Élet a száguldó cirkuszban ff. Formula One DR3 [SZÜNETEL]

6.rész

Jaslynn szemszöge:

Pénteken beindult a hétvége, szinte alig volt időm szusszani egyet. Aznap az egész napot a csapattal kellett töltenünk, mivel volt pár megbeszélni valónk. Illetve összegeznünk kellett, hogy a rajongóknak készített termékekből milyent és mennyit vettek, hogy ezekután ha kell változtatni tudjunk. Több féle rajzstílusban adtunk ki termékeket, ami arra jött jól, hogy megtudjuk melyik stílus tetszik igazán a rajongóknak és melyik kevésbé. Így a következő versenyekre már tudjuk melyik fajtából készítsünk többet.
A jövő heti olasz versenyre még hasonlóképpen készülünk és csak azutáni versenyektől tudunk kicsit rendeződni. Emiatt viszont még rengeteg tervezni való maradt erre a hétre, amit vasárnapig be kell fejezni, hogy hétfőn a maradékot is kitudják adni. Ezért egész pénteken egészen a vacsoráig a parton ültem és rajzoltam. Nina is hasonlóan tett aznap, és egy percre se hagytuk egymást magára. A végén már a lányoknak kellett kitépnie a kezünkből a tableteket.

Szombat délelőttöt én egy magamban töltöttem el a szállodai szobánkban és tovább dolgoztam pár mintán, végül ebéd időre sikeresen befejeztem az utolsót és leadtam a csoportvezetőnknek. Milo és Molly Nina-val tartott a reggel, hogy elkísérjék a fiúkat a harmadik szabadedzésre. Nem aggódtam a kutyáim miatt, az évek alatt rengeteget utaztam egyéb okok miatt és sokszor volt, hogy ahova mentünk éppen valami esemény volt. Tudva, hogy a koncerteket és a tűzijátékokat is jól bírják nem féltem attól, hogy itt mi lesz. Plusz Nina-val végig telefonon beszéltünk és közvetített nekem mindent is, így tudtam hogy a kutyáimnak nincs baja. Azt mondta, hogy van lehetőség olyan helyre vinni őket ahonnan nem lehet hallani a motorokat, és ugyanúgy lehet nézni a TV-n a dolgokat.
Délutánra én is csatlakoztam a többiekhez kint a pályán. A paddock club-ból nézhettük végig az időmérőt. Lando sajnos csak a tizenharmadik lett, de Daniel-nek sikerült a tizedik helyet elcsípnie.

A mai csodás napot, én és kutyáim a tengerparton kezdtük meg. Most csak mi hárman voltunk, ami nagyon jól jött. Ugyanis kellemetlen hívás fogadott a délelőtt folyamán, és örültem annak, hogy senki sincs itt velünk. Elengedtem kutyáimat, hogy futkosni tudjanak egy kicsikét, mielőtt elindulunk a pályára. Közben nagy sóhaj kíséretével felvettem a telefont.

-Szia, nagyi! - köszöntem bele unottan.

-Jaslynn! Hol vagy? Miért nem jöttél még haza hozzánk? - a haza szótól kirázott a hideg, nekem az a hely sosem volt az otthonom és sosem lesz az - Amióta új munkahelyed lett nem is törődsz velünk, pedig mi neveltünk fel az idióta apád miatt. Igazán megerőltethetnéd magad egy kicsit és meglátogathatnál minket, te hálátlan kölyök!!

-Nagyi mondtam, hogy el kellett utaznom a munkám miatt... 

-Nem érdekelnek a kifogásaid, azt akarom, hogy gyere haza. Nagyapáddal rengeteget kellett feláldoznunk az életünkből mikor hozzánk kerültél, mi is szívesen utazgattunk volna ahelyett, hogy téged neveljünk!! Szóval mikor jössz haza?

-Én... Két hét múlva haza tudok menni! 

-De..

-Két hét múlva hazamegyek! Nem fogom miattatok itt hagyni a munkámat, ha eddig nem volt sürgős hazamennem akkor most még tudtok várni két hetet! - nem szeretek így beszélni velük, de mióta nem velük lakom teljesen kikészítenek. 

Persze egy bizonyos szinten hálás vagyok, hogy sok évvel ezelőtt magukhoz vettek és felneveltek engem. Amikor odakerültem akkor azt hittem, hogy nagyon jó sorom lesz. Nagyszüleimet mindig is imádtam, azonban azután az este után ők is megváltoztak és már nem úgy kezeltek engem, mint ahogy régen. A mai napig úgy gondolják, hogy az egész az én hibám. Én tehetek arról, amit apám tett és miattam történt az anyuval ami. Szerintük anyu csak azért maradt apuval, mert én közbe jöttem. Az az öt év sok idő volt velük, túl sok. Sosem tudtam velük megbeszélni a dolgokat, nem voltak kíváncsiak rám és évekkel később én lettem az, aki nem kíváncsi rájuk és a sértő megjegyzésükre.