A hangod az én dallamom. 1.évad🥀 (DekuBaku)

10.🥀

Bakugou szmszg:

-Fellépnél velem?- kérdezte. Én? Fellépni? Neeeem!

-Miért én? Vannak jobbak! Én nem is tudok jól énekelni.-kezdtem el motyogni.

-De én veled szeretnék fellépni. És tudom hogy szép a hangod. Én fel ismerem az ilyet. -mondta egy nagy mosollyal.

-Ha fellépek veled akkor megb-bocsátassz a m-multért?-dadogtam.

-Azért már meg bocsátottam egy kis ideje. De ezzel még jóvá is teheted.

-Rendben.-néztem oldalra. -Fellépek veled.

-Örülök. Akkor gyere.-pattant fel.

-Hová?-álltam fel lassan én is.

-Egy hét van a koncertig. Addig meg kell tanulnod a szöveget és el kell próbálnunk hogy mit énekelsz te és mit én illetve amit eggyütt.

-Egy hét alatt kell ezt meg csinálnom?-sokkoltam le.- De hisz ott a munkám.

-Tudom. Ezért egy időbeosztást is csináltam. Munka után elmegyek érted 2 óra nállam utánna hazaviszlek. A koncert szombat este lesz. Szombaton főpróba reggel. -sorolta.

-Ezt előre eltervezted?

-Igen. Ha nemet mondasz akkor is rávettelek volna hogy fellépj a koncerten mert muszáj ott lenned.-megragadta a kezem és felvéve a kávénkat kihúzott a kocsijába. Beültetett az anyós ülésre és ő beszállt a vezető ülésbe. A kávékat pedig a pohárntartóba tette.

-Övet bekötni.-mondta majd beindította a motort.

-Nem is tudtam hogy tudsz vezetni.-tettem amit mond.

-Mivel nincs képességem ami segít ebben abban így muszáj volt. És mostanra szeretem is. Egyedül főzni nem tudok.-indultunk el.

-Én tudok főzni, és a házimunkát is elvégzem, de vezetni nem tudok.-motyogtam.

-Akkor jó háziasszony lenne belőlled.-röhögött.

-Hé! Nem vagyok lány!-mérgelődtem.

-Tudom.

Mikor odaértünk a házához az állam le esett. Hatalmas volt és gyönyörű. Mikor azt mondta hogy egyedül él akkor főlleg hogy eltemettem volna magam.

Megkaptam a szöveget és egy felvételt hogy hogyan is kellene ezt énekelnem. Azt mondta hogy holnapra tudjam mert megkezdjük a gyakorlást.

Haza akart vinni de nem engedtem. Az erőmmel simán haza jutottam. Otthon el is kezdtem betanulni a zenét és nagyon tetszett. Gyönyörű zene de nagyon meg is lepődtem ugyanis szerelmes zene. Nem tudom ki az illető de nagyon szerencsés lehet.

~Idő ugrás~

A hét eltelt. A próbák is gyorsan és jól mentek. A koncert előtt vagyunk a színpad mögött és szétvet az ideg.

-Hé nyugalom! Menni fog! Nagyon jó voltál a próbákon szóval ez most is zsigerből fog menni.-fogta meg a vállam nyugtatás képpen Izuku.

-Oké.-fújtam ki a levegőt.

Kimentünk a színpadra, és a gyomorgörcs újra elkapott ahogy megláttam mennyi ember van. Az biztos hogy tízezer fölött voltak. Egy hatalmas arénában léptünk fel tele emberekkel. Hatalmas kivetítőkkel amik mutattak minket ugyanis ha nem lettek volna csak a hangunkat hallották volna.

A mikrofont szorongattam annyira izgultam de szerencsére még egyszer idejött Izuku meg nyugtatni.

-Nyugalom. Jó leszel.-ezután a közönségnek mondott üdvözlő szavakat.- Mindenkit köszöntök itt! Jó látni hogy ennyien eljöttetek. A mai egy különleges alkalom ugyanis az új zeném bemutatója ez a koncert és velem fog énekelni egy kedves barátom. -intett felém.

-Sziasztok! -üdvözöltem én is már sokkal magabiztosabban a közönséget. Csak kiabáltak és sikítoztak míg el nem indult a zene.

A koncert nagyon jól sikerült. Mindenki elérzékenyült az új zene hallatán és sokan sírtak is. Akik pedig kapcsolatban voltak egymással táncoltak. Elképesztően jó érzés volt ezt látni és átélni. Nagyon örülök hogy Izuku erre vett rá.

Az emlegetett pedig a kezemet megragadva húzott a színpad közepére, majd beszélni kezdett.

-Az új számot egy számomra nagyon fontos személy ihlette. Ez a személy pedig a világot jelenti nekem. Ez a személy.......az a személy akinek itt a helye a színpadon.....az a személy akinek a kezét fogom! - miután ezt elmondta én alig bírtam fókuszálni. A gondolataim az egekben jártak. Tátott szájjal néztem Izuku szemeibe. Alig bírtam felfogni.

Ő pedig a gondolataimból kirántva, csípőmre tette a kezét, jó szorosan magához rántott, majd egy gyengéd és érzéki csókot adott. A közönség pedig szinte megőrült. Síkítottak, újongtak, éjjeneztek. Először nem csókoltam vissza mert kellett egy kis idő míg fel dolgozom, mert erre már régótta vágytam és ez az első csókom. A csodálatos első csókom.

Mikor vált volna el tőllem két kezemet nyakába akasztva rántottam vissza ajkaimra ezzel viszonozva a csókját. Az egyik kezemmel a hajába túrtam másikkal pedig a pólóját markoltam meg.

Ő egyből viszonozta a csókot és még közelebb rántott magához. Egy hosszú csókcsata után elválltunk és megfogta mind a két kezemet majd mélyen a szemembe nézett.

-Szeretlek!......Kacchan.- mondta bele a mikrofonba hogy biztos hogy mindenki hallja. Ez a koncert, a pillant, az öröm és a becenevem hallatán elszakadt a cérna. Sírva ugrottam Izuku nyakába és a lábamat átkulcsoltam a derekán. A mikrofont pedig remegő kézzel emeltem a számhoz.

-Én is szeretlek! Nagyon szeretlek!-mondtam. Az arcomat pedig a nyakába fúrtam.

Ez volt az életem egyik legszebb pillanata.

∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆

Szavak száma: 772

🥀#Csáórókicák🥀