Élet a száguldó cirkuszban ff. Formula One DR3 [SZÜNETEL]

4.rész

A szörnyeteg megtalált engem, hiába bújtam meg a hideg lakásban ő mégis tudta, hogy merre keressen. Hiába eredek futásnak ő úgyis elkap engem, hiába rúg-kapálok nem hatja meg. Nem érdekli őt, csak az érdekli, hogy maga alá gyűrjön. Hiába kiabálok segítségért, hiába sikítok, ha egy hang se jön ki belőlem. Hiába csinálok bármit is, ő erősebb és jobban akarja ezt mint bármi mást. Meg akar ölni engem, ez az érzés régen kölcsönös volt, azonban most nem érzek semmit. Nem küzdök a sötétség ellen, ami oly sok év után el akar kapni újból. Már-már ismerősen fogadom azt.
Behunyom a szemem és úgy várom a semmiséget, de ekkor egy apró fény foszlány ütötte meg a látásomat. Mikor már éppen vége lett volna mindennek ő megjelent és nem eresztett el. Ahogy kinyitom a szememet, egy ismerős világos mogyoróbarna szemekkel találom szemben magamat. Elveszek azokban az íriszekben, minél tovább nézem annál melegebb lesz. Már nem érzem a nyomást a mellkasomon, a friss oxigén könnyen jut be tüdőmbe. Ahogy körbe nézek jövök rá arra, hogy nem abban a hideg lakásban vagyok és nem is a panelben ahol utána éltem. Nem, ez az új munkahelyem. Ott állok, ahol 2 hete annyi év után újra találkoztam vele.

Nyöszörögve ültem fel az ágyamban, a hajam csatakos az izzadságtól a könnyeim szétáztatták arcomat. Ismét egy rémálom, lassan már meg sem lepődök ezen. Eddig is voltak rémálmaim, de nem ilyen gyakran. Amióta elkezdtem dolgozni az új munkahelyemen minden egyes nap rosszat álmodok.
Ébresztő órám ekkor szólalt meg, jelezve hogy ideje felkelnem. Nagyot sóhajtva keltem ki az ágyamból, Milo és Molly mindketten az ágyam mellett aludtak eddig. A mozgásra ők is megébredtek és nyújtozkodtak egy nagyot. Megsimogattam őket, majd a fürdőszobámba igyekeztem. A tükörbe nézve elborzadtam a látványomtól, zilált külsőm eszembe juttatta azokat az időket, mikor nagyszüleimmel laktam. Azokat a borzalmas napokat, azt hittem ott jobb lesz nekem, de mint mindig akkor is tévedtem. De még mekkorát.
Fürdés után megágyaztam, majd megetettem kutyáimat. Bár most kevesebbet adtam nekik, mint szoktam mivel ma utazunk és nem akarom, hogy valami bajuk legyen. Miután kiengedtem őket a kertbe, neki álltam rendbe szedni magamat. Mivel ma jó pár órás utazás vár rám és a kutyákra, úgy döntöttem valami kényelmesebb ruhát veszek fel. Szeptember első hetén még mindig egészen meleg van, így egy szürke pólót és egy világos kék farmernadrágot vettem fel. Hajamat két oldalt befontam, már amennyire engedte a rövid hajam. Sminket most hanyagoltam, úgy döntöttem ma nincs kedvem hozzá.
Mire mindennel elkészültem már háromnegyed 6 lett, újra ellenőriztem, hogy megvan mindenem, miután tegnap este bepakoltam. Majd kutyáimat is felöltöztem, a nekik szánt táskát is ellenőriztem. Végül pedig bezártam minden ajtómat, és a kocsihoz indultunk. Molly és Milo elfoglalták a helyüket a kenneljükben a csomagtartóban, így a hátsó ülésre tettem csomagjainkat én pedig a volán mögé ültem és elindultunk Londonba.

[...]

Egy órával később sikeresen leparkoltam a kijelölt részen a repülőtérnél. Először kiengedtem Milo-t és Molly-t, majd rájuk tettem a pórázukat. Aztán magamhoz vettem a sporttáskámat, a válltáskámat és a bőröndömet. Nagy nehezen eligazítottam, hogy képes legyek velük mozogni is, majd kezembe vettem két kutyám pórázát és megindultunk az épületbe. Csütörtökhöz képest egészen sokan vannak itt, emiatt tovább tartott megtalálni a többieket, mint hittem. Mikor végre megláttam Nina-t, ő is azonnal észrevett és hatalmas vigyorral az arcán kezdett el integetni. Viszonoztam volna neki, de mindkét kezem tele van így csak vigyorogni tudtam. Láttam, hogy pár munkatársunkkal vár, azonban nem várt két másik tag is jelen volt. Meglepetten néztem végig Lando-n és Daniel-en, akik szintén Nina mellett álltak és szinte azonnal észre is vettek engem.

-Jó reggelt! - köszöntem mindenkinek, majd Nina előtt megálltam és a földre dobtam sporttáskámat. Ekkor Nina a nyakamba ugrott és úgy üdvözölt, viszonoztam az ölelését.