Üzenem Jiminnek...♡ (Folyamatba)

3. rész

~°Jimin°~

Elfutott. Elfutott sírva csak azért mert felszakítottam neki azt a sebet amit eddig gyógyulásba volt. Már a kilétemel fájdalmat okoztam neki.

- BASZUS JIMIN!!!

Mikor Avaly kifutott az orvosi szobaból a mellettem lévő fehér aszfaltba ütöttem. Nem akartam hogy ez legyen. Nem akartam hogy Avaly megtudja hogy ki vagyok. És azt sem hogy vissza emlékezzen arra hogy mi volt 5 évvel ezelőtt.

5 év telt el amióta a szülei nem élnek, és hogy nem tartja velem a kapcsolatot. Csak 12 éves volt amikor az én szüleim hiabája miatt elvesztette a szeretteit. Vajon mi lehetett vele ez után?? Biztos nehéz volt neki. Helyre kell hoznom a dolgokat.

Elindultam Avaly osztályterméhez, és csak akkor mentem be miután kicsöngettek. Nem láttam sehol sem, viszont Minjit igen, így kihívtam őt, és elmentünk az udvarra.

- Minji, a segítséged kell.

- Elnézést, de mi ismerjük egymást?

- Figyelj Minji, így talán emlékezni fogsz. - mutattam meg Minjinek a kitalált táncunkat és énekünket. Még csak 10 évesek lehettünk mikor ezt kitaláltuk Avaly együtt.

Minji mikor meglátta könnybe lábadt a szeme. Utána arcon csapott. Én hírtelen az arcomhoz nyúltam, Minji meg oda hajolt hozzám. Könnyű volt neki, hiszen csak 1-2 centivel volt kisebb nálam. Még egy kicsit nézett, majd a arca meglágyult és a szájához nyúlt. Egy ideig nem is tudott szóhoz jutni.

- Jimin? - suttogta óvatosan. - Te vagy az tényleg?

- Most már emlékszel?

- Mi történt veled ez alatt az 5 év alatt?

Tudni kell hogy miután Avalyval összevesztünk egyből megszakadt a kapcsolatunk, Minjivel együtt. Én nagyon rosszul tűrtem, de megértettem hogy miért. Amikor a szülei temetése volt, pár nappal később elmentem oda a sírhoz és bocsánatot kértem. Utána több napig járkáltam oda. Szinte már rendszereségé vált nekem, addig míg a szüleim meg nem tudták hova járkálok folyamatába. Sokat veszekedtek velem, de ennek ellenére még is mentem és mentem. Annyira durvára fordult a helyzet hogy anyáéknak csúnyán megmondtam a magamét, és hogy minden az ők hibájuk hogy folyamatába csak megyek oda. Annyira fölkaptam a vizet hogy elszöktem otthonról. Nem sokkal később megmondtam apáéknak hogy elköltözök a keresztszüleimhez, hiszen nem tudtam ott élni azok között akik ilyet műveltek. Nem sokkal később mikor 16 lettem egy saját házat vettem, és azóta ott élek.

- Sok minden történt majd mesélek, viszont a segítséged kell.

- Miért, mi az?

- Kell Avaly telefon száma.

-Miért kell neked? Várjunk! Te voltál az aki észre vette hogy Rebeka elájult nem? - Mondta Minji miután rájött hogy én segítettem neki Jungkookal együtt. - Úristen. Hogy nem vettem észre! - suttogta.

- Minji ide figyelj.- Nézett rám kíváncsian. - Helyre kell hoznom a dolgokat. És ahhoz a te segítséged kell.

- Mit terveltél ki Jimin? Ugye nem valami hülyeséget?- Nézet rám aggódó arcal.

- Nyugi, semmi olyat nem fogok csinálni. Csak újra csinál ami volt. Jóvá szeretném tenni, és újra akarom kezdeni az egészet.

- Jimin nem hiszem hogy ez jó ötlet, hiszen tudod te milyen traumát okozott a családod neki? - Láttam Minjin hogy ideges és pánikol.

- Minji igérem nem csinálok semmi hülyeséget. Csak segíts nekem. Kérlek. - Tettem össze kezem Minji előtt, és boci szemekkel néztem őt. Régen sose tudtak ellen állni ennek a nézésnek Avalyval.

- Aaaj ez a szem komolyan Jimin. - Kezdett nyávogni Minji. - Ah najó, DE ha bármikor megbántod Rebekát a töködet veszted.

- Úristen köszönöm Minji. - Ugrottam a nyakába és megöleltem.

- Jól van, jól van, nem kell megfolytani. Csak kérlek vigyázz.

Minji megadta Rebeka telefon számát, és vissza ment órára. Szólt a tanárnak hogy miért nincs itt Rebeka, én meg mentem haza hogy tudjak foglalkozni a Avalyhoz való tervhez. Szerintem nem ma fogok írni neki, holnap majd megpróbálom.

~°Avaly°~

Miután haza értem egyből mentem a szobámba és es ami volt, mind széttörtem vagy leborítottam. Az asztaltól kezdve a szekrényig. A smink tükröm, a lámpám, mindent amit csak lehetett. Amikor a szobámba meglátta a nagy tükröt elszörnyedtem. Undorodtam amikor csak magamra néztem. Egyszer csak egy hang jelent meg bennem. Ismerős volt, de még is halk így nem tudtam kié volt. De az biztos hogy egy fiúé. Egyre hangosabb lett bennem hang, aztán tudtam kié volt ez. Jiminé.

''- Avaly sajnálom
- Nem akartam ezt
- Kérlek bocsáss meg nekem,,

- ELÉG!!! KÉRLEK FEJEZD BE!!!

Csak mondta és újra lejátszódott a fejembe. Szédültem. A fejemhez kaptam és úgy üvőltöttem. Már zokogtam a sírástól.

- TÜNNJ A FEJEBŐL!!! - Órdítottam, és a tükőrnek neki is mentem és a földe estem. A tükőr széttört alattam, ami szét is vágta a kezem / lábam. Olyan színten rosszúl voltam, hogy már remegtem is. Annyira nem bírtam hogy már a hang eluralkodott rajtam.

Kb 2 órába telt mire a hang eltünt. De még mindig féltem. A szilánkok közt feküdtem, és nem volt erőm megmozdúlni.

- Segítség. - suttogtam, de így is tudtam hogy nincs itt senki.

Elaludtam. Olyan fáradt voltam és kimerűlt hogy belaludtam. Jó érzés volt. Végre nyugalomba voltam, és nem bántott senki. Csak a csend, és semmi több. Nem tudtam sokat alduni hiszen egy idő után fajdalmat éreztem mindenhol. Nagy nehezen főlkeltem és elindultam a fürdőbe. Ott leápóltam a sebeim, és elmentem fűrdeni. Már este körűl lehetett makor a szobámmal is végeztem. Nemtudnék a ott aludni, így a vendég szobába mentem. Elkezdtem dúdólni egy dalt, és csak aztán tudtam álomba merűlni. Jóéjt Avaly.

Reggel a szobába beszűrődő fény keltett fel. Nagyon nem aludtam jól. Folyamatosan fölkeltem, és nagyon nehezen aludtam vissza. Így igazából aludtam kb 2 órát. Kikeltem az ágyból és egyből a konyhába vettem és kávét csináltam. Utána gyorsan csináltam a reggelit és megettem a kávéval együtt.
Amikor készültem volna a sebeimet megcsinálni, rezget egyet a telom. Megnéztem és egy ismeretlen szám volt az. Amint megláttam ki volt az egyből leesett a telefont a kezemből.

Ismeretlen

Szia Avaly, Jimin vagyok.
Aggódtam érted tegnap így ma írtam. Minden rendben veled?
Figyelj nagyon sajnálom ami történt ott az orvosi szobába. Nem akartam hogy vissza emlékezz arra a napra ami akkor történt. Őszintén sajnálom.

Avaly

Kérlek hagyj békén hiszen folyamatába
Csak arra gondolok hogy nem tudtam semmit tenni a szüleimért . NE sajnálj mert egyszerűen undorom tőled. HAGYJ BÉKÉN JIMIN ÖRÖKRE, ÉS HAGYJ A BOCSÁNAT KÉRÉSEIDDEL.

Tettem le a telefont az asztalra és ütöttem egyet . Felejtsen el végre Jimin. De egyátalán honnan tudta meg a telefon számom??

Nos elértünk a 3-dik rész végére. Remélem tetszett és bocsi előre is a helyesírási hibákért.💜💜💋