Üzenem Jiminnek...♡ (Folyamatba)

1. rész

Sziasztoook♡♡

Csak annyi hogy nagy részben a főszereplő szemszögében lesz a story de lesz néha Jiminébe is.

Jó olvasást, pusziii♡💋

~•Avaly•~

- Minji!! Szia, meg gyógyúltál már, miért nem írtál vissza, vagy hívtál? - ugrottam a legjobb barátnőm nyakába, akit már kiskorom óta ismerek.

-Szia Avy, egy: igen már nincs bajom, kettő: bocsi hogy nem hívtalak és írtam vissza ez alatt a 2 hét alatt, csak annyi dolgom volt, és nagyon beteg voltam mint azt már tudod. - Mondta Minji miután elindultunk az iskolába.

Utáltam ezt az iskolát. Hiába voltam 4-es tanuló, még is a tanárok kikészítettek. Ebbe az iskolába nem az volt a lényeg hogy ki milyen tanuló, hanem az volt hogy ki mibe tehetséges.( Csak szólok, legjobban azzal jársz ha énekelni tudsz) hogy miért is? Nos ezt elmagyarázom. A High School of Arts iskolába járok. Végzős vagyok, és itt az a fontos hogy ki mibe tehetséges mint azt már mondtam. Nos azért említettem hogy jobb ha énekbe vagy tehetségesebb, mert az iskolánkba vannak külön fiú és lány bandák, ahol fellépsz és versenyzel nem is akárhol és nem is akár kikkel. Vannak más iskolák is akik olyanok mint a miénk, és ellenségként tekintünk egymásra. Az a szokás hogy minden hónapba van egy kitűzőtt nap amikor versenyzel külömböző bandákkal. És azt nézik meik a jobb, hiszen ha te nyersz akkor egyre feljebb mész a rangsorba ami által az iskolát annyi mindenben fogják támogatni (főleg a bandákat). Nos hosszú lenne elmondani a dolgokat részletesen. A lényeg hogy jobban jársz ha az énekben vagy tehetséges (és ezt a storyba meg is fogod tudni miért is).

Minjivel épp a bejáratnál tartottunk amikor egyszer csak valami csattanás hallottam, és hírtelen minden eltűnt előttem.

- AVALYYY!! - Kiabálta Minji.

Utána csak fényeket és a sípszót hallottam a fülembe. Csak a sötétséget láttam. Idők múlásával arra keltem fel hogy egy fehér szobába vagyok és az ágyon fekszem. A fejemben egyszerűen hasogatott a fájdalom, kibírhatatlan volt, ám ekkor valaki belépet a szobába. Nem ismertem a srácot de még is ismerős volt az arca. A haja szőke volt és kócosan lobogott bele a szemébe a tincsek. Olyan barna volt a szeme hogy szinte már fekete. Mintha az univerzumot látnád. Az ajka olyan dús volt és úgy piroslott hogy szó szerint arra késztetett bennem hogy megcsókoljam. A ruhája sima egyszerű fehér póló volt ami szépen simult a testére, ezzel mutatva hogy milyen izmos. A lábán egy fekete szakadt farmer volt, arról is kilehetett látni hogy a combja milyen izmos. Viszont az alakjáról ne is beszéljünk. Amint megszólalt akkor realizálódtam hogy teljesen elvonódott a figyelmem a kinézete miatt.

- Látom felébredtél, jól vagy, nem fáj a fejed?? - Úristen a hangja még jobb mint gondoltam. Egy ideig megállt bennem a levegőt, egészen addig míg megnem szólalt még egyszer. - Esetleg valami baj van?

- Oh ne-nem, cs-csak ki-kicsékét m- me- megállt bennem a le-levegő a ki-kinézetedtől, hogy milyen he-helyes va-vagy. - Mondtam és egyből a kezemet a számhoz emeltem hiszen nem ezt akartam mondani. Ráadásúl dadogva. A srác csak csodálkozva nézett, de utána röhögni kezdet. Én csak zavarodottan mosolyogtam.

- Látom jól vagy már ahhoz képest hogy mekkora ütés ért. - Mosolyodott el. En csak zavaromba elkezdtem röhögni. Aztán rákérdeztem amire nagyon kíváncsi voltam.

- Esetleg megtudhatom mi történt? Semmire sem emlékszem azóta hogy egy csattanás érte a fejem.

- Nos éppen az iskolába mentem a haverommal amikor előhúzott egy boomerangot és eldobta. Mielőtt szólhattam volna hogy ne dobja el már megtette, és eltalált téged. Te egyből elájúltál, és a barátnőd kapott el. A fejedből elkezdett folyni a vér így ide hoztunk téged 3-man. Viszont csak én maradtam itt veled, hogy tudjalak figyelni van e bajod. A többieket elküldtem órára.

Nos nem mondom de elégge lesokkolódtam a történtek hallattán.

- Nos köszönöm hogy figyeltél rám, viszont nekem órára kell mennem, ahogy neked is. - Keltem volna ki az ágyból de egyből a földre estem volna, ha a srác nem kapott volna el.

- Kö-köszönöm. Megijedtem nagyon.

- Semmi baj, viszont téged haza kell vinni, hiszen órákra nem tudsz menni és még járni sem tudsz.

- De tudok figyelni az órán, és nem kell a segítséged sem. Egyébként most találkoztunk először, és még a nevedett sem tudom. - a fiú csak mosolygott egyet, majd megszólalt.

- Park Jimin- Ahogy kimondta ezt a nevet egyből lesokkolódtam. Nem lehet hogy ez ő. Csak álom ez. Ez biztos az igazi Park Jimin? Néztem rá a srácra fal fehér fejjel, míg ő az én arcomat fürkézte.

- Ez nem lehet. -Suttogtam magam elé, viszont hallotta ezt a srác is aki valószínű hogy Park Kibaszott Jimin!!!!

Nos el is érkeztünk az első rész végére. Nagyon remélem hogy tetszett, hiszen nagyon régóta szerettem volna könyvet írni, de sose mertem megcsínálni. Most viszont egy baratnőm adott nekem egy bíztatást hogy csináljak egyett. Nos ezért vagyok itt. Bocsánat a helyes írasi hibákért vagy az értelmetlen mondatokért. Késő este írtam az az 3:44 van, és azért is lehetett ez. Ha tetszett csillagoz és írj commentbe nyugodtan.

Jó éjt mindenkinek, pusziii💋💋