Élet a száguldó cirkuszban ff. Formula One DR3 [SZÜNETEL]

3.rész

Mindig is nehezen keltem fel, de most tudva, hogy kivel fogok együtt dolgozni még kevésbé van. Négy napja este az egy pohár borból lett három is, össze kellett szednem a gondolataimat erről az egészről. Mert bármennyire is felejteni szeretnék, így nem fog menni. Viszont a munkát se akarom ott hagyni, csak miatta. Na meg már nem vagyok gyerek, együtt kell élnem ezzel a tudattal és megpróbálni kevés begyógyult sebet feltépni. Profi módon kell ezt csinálni, már ha egyáltalán sikerül. Talán egyszer képes leszek beszélni arról, ami akkor történt és talán Daniel-el is tudok, majd beszélni. De nem most, most még rá kell jönnöm, mit gondolok és érzek. Össze kell raknom, hogy gyerekkori énem, mit érzett és mit gondolt, azóta pedig mi is változott pontosan.
Igaz, utána egyik nap se találkoztunk eddig a fiúkkal. Így emiatt nem kellett aggódnom, viszont Nina-val sokkal közelebb kerültünk ezalatt a négy nap alatt. Nem barátkozok könnyen, vele mégis sikerült egyből megtalálni a közös hangot. 

A reggel ugyanolyan volt, mint a többi. Lezuhanyoztam, megetettem a kutyákat, én is reggeliztem. Aztán a kutyákat kiengedtem az udvarra, majd elszívtam egy cigit és végül felöltöztem, elkészülve pedig kocsiba szálltam és munkahelyemre mentem.
Ahogy a parkolóba értem kerestem egy kicsit eldugottabb részt, magamhoz vettem a táskámat és kiszálltam az autóból. Mivel még ma is egészen meleg van, ezért még nyáriasan öltözködve egy ruhát vettem fel, aminek gatya része van. Fekete alapon sok fehér virággal mintázott, mellé pedig egy egyszerű fekete szandált vettem fel.

-Jaslynn, szia! - ahogy megfordultam Nina-val találtam szembe magamat. Haját felkötötte amennyire tudta, egy rövidnadrág és egy láthatóan férfi póló volt rajta, hozzá pedig sport cipő.

-Szia! - köszöntem neki, és láttam messzebb ott állt Lando és Daniel is. Nina biztos, hogy látta hova kalandozik a tekintetem, mert gyorsan karon ragadott és húzni kezdett magával.

-Ne is törődj velük! - mosolygott továbbra is, ami nehéz volt tudva, hogy igaz valamennyivel később, de jönni fognak mögöttünk - Na és várod már a jövő hetet?

-Fogjuk rá, csak Milo és Molly miatt aggódom, hiszen sokszor fogunk utazni. Remélem jól fogják viselni, különben új munkát kell keresnem! - válaszoltam ahogy beértünk az épületbe, azonban Nina ekkor megtorpant - Mi az? - értetlenkedve néztem rá, ő viszont rám se hederített. Egyenesen előre nézett, szemeiből csak úgy tükröződtek az érzelmei. Olyan erősen szorította a kezemet, hogy azt hittem ott helyben eltöri.

-Mit keresel itt? - kérdezte remegő hangon, nem tudtam eldönteni, hogy félelem vagy harag miatt.

-Úgy hallottam elkezdtél dolgozni... - szólalt meg egy gúnyos hang, ekkor fordultam az ismeretlen felé. Lenézően nézett végig Nina-n, hasonlóképpen tehettem én is. A férfire ránézve azt mondanám, hogy ő Nina édesapja. Eléggé hasonlítanak egymásra, hogy biztos legyek ebben az állításomban - És lám... A kis csitri tényleg dolgozik... Bezzeg ezt is a te kis fiúdnak kellett elintéznie ugyebár! - Nina arca nagyon dühössé vált, zavartan néztem a kettőre és azon gondolkoztam hol maradnak a fiúk, ha ma már találkoztunk. Egyáltalán hol van a többi itteni dolgozó?

-Igen dolgozni kezdtem, na és? Legalább örülhetsz, hogy anyával többé nem lesz szükségünk rád! Helyette mehetsz a hülye kis barátnőidhez, akikkel megcsaltad anyát! - a hangsúlyából egyértelművé vált, hogy mérges. Az elhangzottakból ítélve teljesen jogosan is.

-Ugyanolyan nagy szájú vagy, mint anyád! Csak az egy idő után befogta! - közeledni kezdett felénk, és ahogy beszélt esküszöm a hányinger fogott el tőle. Mivel Nina még mindig belém kapaszkodott könnyedén magam mögé toltam - Ez kész röhej, most meg egy lány mögé... Láttad és tapasztaltad is, nem érdekelnek a nők, ugyanúgy megütlek téged is kislány, mint Nina-t vagy az anyját!