SELLŐ A PALACKBÓL

2. fejezet - Kegyetlen meglepetés

Lepukkant, elhagyatottnak tűnő épületek szegélyezték az utcákat a környéken, ahol Reiji leparkolt. A konténerekben túlcsordult a szemét, a falakat graffitik, a betont hányásfoltok borították.

Reiji a kocsiból kiszállva végigtekintett ezen a panorámán. Még egyszer ellenőrizte a papírdarabra firkantott címet, amit Yoko megadott. Jó helyen járt, de nem lett ettől boldogabb.

Az épület bent se lett hívogatóbb. A recepciós pult elhagyatottan állt, vastag por lepte be, és a fali rekeszeket pókhálók függönyözték el. A levegőben erős ammónia szag terjedt, minden emeleten csak fokozódott. Reiji a harmadik emeletre sétált, ügyelt, hogy véletlenül se érjen a korláthoz. A léptei alatt baljósan nyikorogtak a lépcsőfokok. Gyomorszorító érzése kerülgette ettől a helytől, olyan baljós volt, mint egy oszló holttest.

A keresett ajtó elé érve azonban megtorpant. Most szembesült azzal, hogy Yoko instrukciói valójában mennyire hiányosak voltak, csupán arra kérte őt, hozzon el innen valakit, és vigyázzon rá. Így nem tudta, mit kéne tennie, mire számítson, jól nevelten kopogjon vagy inkább... Ám a túloldalról hirtelen ordítás, lábdobogás, majd elfulladt sikítás hangzott fel. Ez nem szerepelt a programtervben. Dilemma túl volt tárgyalva. Reiji előkapta a fegyverét, majd berúgta az ajtót.

A meglepetés ereje bejött. Két döbbent férfiarc fordult Reiji felé, Reiji hasonló döbbenettel meredt vissza rájuk. Így maradtak néhány meghitt másodpercig, senki sem moccant. A két idegen elfoglalt volt, egy mocskos ágyon térdeltek, és egyikük kést szorított egy lány nyakához, másik kezével befogta annak száját, így nem zavarta cimboráját, aki a lányról tépte le a ruhát. Ebben az idilli pillanatban toppant be Reiji.

Senki sem számított a másikra.

Reiji a fegyverrel intett nekik.

– Elengedni. – A két férfi meg sem moccant, mintha egy bizarr szoborpark lett volna. Reiji felüvöltött: – Azt mondtam, elengedni! Mozgás!

A két férfi lassan felemelte a kezét, majd arrébb csúsztak a lánytól. Ekkor váratlanul oldalról Reijinek rontott valaki. Egy harmadik alak bukkant elő a szobából, és kés volt nála. Reiji rálőtt, de a fickó olyan gyorsan mozgott, hogy feldöntötte őt, mindketten elestek. A golyó célt tévesztve a plafonba fúródott, a penge pedig a padlóba állt bele és nem Reiji arcába. Az ágyról egy másik alak közéjük vetődött. A kavarodásban Reiji kezéből kicsúszott a fegyver, pörögve szánkázott keresztül a kopott parkettán. Reiji nem tudott utánavetődni, túlságosan lefoglalta, hogy ne szúrják le.

A késes segítségére siető behemót Reiji arcába ütött, Reiji alkarral hárított, belereccsent a csontja, a lendület miatt a saját karjával verte orrba magát, fájt ám. A másik kezével viszonozta a fogadtatást. A férfi nem szédült meg, mire Reiji ocsmány módon a lába közé taposott, nagy lendülettel. A fickó felordított, összegörnyedt, Reiji gyorsan tarkón vágta, mire a férfi végre elájult, nagyot puffant a padlón, port kavart a levegőbe.

Megreccsent a parketta, fémes villanás követte a levegőben. A penge Reiji feje mellett szállt el, a fal állította meg. A hirtelen szőke férfi újabb kést húzott elő a nadrágszíjából. Reiji nem örvendett neki, hogy ilyen felkészült. A férfi arcán a döbbenetet lassan vigyorrá torzult, örült a vendégnek, örült, hogy ölhet.

Reijinek nem volt őszinte a mosolya, érezte, hogy zihál, csak az adrenalin miatt nem érzett fájdalmat, szaporán kattogott az agya, próbálta átlátni a helyzetet. Tekintetével a harmadik férfit kereste a szobában, félt az újabb meglepetéstől.

Az ágyra nézett, és az alvadt vértől fekete lepedőn egyedül a lány feküdt, merev tagokkal, hosszú haja kócosan terült szét, meg sem moccant. Reijinek hányingere lett. Nem tudta, hogy a lány él-e még egyáltalán.