Üzenem Jiminnek...♡ (Folyamatba)

12.rész

~°Avaly°~

- MAMA! GYERE GYORSAN!!! - kiabáltam ki a szobámból. Leutaztam pár napra a nagyszüleimhez, ugyanis rég láttam őket és nagyon hiányoztak már. Természetesen még nem mondtam el nekik a betegségemm, hisz nem akartam hogy aggódjanak értem.

- Mi a baj tündérem?

- Nemtudom mit vegyek fel. Találkoztam pár barátommal még általánosból, és megbeszéltünk egy találkozót, de nem tudom hogy milyen ruha legyen rajtam. - estem kétségbe.

- Minden jól áll neked szivem. - simogatja meg arcom.

- Dehogy! Hogy nézeki? Csak néz rám, mi ez az alak, és ez a has is. - nézem meg magam a tükőrbe.

- Najo, ide figyelj. Jól nézel ki. Hidd el. A hasaddal és az alakoddal nincs semmi baj. A fiúk pont azt szeretik ha a lányon van mit fogni. Ezzel szerencsés vagy. - csípi meg arcom, mire én egy jót nevetek.

- Jó de akkor is, mit vegyek fel? - megyek oda a táskámhoz és dobálom ki a cuccaim.

- Ezt bízd rám. - mama mindig szeretett stílusosan öltözködni. Persze ha itthon van nem érdekli hogy van öltözve, de ha kimegy az utcára akkor mindig figyel a kinézetére. És a ruhákhoz is van érzéke. Kábé fél óra elteltével már készen is voltunk. Egy egyszerű, de még is elegáns ruhát állított össze. Egy feszülős szoknya, fehér garbó felső, és a szoknyához illő blézer. Azt mondta mama hogy a magassarkú csizmámat vegyem fel hozzá. Hajam kivasalta, halvány piros rúzst kent a számra, a szemem meg szokásosan volt kihúzva így a rúzs teljesen illett hozzá. A végeredmény gyönyörű volt.

- Wow. Ez csodálatos! - csak úgy áradoztam a tükörbe.

- Így biztos tetszeni fogsz a fiúknak. - a fiúknak szó hallatán legörbült az arcomról a mosoly. Nem akarok tetszeni a fiúknak. Csak egy embernek. - Avly, valami baj van? - fordít magával szembe mama.

- Nem, csak tudod.... Nem szeretnék tetszeni a fiúknak, ugyanis van egy személy aki nagyon is érdekel.

- Na és ki az a személy? - néz rám lelkesen mama.

- Azt nem mondhatom el.

- Jimin az? - neve hallatán egyből rákapom a fejem. Honnan tudja hogy ő az?

- Honnan...

- Pár hónappal ezelőtt meglátogatott. Bocsánatot kért azért ami a múltba volt, utána elmesélte hogy mi történt vele, és persze hogy mi volt köztetek. Persze nem avatott be az egész sztoriba, de a lényeget elmondta. Avaly ha szereted, akkor hadd hogy ezt ő is érezze. Nem tudom teljesen hogy mi volt az oka amiért szakítottatok, de biztos hogy bánja. És ez a lényeg. Mindenki megérdemel egy új esélyt. - simít az arcomra. Egy csepp könny lehullt az arcomról, amelyet le is törölt. Annyiszor hallottam ezt a szót. ,,megbánta". Ezt jó magam is tudom. De azért ez még sem olyan egyszerű mint azt hiszik.

- Fejezzük be ezt itt mama. Mennem kell. - magamra kapom a táskát, adok egy puszit az arcára, és megyek le az emeletről. Gyorsan papának is adok egy puszit majd kimentem a házból. - Akkor én most megyek!

- Érezd jól magad! - kiabált még nekem oda papa, és már zártam is az ajtót. Beültem az autóba, és elindultam a kávézóba ahol megbeszéltük a találkozót. Oda érve gyorsan bementem ugyanis késésbe voltam már így is. Köszöntünk egymásnak mindannyian, majd ki is kértük a kávénkat, és a sütiket.

- Hogy vagy Avaly? Minjivel azóta is legjobb barátok vagytok? - kortyolt bele a kávéjába Jia.

- Igen, még ennyi év után is ott vagyunk egymásnak. Sok mindent köszönhetek neki az elmúlt évekbe.