múlva már be is lépett az ajtón Katsuki és intéztem neki hogy itt vagyok. Mikor közelebb ért felálltam majd elé lépve magamhoz is öleltem. Ahoz képest hogy második számú hős eléggé törékeny alkatú.

Visszaölelt és a fejét a mellkasomba fúrta. Még áldogáltunk egy kicsit egymást ölelgetve, de utánna elengedett és gyorsan le is ült én pedig követtem, majd rendelt is egy tejes kávét.

-Miért hívtál ide?-kérdezte.

-Érdekelne egy kisebb munka?-érdeklődtem.

-Milyen munka?

-A legújabb zeném egy koncerten fogom előadni szombat este.-mondtam.

-Az jó de ehhez hogy jövök szóba én?-vágott fura arcot.

-Fellépnél velem?

∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆

Szavak száma: 564

🥀#Csáórókicák🥀