Gólyatábor

Délelőtti pancsi

- Kapd el Zsófiii! - hallottam meg a hátam mögül Máté hangját, de már késő volt, mert a hülye gumilabdája a nyakamon csattant.  - De béna vagy, miért nem kaptad el?
- Talán mondjuk mert egy másodperc alatt megfordulni sincs időm, nemhogy elkapni ezt. - emeltem fel a labdát. - Da ha már nálam van... Dominik, kapd el! - hajíottam át a mellettem állónak, aki az utolsó pillanatban nyúlt utána, és kapta el, nehogy a mellette álló Kittin csattanjon. - Szép! - néztem rá elismerően.
- Hát, nem csak helyes vagyok, hanem tehetséges is. - villantott rám egy fogkrémreklám mosolyt.
- Ja, mindjárt gondoltam... Na, dobd ide, megmutatom hogy kell ezt! - állt fel a vízben Karin, ami még így is majdnem eltakarta az egész hasát. Domi, jó nagy lendülettel hozzádobta a labdát, amit Karin egy laza félkezes mozdulattal elkapott, majd felugorva a hazzá közel álló Ákoshoz dobta.
- Ó, labdázunk? - fordult körbe kérdő tekintettel.
- Örülök, hogy észrevetted. - forgatta meg a szemét Karin.
- Ákos dobd ideee! - üvöltötte Patrik, és távolsága miatt megkockáztatom, hogy valahonnan Tihanyról.
- Oké, készülj! - lendítette meg a kezét Ákos, és a hang irányába fordult, így szembekerültem a melkasával. Zavaromban végül inkább lebuktam a víz allá, (hogy hátha lehül kicsit az agyam) és csak hosszú másodpercekkel késöbb jöttem fel, amikor már biztos voltam benne, hogy eldobta  alabdát.
- Zsófiiii! Gyere, bújj a flamingóm mögéé! - sipítozott Kitti.
- Mi, miért? - néztem rá értetlenül, miközben még mindig a vizes hajamat próbáltam kiszedni a szememből.
- Te nem láttad? Ákos véletlen fejbedobta Patit, mire ő lefröcskölte, de véletlen Karin is belekerült, és azóta mindenkit fröcskölnek.
- Meddig voltam lent?... Na mindegy, engedj oda! - rohantam a fura gumi akármilye felé.
- Meglepiii! - ugrott rám valaki hátulról.
- Jézusom, ki vagy?? - kérdeztem, miután sikeresen megtartottam az egyensúlyom, hogy ne zuhanjak fejjel a vízbe.
- Titok! - jött a hátam mögül a hang.
- Edvárd?
- Felébe, kitaláltad... - hallottam, és végre elengedte a vállam és meg tudtam fordulni.
- Ez bosszút kíván, ugye tudod? -vigyorogtam rá, mire menekülni kezdett.
- Máté, ments meeeg! - rohant be az előtte álló mögé.
- Mivan, mi történt? - nézett rám értetlenül.
- Bosszút állok. - vontam meg a vállam.
- Ja jó. - sétált ki Edi elől, aki így megint védtelen volt.
- De haver, ne már... - nézett Máté után fájdalmasan, tudva, hogy ezt bukta.
- Boccs, nem szeretek pajzs lenni. - fordult vissza egy pillanatra, de utnána már ment is segíteni Kittinek, aki megint nem tudott bemászni a flamingójába.
- Hát, egyedül maradtál. -vigyorogtam Edire újra, majd egy hirtelem mozdulattal már rá is ugrottam, szóval mind a kettem mentünk a víz alá. Kár, hogy erősebb, és így sikerült kimásznia  a karjaimból, és feljönni. Én is fellöktem magam, de amint felértem Edvárd feje már megint a víz alatt volt. Mondjuk nem önszántából. Ákos ott állt felette, és a vállain megtámaszkodva visszanyomta.
- Egy kis segítséget? - mosolygott rám.
- Megköszönném. - nevettem fel, miközben próbáltam nem a csupasz melkasát bámulni. Ákos aztán felengedte Edit, aki segítségül hívta az ikrét is Gerit, úgyhogy már négyen fröcsköltük, lökdösődtünk, és nyomtuk le egymást a víz alá. Sajnos végül nem senki nem nyert,  mert Hajós megjelent a parton, és mindenkit beparancsolt az ebédlőbe. Utána meg megyünk várost nézéni...