Üzenem Jiminnek...♡ (Folyamatba)

4.rész

~°Avaly°~

Jeeeej, de jó újabb nap a suliba. (De örülök neki). Ma nagyon ballábal keltem fel. Mondom is hogy miért. Tehát kezdjük is azzal hogy Avaly a kelésnél leesett az ágyról ez által felszakítva a vágasokat amiket 2 napja szereztem. Utána persze bekellett kötni a sebet, amivel nem lett volna baj, mert alapból meg kellett volna csinálni. DE. Hát kivel ha nem lett volna az hogy 3-szor is újra kellett kötni. Suli menet még egy tócsába is elcsúsztam. Ja és ha nem elég a suli előtt is elestem. Ami által a nadrágom is elszakadt. Igen, csodás reggel. Ennél jobbat tudtok még?? Futottam is be a terembe gyorsan, nehogy egyre többet késsek az óráról.

- Elézést tanárnő a késesért. - mondtam lihegve Soyeon tanárnőnek. Kőrbe néztem a terembe és mindenkin láttam hogy hol rám, hol a nadrágomra néznek.

- Nahát Avaly, nem szokásod késni. Most meghallgatnám az okát hogy miért történt, de nincs türelmem hozzá. Üjjél le.

- Bocsánat. - meghajoltam a Soyeon tanárnő előtt, és le is ültem Minji mellé.

- Mi történt veled Avaly? - sugja nekem oda hajolva Minji.

- Ah, nagyon nem jól keltem. Majd elmondom, csak nem akarom hogy lecsesszenek mert beszélünk. Szünetbe.... - és csak annyit láttam meg hogy valaki belépett a terembe.

- Ááááh, végre itt az új osztálytársatok. Ő itt... - és amikor megláttam hogy ki az, én lesolkolódtam.
Ezt most nem mondja komolyan hogy ide is követ.

- Park Jimin - mondtuk egyszerre a tanárral.

- Sziasztok.- köszönt az osztálynak és körbe nézett, majd megállt rajtam a tekintete. Egymás szemébe nézve mélyedtünk el. Próbáltam valamit mondani de nem bírtam. Egy hamg sem jött ki rajtam.

- Nos Jimin mesélj magadról. - mondta tanárnő.

Jimin végre elvette rólam a szemét, és a tanárnő felé nézett, majd az osztályra.

- Nos mint tudjátok, Park Jimin vagyok, a Park cég vezető fia. Nem szoktam hangoztatni hiszen a családommal nem tartom a kapcsolatot egyéb okok miatt. Így gondolom leszűritek hogy egyedűl élek. - én csak megforgattam a szemem. Ch egyéb okok. - 13 évesen elköltőztem a kereszt szüleimhez, de 3 évvel később már önálló életet kezdtem. - nézett rém az utolsó mondata végén.

- Áááááh, tehát akkor ez történt vele ez alatt az 5 év alatt - mondta maga elé Minji. Vajon miért mondta azt hogy ez alatt az 5 év alatt. VÁRJUNK!! Ezek ketten beszélgettek?? ÚRSITEN. Tuti hogy Minji adta meg a telefon számom neki. Ezért kapni fog még. Basszus Minji.

- Köszönjük Jimin. Ülj le oda Rebeka mögötti székre. - na márcsak ez hiányzott. Most komolyan, egyszerűen nem tud eltűnni az életemből?

Jimin leült mögém és egyből éreztem a köztünk lévő kellemetlenséget. ( Legalábbis én ezt éreztem, hogy Jimin is azt nemtom).

- Pszt, Avaly - kezdet bögdösni Jimin egy tollal. Nem reagáltam rá semmit, hiszen semmi kedvem nem volt hozzá. Utána még mindig folytatta.

- Hallod, Avy? Nem akarsz vissza válaszolni neki? - hajolt oda hozzám Minji.

- Nem! - érzelem nélküli arcal néztem a füzetem, és mondtam neki egyből. - De ha már itt tartunk, mikor találkoztál te vele? - most már a szemébe néztem. - Talán tudtad már az elejétől kezdve hogy Jimin volt az. - ezt picit már idegesen mondtam.

- Nem Avy, én nem is tudtam...

- Ne kamuz. Akkor mikor beszéltél vele? Mikor éppen kómába voltam Jungkook miatt?? - egyre idegesebben mondtam. - Ne néz hülyének. - Jimin csak a hátam bögdöste folyamatába. Már megint. Éppen Minjinek akartam volna mondani valamit, de helyette mást csináltam.- FEJEZD MÁR BE JIMIN- üvőltöttem rá. - NE BÖGDÖS MÁR. ROHADT IDEGESÍTŐ. DE KOMOLYAN, MI AZ ISTENÉRT KELLET NEKED IDE JÖNNÖD. PLÁNE AZ ÉN OSZTÁLYOMBA. NEM ELÉG AMI RÉGEN VOLT? - teljesen kivoltam. Túl uralkodott rajtam a düh. Egy idő múlva vettem csak észre hogy mit csináltám, mikor az egész osztály engem nézett. Szegény Jiminen látszott hogy meglepődött. Minji annál jobban. Szegényt nagyon megbántottam. Túl erős voltam. Csak néztem hol Jiminre, hol Minjire. Nem tudtam szóhoz jutni. Sírhatnékom volt, de nem sírhattam itt el most magam.